Szolgálat 27. (1975)
Pálfi Géza: A napba öltözött Asszony (Csíksomlyó)
Pálfi Géza A NAPBA ÖLTÖZÖTT ASSZONY Csíksomlyó Hargita megyében, az Olt felső folyásánál, a Keleti Kárpátok Hargita nevű hegyvonulatának lábánál fekszik. Ma Csíkszeredának a külvárosa. A búcsú jár óhely rövid ismertetőjében ezt olvassuk: „A csíksomlyói kegytemplom mint műemlék a leghíresebb magyar szentélyek közé tartozik. A ferencesek építették 1440 táján, gótikus stílusban, Hunyadi János támogatásával. A századok során sok viszontagságon ment át; az 1661-es török-tatár betöréskor pedig teljesen elpusztult. A kolostorépület mai alakjában 1759-79, a templom pedig 1804-38 között épült. Itt működött Kájoni János nyomdája 1675-től, és itt folytak a híres passiójátékok is. A templom legnagyobb értéke a Szűzanya hársfából faragott kegyszobra a 15. századból. A Somlyó hegyén három kápolna áll. Pogány, illetve őskeresztény nyomokon épültek a 15-18. században.“ Prohászka püspök 1902-s székelyföldi útja alkalmával gyönyörű írásban számol be élményeiről. Ebben írja, hogy ott, ahol székely munka, székely kínlódás, székely élet varázsolja aranycsíkká a völgyet, őrt áll a Somlyó hegye a Szent Szűz szentélyével, hol az ájtatos erőtlenség alázatos imában lelket kér a küszködő erőnek. Ennél jobban a kegyhely szerepét nem is lehet megfogalmazni. A Somlyói búcsú jár ás 1567-ben kezdődött el. Ennek az évnek tavaszán János Zsigmond haddal indul Csíkba, hogy ott is unitáriussá tegye a lakosságot. A székelyek, István gyergyóalfalusi pap vezetésével, Csíksomlyóra vonultak asszonyostól, gyermekestől, hogy hitükben megmaradásukat a Szűzanyánál kikönyörögjék. Pünkösd szombatján híre futott, hogy Székelyudvarhely felől, a Hargita erdőrengetegein át közelednek a fejdelem csapatai. Az asszonyok, gyermekek, öregek ott maradtak a Szűzanya szentélyében, hogy az Istenanya segítségét kérjék, a férfiak pedig a Hargita bércén, a Tolvajos tetőn tönkreverték a fejedelem csapatait. A lakosság a győzelmet a Somlyói Szűz közbenjárásának és csodájának tulajdonította. Ettől kezdve a gyergyóalfalusiak vezetésével pünkösd szombatján, a győzelem napján, évente megtartották a nagy búcsús körmenetet. A falvak népe mintegy 150 km-es körzetből úgynevezett „keresztaljával“ zarándokolt a búcsúra. Ma már nincsenek látványos keresztaljás felvonulások. Nem zeng a templomhoz érkező búcsúsok éneke: Nyíljon ki szivetekben az örömvirág! Zengjétek, hogy hallja meg az egész világ! Édesanyánk, hozzád jöttünk, Lángadozva, mert szeretünk . . . 55
