Szolgálat 55. (1982)

Eszmék és események - Levelesládánkból

Tegnap kirándultunk az Őrségbe. Rosszul termő vidék ez. Mindig nehéz munkával termett kenyeret az itt élőknek, mégis azt a mosolyt sugározza, amit mindannyian keresünk. Lankás dombok, szelíd völgyek; térképen nem szereplő, soha-nem-fontos falvak Árpád-kori templomokat őriznek, vagy inkább a templomok őrzik a falvakat. Fehérre meszelt tornyukhoz komor fenyők szegődtek társnak a távolba nézéshez. — Szent István íjászai jártak erre, vadat hajtottak, határt őriztek. A jó Isten tekintete ebben a zugban biztosan mindig megpihen, ha a világot vizsgálja, ettől olyan mély itt a csend.

Dubrovnik (Raguza): A domonkos kolostor ezüst ereklyetartóban őrzi Szent István királyunk koponyájának felső részét. És évszázadokig itt volt a Szent Jobb is. Az ereklyéket a hagyomány szerint még a tatárok elől menekülő IV. Béla vitte magával Dalmáciába. Egy másik változat szerint a török uralom alatt Boszniába kerültek, és onnan jutottak Raguzába. A Szent Jobbot 1777-ben Mária Teréziának ajándékozták, ö pedig a magyar rendeknek adta, így került vissza előbb Pozsonyba, majd Budára. A koponyadarab azonban most is ott van. Egyik jugoszláviai kirándulásom alkalmával magam is láttam az üvegvitrinben gondosan őrzött ereklyét. A ferences kolostorban pedig Szent László király csontereklyéjére bukkantam, amelyről egyelőre vitatják, hogy karcsont vagy lábcsont- darab-e? Különben a veszprémi püspöki palota házikápolnájában, díszes barokk keretben egy selyemkendöt őriznek üveg alatt. A kendőre kézi festéssel a Szent Jobb színes képmását festették, az eredetinél alig kisebb alakban. Mellette 1777-ből származó írás, Mária Terézia eredeti aláírásával hitelesítve, amely szerint: ebbe a selyemkendőbe volt csomagolva a Szent Jobb, amikor Raguzá- ból visszahozták. A kendőt a veszprémi püspök kapta meg ajándékul, mint a királynő kancellárja.

Beirut (P. Szabó László a Szent József egyetemről): A biztonság okáért két példányban küldöm könyvismertetésemet. Remélem, rendben odaérkezik, habár itt a repülőtér hol nyitva, hol zárva van. Körzetünk békés, a vizsgáztatást is befejeztük. E viszonylagos biztonságért az előző években bőségesen fizettünk. Kissé idegesek vagyunk, mert a légelhárító lövedékek szilánkjai gyakran visszaesnek a városba. A város másik része a táborokkal teljesen körül van véve. Megrázó emberi tragédia alakul ki a látóhatárunkon, bár mi csak néhány eltévedt lövedéket kapunk. A közvélemény alakulása is bizonytalan. Isten tudja, mit hoz a jövő? Imádkozzunk az elhunytakért és a békéért.

Az első magyar Japánban: Uremann János Dalmáciában született, talán 1579- ben. Mint jezsuita misszionárius Kínában, Vietnamban és Jaoánban tevékenykedett. Nagyon érdekelte a lakosság élete és kultúrája, ezekről úti jegyzeteiben részletesen beszámolt. Halála után több mint száz évvel, 1722-ben Nagyszombatban adták ki ezt a latin könyvecskét, „Itinerarium peregrini philosophi“ (Egy vándor filozófus útinaplója) címmel. A gazdag és művelt Annius és a szegény, de tapasztalt Nikanor beszélgetésében mutatja be a Távol-Keletet. Csodálattal emlékezik meg nagy kultúrájukról, udvariasságukról, egyszerű életmódjukról. Könyve elsőrendű forrás a 16. századi Japán tanulmányozásához. Uremann 1620. ápr. 22-én Nankingban hunyt el.

Montreal: Egyházközségünk világi vezetőségének eskütétele szentmise közben, a hitvallás után:

Az egyházközség világi elnöke: Nagyasszonyunk, a Boldogságos Szűz Mária és Isten szentjeinek jelenlétében, Isten és az Egyház színe előtt,

Egyházközségi vezetők: ígérem és fogadom, hogy az egyházközségtől és egyesületemtől rám bízott tisztséget hűen betöltőm.

ígérem és fogadom, hogy mindig az evangélium szellemében, az Egyház tanítása szerint, püspökömmel és lelkipásztoraimmal egyetértésben dolgozom az egyházközség érdekében.

83