Teológia - Hittudományi Folyóirat 9. (1975)
1975 / 2. szám - FIGYELŐ - Király Ernő: Humanizálható-e a önzés?
egzisztenciális oka is; helyzetét jellemzi, hogy Adóm bűnbe esett, Krisztusban azonban elnyerte a megváltást. Ezért a hivő szemlélet szerint megváltásunk és üdvözlésünk isteni tevékenységében gyökerezik minden érték és igazi értékszolgálat. Az eddig mondottak jó alapot adhatnak az ember lényegi értékeléséhez, de — úgy tűnhet —, nem sokat mondanak a fejlődés, a földi kultúra, a földi jólét számára. Pedig ezek fontos elemei a keresztény humanizmusnak. Egyelőre elég utalnunk arra, hogy az üdvösség nem elvontan, hanem konkrét valóságban szól az emberhez, aki tervezi jövőjét, kutatja a természet titkait, kultúrát alkot és így fejlődik tovább. Az így élő embernek Istentől kell elfogadnia az üdvösséget. Igaz, minél inkább növekednek földi lehetőségei, annál nagyobb lehet a kísértése arra, hogy elfeledkezzen eredendő szegénységéről. A nehézségein csak úgy segíthet, ha felismeri Isten üdvözítő tevékenységét, szerete- tét, irgalmát. Amikor ezt hittel elfogadja, ez a belátása a szeretet és jóság továbbadására ösztönzi. A munka, a kultúra, a tudomány, a gyógyítás sokféle lehetőséget ad e szeretet és jóakarat továbbadására, anyagba tes- tesítésére. Az ember így lassan azt is felismeri, hogy mennyire nem elég az igazi emberséghez a puszta hideg szakértelem, menynyire szüksége van a szívre, a közösségi magatartásra, az erkölcsi értékekre. A technikai kultúra csak így válhat igazi emberi kultúrává. Ebben a távlatban a kultúra az Istenben gazdagodó ember kultúrájává válik, akinek szívet gazdagító és közösséget formáló sze- retetforrása: Krisztus. A „kaini" ember Milyen pszichikai adottságokra épül az előzőekben vázolt emberszemlélet, életfelfogás? Mindenekelőtt szükséges hozzá a személyiség nyitottsága Isten és az embertársak felé. Nagyon lényeges továbbá, hogy az azonosulási képesség a közösség, a társadalom pozitív értékeivel szemben, az önzetlen tevékenység másokért, továbbá az a készség, hogy tudjon örülni mások igazi gyarapodásának. Az antihumánus lelki adottságok az önzés különböző formáihoz kapcsolódnak. Közös vonásuk: az Én-érdekek állandó szem előtt tartása, mert az önzés bezárja a személyiséget. Amikor az önző érdekeket durva indulatok: a harag, a bosszú, az irigység, a gátlástalan Én-érvényesítés támogatják, a személyiség képtelen lesz arra, hogy közösséget vállaljon másokkal; ugyanakkor lerombolja a saját igazi értékeit is. Az üdvtörténet alakjai között Kain testesíti meg ezt a magatartást, önzése már az Istennek bemutatott áldozatban is feltűnik. Csak azt ajánlja fel, ami már nem használható semmire: szemetet, amelyben gabona csak elvétve akad. Testvérének, Ábelnek jósága, áldozatának elfogadása féltékenységet, sőt gyűlöletet ébreszt benne. Nem tudja elviselni a „más” embert, a „jó" embert. Kettőjük áldozatát Isten különböző módon fogadja. Ez a tény más hatást is kiválthatott volna: közömbösen fogadja testvérének sikerét, örülhetett volna neki, vagy bűnbánó magába szállásra is indíthatta volna. De nem így történt. Elszabadultak benne a pusztító indulatok, amelyek azután gyilkosságba, a „jó” ember elpusztítására vezették. Kain esete jó példa arra, hogy miiyen célok jelzik a természetes érvényesülés világát. Mindenek előtt a másik ember és a közösség valamilyen formájú elutasítása. Olykor gyűlölet lesz a hangadó indulat, amiben mindig elutasítás, ártó szándék is van. A harag arra indít, hogy kárt okozzon, bár rendszerint múléko- nyabb indulat. A gyűlölethez ezzel szemben hozzátartozik, a szívós állandóság is. A bosszútól viszonzott gyűlölet, már feltételezi annak felismerését, hogy valaki ártott, vagy ártani akart, ezért a bosszúálló ezt hasonlóképp akarja viszonozni. Az irigyet sérti, hogy valakiben több érték van, vagy többet alkot valamiben. Az ilyen negatív indulatot már alig lehet elválasztani a személyiségtől. Ugyancsak a személyiség egészében érthető meg az érvényesülési vágy is, amely legegyszerűbb formájában saját kibontakozására tör, és mindenki előtt láthatóvá, elismertté akarja tenni magát. A helyes erkölcsi keretek között ez indokolt lehet. Mértéktelenné akkor válik, ha célja érdekében másnak kárt is okoz. A kaini magatartásban tehát számos negatív, romboló indulat erősíti az önzést. Közös jellemzőjük, hogy mindegyikben olyan erős lelki energiák rejtőznek, hogy még az önzésből kitörni akaró is leküzdhetetlen akadályokat érez önmaaában. A gátlástalan önzés viszont erős ösztönzést ad minden tevékenységnek. Ezek a pszichikai erők eredetileg ugyanis életérdekek védelmét szolgálták, de a kaini embertípus saját kicsinyes céljaira használja fel. Egy másik lelki tényező is szerepet kap, amely az egyént arra hajlamosítja, hogy másokat ellenséges színben lásson. Ebben az esetben az élmény nem a hiteles valóságot tükrözi, hanem az érzékelő személy saját alkatában leli magyarázatát. Az ún. projektív adottságaink alanyi érzelmeket, ezek között negatív, sőt ellenséges indulatokat is vetíthetnek ki másokra, és arra hangolják az alanyt, hogy másokkal szemben gyanakodó, bizalmatlan legyen. Amikor tehát az emberi önzés már durva indulatokba ágyazottan jelentkezik, nemcsak 114
