Szolgálat 13. (1972)
Halottaink - Ágh Kálmán
dás temetőbe temette Kisberk Imre püspök. Egyszerű síremlékére neve és halálának dátuma mellett csak ennyi van ráírva: „áldozópap“. Hisszük, hogy ez a nap neki mennyei hazaköltözés. G. I. ÁGH KÁLMÁN (1916 — 1971) „Itt keresztelték, itt volt elsőáldozó, itt mutatta be első szentmiséjét, ebben a templomban“ — mondotta Kisberk Imre püspök a több mint 50 pappal koncelebrált szentmisén, a zsúfolásig megtelt (nagyon sokan kinn is rekedtek), nem is olyan kicsi iváni plébánia-templomban. A soproni bencés gimnáziumban végezte középiskoláit. A két világháború között a nyugati végek még olyan mértékben ontották a papi hivatásokat, hogy bőven jutott belőle más egyházmegyébe is. Ö is a nagy lelki- pásztor Shvoy Lajos püspök, az „Atya“ székesfehérvári szemináriumában szívta magába a korszerű lelkipásztorkodás tudományát és lelkületét. Szerencsés természete, mindenkit megnyerő modora ezekkel egyesülve biztosította ritka lelkipásztori eredményeit. Előbb Szabadbattyánban, majd Csepel II. sz. plébániáján volt káplán. A háború végén már a Csepel-belvárosi plébániát vezeti. Annak temploma kiégett, plébánia- épülete rombadőlt. Hamarosan mindkettőt újjáépíti, de főleg újjáteremti a romos lelkekben az eleven hitéletet. Jóval a II. Vatikáni Zsinat előtt megvalósítja a hívek aktív bevonását az egyházközség életébe. Nagyrészt gyárimunkásokból álló, de a nép minden rétegét valóban „képviselő“ egyházközségi tanácstagjait őszinte és baráti kapcsolat fűzte papjukhoz. 1945 nyarán az ő közvetítésére Csepel meghívta a pannonhalmi bencéseket, hogy ott a gyárvárosban gimnáziumot nyissanak. A „Jedlik Ányos Gimnázium“ ma is nevében őrzi ezt az eseményt. A bencés atyákkal karöltve előadássorozatokat, kirándulásokat, kurzusokat, ünnepségeket rendezett. Hacsak tehette, maga nem akart szerepelni, nagy szerénységével szívesen tolt másokat előtérbe önmaga helyett. Az ötvenes évek elején átmenetileg Kőszárhegyen, Polgárdin működött, majd 8 éven át vezette a székesfehérvári belvárosi plébániát. Mikor Kisberk püspök visszatért ide, ő Pilisborosjenőre került plébánosnak. Itt is hamarosan mindent újjáépít, egészen az orgonáig, és itt is mindenkinek mindene, azaz nemcsak lelkiatyja, de jóbarátja is lett a kedves Ágh atya — mert mindenki csak így hívta. Utolsó állomáshelye a csepelszigeti Tököl volt. A templomot és plébániát megint csak mintaszerűen restaurálja, berendezi, kifesteti, ellátja orgonával, fűtéssel. Még sok terv foglalkoztatta itt. Sokat dolgozó szíve már régen fáradt és sokszor beteg volt. Utolsó beszédében, halottak napján arra buzdította híveit: „Legyetek készen mindig a halálra, én is állandóan készülök, sőt készen vagyok." Nov. 4-én Székesfehérvárott járt, majd a kora délutáni órákban hazaigyekezett, hogy az elsőcsütörtöki szentségimádási órát megtarthassa. Kocsija vezetését papkántorára bízta. Martonvásár és Ráckeresztur között az autó valahogyan lecsúszott az úttestről. Amikor sikerült visszatéríteni, a túlsó oldalra vágódott és ott nekiütközött egy fának. Ágh atyát a szívén halálos ütés érte. Percek alatt ott voltak a mentők — de Ágh atya sérült szíve a mentőautóban megszűnt dobogni. Nagy probléma, sokak számára tragédia, hogy a pap is ember. Ágh atyában ez harmonikusan értékké vált. Természetes, közvetlen, kedves embersége csak segítette, hogy megnyerje a híveket Isten ügyének. Ember volt és ez nemesítette papságát, pap volt és ez megszentelte feledhetetlen, kedves, magyaros emberségét! Mindannyiunknak tanulság: az élet minden küzdelme, nehézsége között is lehet és kell utat keresni és találni a hívek szívéhez, az emberek üdvösségének áldozatos szolgálatában és Istennek mindent odaadó önfeláldozó szeretetében. ' Galambos Ireneusz 102
