Szolgálat 51. (1981)
Eszmék és események - Papi jubileumok
— Megkezdődött a tanév és egyben a hitoktatás is. Az idén átvettem a nyolcadikosok oktatását és nevelését. Azért hangsúlyozom a „nevelés” szót, mert rádöbbentem egy-két évvel ezelőtt, hogy nem elégedhetünk meg a gyermekek tárgyi tudásával, hanem formálni kell jellemüket, egyéniségüket is. Ebben a munkában elsődleges szerep jut a Bibliának. Nagyon szeretném, ha minden gyermek megszeretné és használná is az Újszövetségi Szentírást. — Lelkipásztori gyakorlatomban nagy gondot fordítok arra, hogy a Szentírást híveim kezébe adjam. Minden évben az első szentáldozáshoz járuló gyermekeimnek ajándékozom az Újszövetséget. Hittanóráimon tapasztalom, hogy mennyire olvassák. Természetesen a szülőket is buzdítom, hogy a gyermek a családi közösségben hangosan olvasson minden este egy-egy részt, amit megbeszélés tárgyává tegyenek. — 154 bérmálkozóm volt. Előtte nap 6 pap gyóntatott két órán keresztül, mert itt a gyermeket nagyszülők, szülők, keresztszülők és testvérek kísérik kétoldalt elsőáldozásra és bérmálásra is. Volt olyan, akit kilencen kísértek áldozni. — A fiatalságnak ma fejezzük be a „jegyesképzőt“. Nyolc alkalommal jöttek össze szép számmal. Akik részt vettek rajta, kapnak egy igazolást, és már csak esküvőre kell elmenniök a jelentkezés után. Vidékről is többen jöttek. — Ilyenkor nálunk az adventi szent időben megkezdődik a „Szállást keres a Szent Család“ ájtatosság végzése. A hajnali szentmise végén megáldják az előimádkozók által elhozott Szent Család képeket, 1979-ben pl. 25-öt. Városunk, Mezőkövesd minden része képviselve van. Kilenc estén keresztül más-más háznál végzik az ájtatosságot. Megvannak a hagyományos énekei-imái. A messze századok mélységeiből apáról fiúra szállva jutottak el hozzánk. Amikor a Szent Család képét égő gyertyák közé odahelyezik a család asztalára, a házigazda üdvözli, és fogadalmat tesz a házastársi hűségre, hogy a Szent Család példáját követi. Megcsókolja a képet, és továbbadja csókra a gyermekeiknek, azután a jelenlevőknek, és úgy kerül vissza az asztalra. Megható látni az édesapát és édesanyát, amikor szemük sarkából egy-egy könnycseppet kitörülnek. Ezek a könnyek a gyémántnál is nagyobb kincsei a családnak. Házanként 50—60 személy gyűl össze. A sok kis ház ablakából kiszűrődő fény bevilágít az adventi esték sötétjébe, a magyar családok életébe. + (Egy nőolvasőnk hozzászólása a „paptestvér önvallomásához", Szolgálat 45/90:) Megdöbbentett ez a két sor: „Aztán a társak, az emberek . .. Gyakran elém állnak barátság címén, szerelem címén, behálóznak, gátolnak Feléd haladásomban . . .“ Nem így van! kiáltottam fel. Valahol tanítani kellene, hogy az embereket mind Jézus küldi felénk, hogy két ember találkozásából az Isten szeretete növekedjék. Persze, itt nagyon résen kell lenni, hogy bele ne ragadjon az ember! Személyes tapasztalatom, hogy mindig Jézus Krisztus a kezdeményező fél, mert azokat az embereket nem kerestem. Látszólag „véletlenül” találkoztunk. Később, amikor ez tudatosodott bennem, utánanyomoztam, és akkor csodálkozva adtam hálát Jézusnak az ajándékért. (A saját szempontjából természetesen mind a kettejüknek igaza van. Szerk.) PAPI JUBILEUMOK Gyémántmisék Kettős gyémántmisét ünnepelt a budapesti Szent Család plébániatemplomban Fuhrmann Ernő, a Kölcsey Gimnázium volt hittanára és Serfőző József, a budapesti MÁV kórház volt lelkésze. Nagy György c. apát, ny. plébános Mosdóson Jézus Szíve« ünnepén ülte meg gyémántmiséjét. 88
