Szolgálat 47. (1980)

Eszmék és események - Az „örvendj“ evangélikus közösség (S. M.)

elégedhetnénk. De a hívek közül az ilyesféle lefokozást senki sem kívánja, azért nehéz megmondani, hogy miben fog állni a végső megoldás.

Amikor engem babiloni érsekké neveztek ki (ez az én római titulusom), a címerem jelszavának Szent Pál intését választottam: (Non alta sapientes, séd) „humilibus consentientes“: abban találjátok kedveteket, ami alázatos. A francia fordítás ezt különösen szépen adja vissza: „N'ayez pás des sentiments de grandeurs, mais laissez-vous attirer par ce qui est humble.“ Talán ebben a beállításban könnyebb lesz majd az idők jeleit felismernünk.

Nyáry Ernő bagdadi latin érsek

AZ „ÖRVENDJ“ EVANGÉLIKUS KÖZÖSSÉG

Gnesau 1242 lakosú kisközség Dél-Ausztriában, ezer méter magasan. A faluból egy darabkát fölfelé haladva, a hegyoldalban az erdószélen, csinos modern házikón messziről látható a felírás: „Freue Dich Kommunität.“ Kérdezzük: hol vették ezt a szép nevet? „Tulajdonképpen Mária a ludas benne." „Milyen Mária?“ „Az Istenanya!“ A Magnificat örömhimnusza ihlette a névválasztást.

Itt ütött tanyát három évvel ezelőtt három evangélikus diakonissza, okleveles ápolónő, hosszú, viszontagságos út után. Anni, a „felelős nővér“ (így hívja magát, akárcsak Indiában a mi Pushpa nővérünk), 26 évig teljesített szolgálatot Linz közelében. Ott ismerte meg jelenlegi társait is. Közben egyre erősödött bennük az érzés, hogy Istennek szentelt életük elsődleges oéljára, az „egy szükségesre“ nem jut elég idő és erő a sok munkától. Fokozódott bennük a több ima, kontempláció és intenzívebb közösségi élet igénye. Miután ez az elöljáróknál nem talált megértésre, két évi kísérletezés után elhagyták a közösséget, nem tartva igényt semmi „végkielégítésre“, tehát lényegében minden nélkül. Bécs közelében, Eichgrabenben (ahol különben magyar ferences misz- sziós nővérek is élnek) a dr. Walter Stöckl lelkész körül csoportosuló kis nővérközösség nagy szeretettel karolta fel őket. A lelkész a „Michaelsbruderschaft“ 12 alapító tagjának egyike volt 1931-ben a németországi Marburg a. d. Lahn-ban. Azóta más országokban is elterjedtek, magyar tagjuk is van. Ezek a férfiak otthonukban élnek, évente kétszer néhány napra összejönnek. Céljuk egyházuk megújításának előmozdítása minden téren (ezért nevezték el magukat Mihály arkangyalról, az egyház nagy őrzőjéről) és fokozott imaélet: biblia- olvasás, elmélkedés, zsolozsma, fülgyónás (természetesen nem föltétlenül papnál), szeretet az Eukarisztia iránt. Elámulunk, kézbe véve a testvérület „misefüzetét“, amelynek szövege hajszálra egyezik a katolikusokéval. (Ez persze csak náluk van így. A benyomást még erősíti, hogy a fontosabb részeknek német nyelvterületen ma már ökumenikus fordítása van.) A tagok felelősséggel tartoznak egymásért; mindegyiknek van egy „segítője“, akinek évenként be is számol életéről. Otthon a lehetőséghez képest közös imaórát tartanak családjukkal. Ebből a óéiból meg az egyre szaporodó evangélikus szerzetesközös0

81