Szolgálat 27. (1975)

Pálfi Géza: A napba öltözött Asszony (Csíksomlyó)

Pálfi Géza A NAPBA ÖLTÖZÖTT ASSZONY Csíksomlyó Hargita megyében, az Olt felső folyásánál, a Keleti Kár­pátok Hargita nevű hegyvonulatának lábánál fekszik. Ma Csíkszeredá­nak a külvárosa. A búcsú jár óhely rövid ismertetőjében ezt olvassuk: „A csíksomlyói kegytemplom mint műemlék a leghíresebb magyar szen­télyek közé tartozik. A ferencesek építették 1440 táján, gótikus stílus­ban, Hunyadi János támogatásával. A századok során sok viszontag­ságon ment át; az 1661-es török-tatár betöréskor pedig teljesen elpusz­tult. A kolostorépület mai alakjában 1759-79, a templom pedig 1804-38 között épült. Itt működött Kájoni János nyomdája 1675-től, és itt foly­tak a híres passiójátékok is. A templom legnagyobb értéke a Szűzanya hársfából faragott kegyszobra a 15. századból. A Somlyó hegyén három kápolna áll. Pogány, illetve őskeresztény nyomokon épültek a 15-18. szá­zadban.“ Prohászka püspök 1902-s székelyföldi útja alkalmával gyönyörű írás­ban számol be élményeiről. Ebben írja, hogy ott, ahol székely munka, székely kínlódás, székely élet varázsolja aranycsíkká a völgyet, őrt áll a Somlyó hegye a Szent Szűz szentélyével, hol az ájtatos erőtlenség alázatos imában lelket kér a küszködő erőnek. Ennél jobban a kegy­hely szerepét nem is lehet megfogalmazni. A Somlyói búcsú jár ás 1567-ben kezdődött el. Ennek az évnek tava­szán János Zsigmond haddal indul Csíkba, hogy ott is unitáriussá te­gye a lakosságot. A székelyek, István gyergyóalfalusi pap vezetésével, Csíksomlyóra vonultak asszonyostól, gyermekestől, hogy hitükben meg­maradásukat a Szűzanyánál kikönyörögjék. Pünkösd szombatján híre futott, hogy Székelyudvarhely felől, a Hargita erdőrengetegein át kö­zelednek a fejdelem csapatai. Az asszonyok, gyermekek, öregek ott maradtak a Szűzanya szentélyében, hogy az Istenanya segítségét kérjék, a férfiak pedig a Hargita bércén, a Tolvajos tetőn tönkreverték a feje­delem csapatait. A lakosság a győzelmet a Somlyói Szűz közbenjárásá­nak és csodájának tulajdonította. Ettől kezdve a gyergyóalfalusiak ve­zetésével pünkösd szombatján, a győzelem napján, évente megtartották a nagy búcsús körmenetet. A falvak népe mintegy 150 km-es körzetből úgynevezett „keresztaljával“ zarándokolt a búcsúra. Ma már nincsenek látványos keresztaljás felvonulások. Nem zeng a templomhoz érkező búcsúsok éneke: Nyíljon ki szivetekben az örömvirág! Zengjétek, hogy hallja meg az egész világ! Édesanyánk, hozzád jöttünk, Lángadozva, mert szeretünk . . . 55

Next

/
Oldalképek
Tartalom