Szolgálat 80. (1988)
Halottaink - Schmidt Sebestyén József O. Praem. (C.) - Dr. Eperjes Ernő (Cserháti Ferenc)
SCHMIDT SEBESTYÉN JÓZSEF O. PRAEM. (1910-1986) 1910. okt. 16-án született Veszprémben. A gimnáziumot is ott kezdte, majd mint piarista növendék Kecskeméten fejezte be. Párizsi majd hazai egyetemi évei után, mint német-francia szakvizsgás tanár, 1936-ban lépett be a csornai premontrei rendbe. A teológiai stúdiumok végeztével 1939. aug. 20-án szentelte pappá Csornán Breyer István győri püspök. 1938-tól tíz éven át tanított a rend szombathelyi gimnáziumában, ahol 1944-től házgondnok, majd 1948- tól házfőnök is volt. Nagy felkészültséggel és hivatástudattal nemcsak tanította, hanem nevelte is tanítványait "jellemes magatartásra, öntudatos hazafiságra és igaz emberségre". Mint cserkészparancsnok még közelebb került a fiatalokhoz, akik az iskolai évek után is nagy szeretettel, megbecsüléssel és tisztelettel ragaszkodtak hozzá. A rend "Minden jóra kész!" jelmondatát egész életével hirdette. Tanári és nevelői elfoglaltsága mellett a pasztorációs munkában is részt vett. Naponta misézett, vasárnaponként prédikált, gyóntatott a Szociális Testvérek Deák Ferenc utcai kápolnájában. - A tanári munkát az iskolák államosítása után is folytatta a szombathelyi szemunáriumban egészen 1952-ig. Közben 1948-49 között Kámonba a beteg Sarlay Géza plébánoshoz járt kisegíteni, mint lelkész és hitoktató. Sokat fáradozott a kámoni Krisztus Király-templom felépítése érdekében. 1949-ben a Domonkos-nővérek temploma körül megszervezte a szombathelyi Szent Norbert lelkészséget, melyet két évig vezetett. 1951-52-ben szemináriumi vicerektor, majd amikor a szobathelyi szeminárium Győrbe került, megalapította az Egyházmegyei Üzemi Konyhát, a nyugdíjas papok otthonát, melyet gondnokként irányított. Eközben ismét segédlelkész Kámonban. Ezután két évig adminisztrátor a Szűz Anya celldömölki kegyhelyén. 1966-tól ismét a Szent Norbert lelkészség vezetője, ahol haláláig működött. 1976-tól a püspöki irodaigazgató tisztségét is betöltötte, amely munka, főleg az utolsó években, a beteg főpásztor mellett, súlyos teherként nehezedett vállára, és felőrölte testi erejét. - Amikor szükség volt rá, papi munkája mellett a közéleti tevékenységet is a szolgálat alázatával és áldozatos lendülettel vállalta. Dolgos, munkás életét a szenvedés áldozatának elfogadásával tette teljessé. Hosszas, súlyos betegségét példás türelemmel, hittel és erős lélekkel viselte el. Amikora kórház kiadta, rokonai hazavitték szülővárosába, Veszprénbe, ahol 1986. szept. 5-én halt meg. Végső nyughelyét mégsem itt, hanem abban a városban találhatjuk meg, ahol mint tanár és lelkipásztoréit és működött. Szeptember 15-én, az egyházi és világi vezetők mellett mintegy száz pap és nagyszámú hívősereg kísérték koporsóját a szombathelyi Jáki úti temetőbe. Dr. EPERJES ERNŐ Confrater (1914-1988) 1988. augusztus 26-án, pénteken 9 órakor a München-Harlachingi városi kórházban életének 75. évében a szent útravalókkal és a betegek szentségével megerősítve elhunyt Dr. Eperjes Emő érseki tanácsos, a müncheni Magyar Katolikus Misszió nyugalmazott vezetője és plébánosa. 1914. jan. 28-án született Veszkényben. Középiskolai tanulmányait a győri bencések gimnáziumában végezte. Teológiai tanulmányokra elöljárói Bécsbe küldték, így a Pázmáneum növendéke lett. A bécsi egyetem teológiai fakultásán doktorátust szerzett. 1939. július 9-én szentelték pappá ugyancsak Bécsben. Visszatérve a győri egyházmegyébe, előbb Hegyeshalomban volt káplán, aztán Kömyén plébános 1944-től 1952-ig. Ekkor hazája elhagyására kényszerül, s Nyugatra távozik. A nyugat-németországi magyar katolikus menekültek apostoli vizitátora 1952. okt. 2-án megbízta a helyi és szomszédos egyházmegyék területén tartózkodó magyarok lelki gondozásával. 1978. dec. 1-én Ratzinger bíboros kinevezte a második világháború befejezése óta működő lelkipásztori központból létrehozott müncheni Magyar Katolikus Misszió vezetőjévé, és plébánosi címet adományozott neki. 1979 októberében lett érseki tanácsos. 1982-ben agyvérzést kapott, amelyből azonban felépült. 1984. szept. 1-én vonult nyugdíjba. Földi maradványait 1988. aug. 31-én a müncheni St. Gabriel kolostor templomában ravatalozták fel, azon főoltár előtt, amelyen évtizedeken át misézett a Jópásztor-Nővéreknek. 90
