Theologia - Hittudományi Folyóirat 5. (1938)
Tiefenthaler József: A misztika és az Eucharisztia
62 TIEFENTHALER JÓZSEF Kempis Tamás egyetlen közismert halhatatlan művecskéje : Krisztus követése (Imitatio) gyöngye a múlt vallásos irodalmának, de egyúttal a misztikus és eucharisztikus szellem közös célkitűzésének egyik klasszikus bizonyítéka. Negyedik könyvecskéjében az Istent kereső lélek éppen az Eucharisztia útján megtalált Krisztus-bírásban oldja meg Isten után való vágyának és éhségének kielégítését. Használja a Mester és Tanítvány párbeszédének a formáját, amely a misztikát jellemző közvetlenség, meleg érzelmek, gyengéd tanítás és szeretetteljes odaadás kifejezésére nagyon alkalmas. Ligouri szent Alfonsz könyve : Elmélkedések az Oltáriszentségről,1 szintén ezt a dialogikus formát használja és kétségkívül a misztikus irodalom legszebb lapjaiból valók, de az érzelmek olyan telítettségével és túltengésével van megírva, hogy a nagyon érzelmes embereknek esetleg károsak — annyira kizárólagosan érzelmi térre sodródnak —, hidegebb természetek pedig nem tudják követni. Ezzel szemben az «Imitatio»-ban minden vallásos lelket megejtő melegség dacára nyoma sincsen a szentimentalizmusnak és affektált érzelemnek, hanem mindvégig igaz, józan és bensőséges. Ez a rendkívüliségektől és komplikált methodusoktól irtózó egyszerű, keresetlen lelkek misztikája és eucharisztikus élete, amiért a legalkalmasabb vezérfonál és iskola a tökéletességre törekvő és misztikus Isten-közelséget kereső lelkeknek. «Krisztus követése» az Eucharisztia és a lelki tökéletesség viszonylatában az eucharisztikus misztériumot két szemszögből nézi. Az egyik szerint az Eucharisztia hordozója a Megváltónak ismert kijelentése : «Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik elfáradtatok és meg vagytok terhelve és én felüdítlek titeket». (Mát. 11, 28.) Ez a mottója, ez áll a negyedik könyvecske élén és belőle származtatja a Megváltó jóságának azt a tényét, hogy az Oltáriszentségben saját magát adja táplálékul. És ez egészen misztikus gondolkozást árul el, mert hiszen a misztikának Isten-keresésében és Isten-bírásában — hűen a kegyelmi tan dogmatikájához — a cselekvő tényező elsőben Isten, a lélek csak készül reá és törekszik feléje — persze az aszkézis eszközeivel. Az Imitatio másik szemszögéből a tökéletességi hármas útnak végén áll az Eucharisztia, mint az Istennel való egyesülés, a misztikus élmény leghathatósabb eszközlője és kegyelmi megteremtője. Avilai szent Terézia,1 2 X. Pius szerint «a misztika psychologiájának nagy mestere», a legtökéletesebben tudta megfigyelni és megnevezni imádságos lelkének belső megrezzenéseit és lelkiéletének Isten felé való törtetését. Ő Isten megszállottja volt. Misztikus életének és áhítatának 1 Magyarul Nogáll fordításában. 2 P. Ernő : Szent Terézia és a karmeliták. 2 k. Stephaneum. — P. István : Szent Terézia élete. Ford. Szombathely egyházm. ny.
