Szolgálat 62. (1984)

Eszmék és események - A pápa távol-keleti útja (Spectator)

ről is. A pápa első szöuli látogatása is a „lefejezések dombjának" szólt; a kriptában tisztelgett a vértanúk földi maradványai előtt, és helyi szokás szerint egy terrakotta vázára följegyezte — koreaiul — a nevét. A szentté avatási misére elhozták az egy éves működés után kivégzett első bennszülött koreai pap, Kim András ereklyéjét is. A misén több mint 1 millió ember vett részt, - amint a pápa bevonulásán is.

A második ismétlődő nagy gondolat az egységé volt. Érkezésétől búcsúzásáig többször kifejezte óhaját: bárcsak a kettészakadt ország ismét békés egységben élhetne. Külön-külön találkozott a hagyományos koreai vallások képviselőivel és a nem katolikus keresztényekkel, nagy tisztelettel emlékezve meg értékeikről, munkájukról, kiemelve az együttműködés lehetőségűit és szükségét. A püspökökhöz szólva hangsúlyozta a Rómával való egységet, de egyben az inkulturációnak, a helyi sajátosságok ápolásának fontosságát is.

A 8 milliós monstrum város, Szóul székesegyházában a pápa az Istenanyának ajánlotta fel Koreát. Ugyanez ismétlődött a többi országban is, ahová ellátogatott.

Anélkül, hogy zsúfolt programját nyomon követhetnénk, csak néhány pontot szeretnénk kiemelni. Látogatása második napját, máj. 4-ét a Szentatya az ország legszegényebb vidékének kívánta szentelni. Kvangzsu városában szentmise keretében megkeresztelt és megbérmált 72 felnőtt hitjelöltet. A szám nem véletlen: úgy küldte vissza őket környezetükbe, mint Jézus a 72 tanítványt, hogy tanúskodjanak hitükről. A misén az országnak ezen az egyik legmegpróbáltabb részén a kiengesztelődésról beszélt: Istennel a gyónásban, az emberekkel a megbocsátásban. Délután Szorokdo szigetének lepratelepét kereste föl. Ezt a látogatást először törölték szoros programjából, de az ő kifejezett kívánságára mégis visszaállították. A 2345 leprás közül 365 katolikus. Naponta kapnak szentmisét, Szent Pál nővérek ápolják a betegeket. A Szentatya áldást osztva járt körül, majd igeliturgia következett, amelynek során a szenvedés értelméről és értékéről beszélt, nem mulasztva el köszönetét mondani a személyzetnek sem. (Ez volt az egyetlen hely, ahol mindjárt koreai nyelven olvasták föl beszédét; különben angol szavait szakaszról szakaszra fordították.) A betegek saját készítésű, nem egyszer művészi ajándékokat adtak át neki, s lelkesen énekelték: „Közelebb, közelebb, Uram, hozzád ..Kedves volt, amikor egy gyerek elesett a mély meghajlás közben, s a Szentatya természetesen nyomban fölemelte. A gyerekeknek egyébként külön üzenetet küldött a pápa, ui. máj. 5-e Koreában gyermeknap. Szeressék Istent és embertársaikat különbség nélkül — kötötte lelkűkre. Mindegyiküknek felajánlja szívét, de különös szeretettel fordul a szenvedő és elhagyott gyerekek felé. A világ jövője az ó készségüktől függ!

Máj. 5-én a 2 milliós Tegu városában 38 diakónust szentelt pappá a Szentatya. Életük középpontjába az Eukarisztiát állította, nagylelkű szolgálatra hívta fel őket, főleg a szegények, szenvedők, bűnösök közelében. A jelenlevő fiatalokat külön biztatta: hallják meg az Gr hívó szavát. Délután a 3 milliónyi lakosú Puszán kikötővárosban 300 000 munkással, földművessel, halásszal találkozott.

67