Teológia - Hittudományi Folyóirat 27. (1993)
1993 / 2. szám - A TEOLÓGIA BESZÉLGETÉSE - Széll Margit: Dr. Jelenits István piarista tartományfőnökkel. "... Az én igéim el nem múlnak..."
Utalt Ön a Bakáts-téri bibliaórákra, melyeket ma már újra a dumaparti piarista kápolnában tartunk. Ez úgy indult, hogy volt egy kedves lazarista pap barátom, Csikós atya, aki Franciaországban végzett és értett a munkáspasztorádóhoz. Csepeli fiú volt, és amikor a rendjét feloszlatták, Csepelre került vissza káplánként. A hatvanas években már előre látta, hogy itt egyre kevesebb lesz a pap, és az volt a meggyőződése, hogy a világiakat is teológiai képzésben kell részesíteni. A munkások számára a sekrestyében kezdte el a képzést és a biblikus ismeretek tanítására engem kért meg. A szaktárgyak nem is bővültek, megmaradtunk a biblikumnál. Először úgy húszán gyűltek össze, azután Pestről is egyre többen jártak ki. Ekkor kérte meg a Bakáts-téri templom plébánosát, adjon helyet, mert oda a csepeliek is könnyen be tudnak járni. Évtizedeken át tartottam a bibliaórákat. A csepeli társaság is megmaradt, de úgy mondtuk, hogy egyetemistakorú fiataloknak tartjuk a bibliaórákat. Számomra nagyon tanulságos volt ez a környezet. Csak annyit tettünk, hogy elmondtunk egy Miatyánkot, azután elővettünk egy szentírási szöveget és én azt magyaráztam. Sem beszélgetésre nem volt mód, sem modem kép-mutogatásra, vagy egyéb illusztrálásra. Egyszerűen az emberi szó maradt és a Biblia. Az Ószövetségnél vagy az Újszövetségnél kezdte a magyarázatot? Az utóbbinál mérvadó volt az idó'rendiség? — Ha emberhez vagy kezdő közösséghez kell a magyarázatot szabni, akkor én az evangéliummal kezdeném. Bár tudom, hogy időrendben nem az evangéliumok a legkorábbi iratai az Újszövetségnek, végül is Szent Pál levelei mögött is ott van egy élőszóban hangzó igehirdetés. De azt a levelekből nehezebb elérni, mert azok a második elmélye- dési szinten vannak. Az élőszóbeli igehirdetéshez közelebb áll az evangélium, mely később fogalmazódott ugyan meg, de Krisztus tanításának a világát közvetlenebbül idézi. — Az a csodálatos a Bibliában, hogy akárhol kezdjük el, onnan rögtön máshová is utakat kell keresni. így az evangéliumról sem lehet beszélni anélkül, hogy az Ószövetségről valamit el nem mondanánk és fordítva. Éppen ezért lehetetlenné tesz egy szisztematikus tárgyalást. A művészi megközelítésnek a világa ez —, azért érzem mindig a művészethez közel magam, amikor a Bibliáról beszélek. Itt nem arról van szó, mint egy filozófiai kompendiumban, hogy csak úgy elindulunk például Descartes Cogito-jától és abból kibontunk egy rendszert. Itt belecsöppenünk valamibe, amit nem lehet elölről kezdeni. Én lehetek kezdő, de körülöttem zsibong egy egész világ, elindulhatok abban akármerre és ugyanoda vissza is térhetek. Ha a Bibliának ezt a művészi jellegét hangsúlyozzuk, akkor nem válik-e pusztán a gyönyörködés jogcímévé a bibliaolvasás? — Meggyőződésem, hogy tulajdonképpen az irodalmat is valamiféle üdvösségkereső igyekezettel kell olvasni. Tehát nem igaz az, hogy a művészet valami sznob, öncélú gyönyörűség forrása. Az biztos, hogy nincsenek pusztán hasznossági kiáramlásai. Nem politikai eszmerendszernek, propagandának az eszköze, nem is a reklámnak elegánsabb válfaja. De a művészet, még l'art pour l'art igyekezetében is voltaképpen az üdvösségkereső embernek a műve. Es amikor ez az ember azt mondja, hogy játszik, akkor is a legszentebb titkokat ostromolja. Ezért, amikor azt mondjuk a Bibliáról, hogy művészet, akkor nem degradáljuk, hanem jelezzük, hogy Isten a művészetnek a nyelvén, eszközeivel fogalmazta meg a maga nagy igazságait, melyeket értésünkre akar adni. Ha én azt mondom, hogy Jónás könyve költészet, ezzel nem azt mondom: „költészet", tehát nem igaz, hanem pusztán szórakoztató időtöltés. A Jónás könyve igaz. De igazságait nem a történelem kottarendszerében írja le, hanem a költészetében. Ahogy a maga módján a János vitéz vagy a Toldi is igaz, és nagyon nagy emberi igazságok vannak megfogalmazva benne. A Toldit is lehet rosszul olvasni, ha valaki történelemkönyvként akarná forgatni és a János vitézt még inkább. Félreértés elkerülendő, a Jónás könyve valahogy úgy költészet, mint a János vitéz, — ha tetszik. Az evangélium, viszont nem úgy költészet, 91
