Theologia - Hittudományi Folyóirat 10. (1943)
Bendefy László: Johannes Ungarus 1261 körüli utazása
140 BENDEFY LÁSZLÓ ebben az időben igen virágzó körülmények között volt, olyannyira, hogy 12.000 lovast és 40.000 gyalogost tudott harcba szólítani a cél érdekében, ami ebben a korban igen nagy szó ! Ez a nagy sereg rendben összegyűlt és el is indult Haithon vezérlete alatt, hogy a meghatározott helyen a mongol seregekhez csatlakozzék. Haithon nagyon jól ismerte azokat a területeket, amelyeket a keresztények már addigra is elfoglaltak és kezükben tartottak, de éppen úgy ismerte a damaszkuszi szultán uralma alá tartozó részeket is. Lassan Alep felé húzódtak, mert elsőnek «Szíria fejét és szívét» akarták bevenni. Alep birtokában ugyanis nyitva állt az út a nyugati keresztény seregek előtt. Az ősz eljöttével megindultak Hulagu csapatai is : 400.000 ember, lovas seregek, Mezopotámián keresztül. Jöttek, mint az áradat és nem volt olyan város, vagy erősség, amely ellen tudott volna állni ostromuknak. Sorra elesett Harran, Edessza, Szaruga, nem egészen egy hónap alatt. Majd hidat verve átkeltek az Eufráteszen és Malahán, Kale Rumitán, Birán és Circession át betörtek Szíriába. Ezekben a harcokban a hűséges, keresztény Dokuz katun mindenütt ott volt férje oldalán. A sereg az Eufrátesz jobbpartján haladt a Földközi tenger irányában. A partmenti helységek sorra elpusztultak : porig égtek. Látni lehetett, hogy hatalmas ostromra készen vonult fel a mongol birodalom egész déli hadereje. Faltörő és kőhajítógépek, ostromhidak, szétszedhető tetőpalánkok, nyíl- és dárdavető szerkezetek beláthatatlan sorát szállították és vonszolták magukkal a mongolok száz és száz kilométereken keresztül. így érkezett el a közben egyesült két sereg Alep elé. A várost nemcsak a természet védte eléggé hathatósan, hanem amellett a szultánok is hatalmas erőddé építették ki, de mindez semmit sem segített : tizenegy napi ostrom után, 1260 január 26-án a város kénytelen volt megnyítani kapuit a győztes mongol és keresztény seregek előtt. A muzulmán országokban a fejvesztettség lett az úr. Majdnem mindenki elvesztette a hitét s bátorságát. A kisebb országok szultá- nocskái egyhamar meghódoltak Hulagunak, csupán Damaszkusz és Alep szultánja nem adta fel a reményt és maradék, megmentett serege köré nagy buzgalommal új, erős és mindenre elszánt csapatokat toborzott. Ő már az előző évben elküldötte Hulaguhoz követeit, köztük fiát, Azizt és egyik barátját, Zain-ed-dint, hogy a békés megegyezés útját egyengessék, de nem sikerült eredményre jutniok. Most — Alep eleste után — még kevesebb remény volt arra, hogy békét kaphasson és országát a teljes leigázástól megmentve, Hulagut Egyiptom ellen fordíthassa. Sok ideje nem maradt a szervezkedésre, mert Hulagu Alep bevétele után mindössze 16 napi pihenőt adott csapatainak és máris felvonult Damaszkusz megvívására. Ezalatt a szerteszét futott muzulmán seregeknek csak kis töredéke tömörült ismét össze Damaszkusz falain belül, sőt egyes csapattestek — megrettenvén a mongolok erejétől — Melik-Nazer és mások vezérletével Transzjordániába és még
