Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Meszlényi Antal: Szelepcsényi prímás és Északmagyarország rekatolizálása (1671-75)
218 MESZLENYI ANTAL Lippay halála után 1666 febr. 10-én végül az esztergomi érsek-prímási székre emelkedett.1 Kegyeltje volt tehát az uralkodóháznak, de a szentszéknek is és szívesebben vállalt feladata volt mindig, ha kényes természetű egyházpolitikai ügyeket kellett lebonyolítania. 1644-ben jelent meg Tomkó János boszniai püspöktől az ű. n. Szilveszter-bullahamisítvány, mely a magyar királyokat egyházkormányzás tekintetében apostoli jogokkal akarta felruházni. Ezen vélt jogaikkal ők már a XVI. században is éltek, a Szilveszter-bulla megjelenése csak megerősítette a gyakorlatot ; hiába tiltakozott a szentszék ezen abuzus ellen, mert királyainkat ebben a püspöki kar is támogatta. Szelepcsényi mindjárt prímássá történt kinevezése után ígéretet tett, hogy a főpapokkal tartandó értekezleten a szentszék szándékainak megvalósítására az alkalmas eszközöket meg fogja állapítani.1 2 Ugyancsak Róma iránti lojalitásból mondott le érseki székének elfoglalása után a kancellári tisztségről, mert a szentszék nem jó néven vette ennek a megyés főpásztorokkal történő betöltését.3 Szelepcsényiben tehát Róma megértő munkatársat nyert törvényes jogainak védelmében. Feltétlen királyhűsége nem gátolta meg abban sem, hogy a nemzet jogainak érdekében az udvar politikája ellen erélyesen fel ne szólaljon. A Wesselényi-féle összeesküvés után a bécsi miniszterek előtt nagyon hatásos eszköznek látszott, ha az országot elárasztják idegen katonasággal s ennek eltartását, az ú. n. heti porciót, az országgyűlés megkerülésével a lakosságra zúdítják. S hogy ez ellen a magyar kormányszervek ne tiltakozhassanak, Wesselényi halála után a nádori méltóságot nem töltötték be, országgyűlést nem tartottak s a főbb hivatalokba idegeneket ültettek. Szelepcsényi tiltakozott ; iratában kifejtette, hogy a törvénytelen adók alkotmányunkba ütköznek, a törvényalkotó hatalmat a király csak koronázási esküje szerint a nemzettel megosztva gyakorolhatja.4 Az uralkodót és környezetét meglepte az érsek bátor fellépése s Martinitz vállalkozott rá, hogy őt leszerelje. Ura nevében és megbízásából dorgálólevelet intézett hozzá, mely tele volt fenyegetésekkel. Kijelentette benne többek közt, hogy a rendeknek a királlyal koránt sincs egyenlő hatalmuk a törvényalkotásban : a főpapok s a kétrendű neme1 Zeitiger szerint Szelepcsényi 1666 jan. 15-én lett esztergomi érsek /i. m. 504. 1.) ; ez az adat nyilván téves, mert Lippay csak jan. 30-án halt meg. — Kéry (i. m. 11. 1.) Lippay halála után 13. napra teszi Szelepcsényi kinevezését ; azonban ő maga írja a jelentésben, hogy előde halála után a 11. napon «váltott jegyet az esztergomi egyházzal». 2 Fraknói Vilmos : Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szentszékkel. Budapest, 1903. II. k. 371. 1. 3 U. o. 4 Horváth Mihály: Magyarország történelme. 1862. IV. 91. 1.
