Szolgálat 48. (1980)

Halottaink - Márton Áron gyulafehérvári püspök (Hívei)

1896. aug. 28-án született Székelyföldön, a mai Csíkszentdomokoson. Iskoláit a Hargita lábánál elterülő Csíksomlyón, a Szűzanya lábánál végzi, majd Csíkszeredában, a főgimnáziumban folytatja. A jólelkű Majláth püspök innen hozza el Gyulafehérvárra, hogy pap legyen. Azonban hamarosan otthagyja a kispapi szemináriumot, mert nem érez papi hivatást, és hazajön. Az időközben kitört első világháborúban mint hadnagy vesz részt. És itt a fronton érinti meg lelkét Isten papságra hívó szava, amikor látja társait maga mellett küzdeni, szenvedni, meghalni. Ám sebesülése után egy olasz kórházból hazatérve, nem szalad egyenest a papi pálya felé. Mint székely harisnyás legény, vállára vett kaszával járja a székelyföldi szegényes határt, és dolgozik a megélhetésükért. Esténként és ünnepnap együtt ül barátaival, sokat olvas, még többet töpreng. Egy elkeseredett pillanatban Brassóba megy, kész munkásnak is beállani, hogy így keresse a kenyerét. Életútja azonban mégis Gyulafehérvárra torkollik vissza, ahol újra felölti a kék reverendát. 1924. júl. 6-án Majláth püspök pappá szenteli. 14 évig végez lelkipásztori munkákat az egyházmegye különböző helyein. Marosvásárhelyen hittanár és régens, szoros kapcsolatba lép az ifjúsággal, ekkor tűnik ki mint nagy szónok és népszervező. Néhai Veress Ernővel az „Erdélyi iskola“ c. magas színvonalú negyedéves folyóirat megalapítója és sokáig társszerkesztője. Ettől kezdve Majláth püspök bizalmasa, később titkára; végül pedig a kolozsvári Szent Mihály templom helyettes plébánosa.

Vorbuchner Adolf rövid ideig tartó püspöksége után, 1938. dec. 24-én Róma 42 éves korában püspökké nevezi ki. Szentelése 1939. febr. 12-én volt a Szent Mihály templomban. A főoltártól első útja a padokban ülő szüleihez vezetett: egy fehérharisnyás székely emberhez és egy csíki fejkendős édesanyához. Püspöksüveggel a fején, pásztorbottal a kezében letérdelt előttük és áldásukat kérte, csak azután adta rájuk áldását. Az új püspöknek a csíkszentdomokosi küldöttség szülőházának kicsinyített mását hozta ajándékba. Ekkor mondotta az alábbi szavakat: „Ezt a házat édesapám építette. Ebben az udvarban nőttem fel; itt hallottam először, hogy vannak emberek, akiknek fáj az élet, de azt is, hogy emberek felett van az Isten, aki részükre törvényt adott, és ezeknek a törvényeknek útján kell járni. Ezen a szent napon szülőfalumra, egyházmegyém minden népére szabadjon azt a fogadalmat tenni, hogy fajtámnak szívósságát, kiállását a magam erényének tekintem, sorsát vállalom. Az Isten hivatást adott nekem, és én ennek a hivatásnak szentelem életemet, és jó népemért becsülettel dolgozom.“

Ezek a szavak nemcsak elhangzottak, hanem százszorosán meg is valósultak. Alig veszi át püspöki székét, gondok-bajok szakadnak reá és híveire: a második világháború. A bécsi döntés kettészakítja egyházmegyéjét; a zsidók deportálása és üldözése belehasít szívébe. Körlevélben szólítja fel híveit megmentésükre és segítésükre. Mindenki előtt tudott dolog, hogy püspökségével párhuzamosan az egész világ milyen próbák súlya alatt roskadozott, milyen szenvedéseken ment át. Áron püspök sürgető és nehéz feladata volt a világháború és az azt követő súlyos kérdések kereszttüzében az egyház egyensúlyát keresni, amikor sokáig a Szentszékkel sem érintkezhetett. A legnehezebb helyzetek ütközőpontjában is elveinek feladás nélkül kereste és találta meg a megoldást. Egyik mondása ekkor igazolódik be legszebben: „Bölcsömet csíki fenyőből faragták!“ Egyszerű püspöki címerében is egy ilyen fenyő látható. Ez a fenyő inkább kettétörik, de nem hajlik. 1949—1967-ig főpásztori munkájában akadályozva volt. Istennek azonban még tervei voltak vele. „Tőle kapott, tudatos gyakorlattal szerzett és kegyelmekkel bőven segített emberi, papi és püspöki vezető képességei az egész Katolikus Anyaszentegyháznak, az összes kortársaknak és népünknek el nem múló kincsei és oktató példái maradnak!“ — írta a székeskáptalan körlevele 80. születésnapja alkalmával. Egyszerű, okos, a helyzeteket világosan felismerő nagy adottságaival, szelídségével, tudásával és a kegyelem erejével mindig békére és egységre juttatta egyházmegyéje híveit-papjait egyaránt. 84 évének pontosan a fele telt a püspöki székben. S temetésén utódja, Jakab Antal püspök elmondhatta: „Élő tanúk vagyunk Isten és az emberek előtt, hogy püspöksége világító fáklya volt mások .előtt is, nekünk azonfelül érezhető, látható és biztos vezetői kéz. Tiszta családi élet, értelmes, tanult, mű93