Teológia - Hittudományi Folyóirat 45. (2011)
2011 / 1-2. szám - Kuminetz Géza: Egy elfeledett katolikus tudós: Noszlopi László szellemi hagyatéka
Egy elfeledett katolikus tudós: Noszlopi László szellemi hagyatéka KUMINETZ GÉZA a vallásban.11 Ma ezeknek a kutatásoknak a szaktudományos kidolgozottságát úgy gon- dőljük, megtermékenyíthetné a hozzáértő bölcseleti reflexió, mivel a puszta pozitivista hozzáállás végül az értelmesség megkérdőjelezéséhez vezet. Ennek ajellem- és sors-problémának is úttörő kutatója és művelője volt Noszlopi László. Egészen haláláig ő volt a Szondi-féle pszichológiai iskola legjobb ismerője ha- zánkban. De a karakterológiai probléma mindkét oldalát alaposan körüljárta, mivel Zemplén György szerint ajellem és a sors az emberi élettevékenység statikus és dinami- kus oldalát jelentik.11 12 A személyiség mindkét összetevőjével számot vetett. A jellemről főleg a Jellemlátás és jellemigézés, a sorsról pedig a Szondi-módszerrel foglalkozó mun- kájában értekezik. Karakterológiájának fő jellemvonásai: először tisztázza, hogy miféle szempontból és értelemben lehet vizsgálni a jellemet. Ennek megfelelően a jellemtan különböző ágait kapjuk. így ״a munka és a foglalkozási ágak jellemtana pl. a földműves, a gazda, az iparos, a munkás, a tőkés, a tanító, az orvos, az író, a lelkész, az államférfi, stb. típusaival foglalkozik. Lehet kutatni történeti vagy kultúra-típusokat: a középkori, a re- neszánsz, a mai embert stb. Vannak szociológiai típusok: a kispolgár, a krakéler, a törte- tő, a felkapaszkodott, a dandy stb., általános lelki funkciók típusai: az érzelmi, az értelmi, az akaratember stb., a lelki élet egyéni eltéréseinek típusai: a kezdeményező (spontán), a visszahúzódó és a befogadó (receptív), a könnyed és súlyos, az énre összpontosuló (autista) és az éntől menekvő, a többszólamú és az egyszer egyéniség stb. Szükség van továbbá fajbiológiai, elmekórtani, bűnügyi, neveléstant karakterológiákra, a világnéze- tek jellemtanára és a jellemtan sok más fajára is.”13 O a kérdést az etika oldaláról vizsgál- ja, mely azt kutatja, hogyan ״válik ajellem etikai érték hordozására alkalmassá, milyen az etikailag értékes, illetőleg értékellenes jellem, és a jellemtípusok miféle felosztásába, rendszerébe illik bele”.14 Az etikai érték sajátos módon minősíti az embert, a maga egész lényében minősíti. Azt vallja, hogy a jellemtani megismerés módszerei változatosak és valamennyit együtt kell alkalmazni, mivel így tudunk teljesebb képet kapni a személyiségről, annak tudatos és tudat alatti mozgató rugóiról. Különbséget tesz világnézet és jellem között. Az előbbin meggyőződéseink szerves egészét, míg az utóbbin érzületeink szerves egészét. Szerinte a valódi érzület ״komoly, bensőséges. Tartós lelki beáhítottságot, szilárdságot, nem csupán egy időpontra érvényes állásfoglalást jelent. Jellemről csak ott beszélhetünk, ahol vannak ilyen állandó érzületek. Ezek hiányában legfeljebb még kialakulatlan, vagy már elsorvadt, kiaszott, érzülettelen »jellem«-ről lehet szó. [...] Ajellem nem érzületek halmaza, hanem alkat-egésze. Az al- kát oly egész, amelyet minden rész szolgál, az egész tehát meghatározza a részek tártál- mát, funkcióját, összefüggését és alakját. A jellemalkat mármost szellemi természetű, vagyis értékelhető, jelentést hordozó, más szóval: személyes. [...] A személy fogalma az a pont, ahol a lélektan a filozófiába torkollik és személyelméleti alapvetést kíván. [...] Ajellem a személyiség legközéppontibb és, ha átszellemült, akkor egyúttal legmélyebb megnyilvánulása is. A személyiségnek azonban [...] egyéb oldalai is vannak. Ezek: a tem11 Kühár Flóris az alábbi vallási típusokat különbözeti meg: a) teocentrikus-egocentrikus típus, b) istenközelség- istentávolság típusa, c) a cselekvő és a befogadó típus, d) a világszerető és világutáló típus, e) periferikus és cent- rális típus. Vö. KÜHÁR, F., A vallásbölcselet fő kérdései (Szent István könyvek 81), Budapest 1930, 35-64. 12 Vö. Zemplén, Gy., Jellem és Sors a modern Karakterológiában, in: A Ciszterci Hittudományi Főiskola 1943. évi Évkönyve, Zirc 1943, 173. ״ Vö. Noszlopi, L., Jellemlátás és jellemigézés (Szent István Könyvek 118-119), Budapest 1935, 21. 43
