Marton József: Papnevelés az erdélyi egyházmegyében 1753-tól 1918-ig - Studia Theologica Budapestinensia 5. (1993)
I. Rész: Előzmények 1753-IG - 1. Szakasz: Papnevelés Erdélyben a Trienti Zsinatig
időszakban1, viszont a hiteles helyek vezetésében kifogástalanul tevékenykednek1 2. Tudósok, írók, szellemi alkotók nem akadtak a konvent tagjai között, de az írástudás, az írásos gyakorlat, a könyvszeretet terjesztésével, a mesterségek és művészetek pártolásával végig jelentős szerepet játszottak Erdély művelődésében3. Az 1556 novemberi és 1558 márciusában kezdődő országgyűlések tárgyalják a kolozsmonostori konvent és a gyulafehérvári káptalan hiteles helyek ügyét. Mindkettőt szekularizálják. Ezentúl mint polgári intézményeket kezelik világiak vezetése mellett, „természetesen papi személyek közreműködésének igénybe vétele nélkül".4 Az apátság történelmi léte szellemi szimbólum maradt, főnixmadárként születik újra 30 éves álmából a jezsuiták által felállított iskolában. Erdély városaiba a XlII.század végén és a XlV.században megtelepedtek a koldulórendek is. A ferencesek kolostori iskoláiról bizonytalan áttekintést nyerhetünk. Kétségtelen, hogy gondot fordítottak noviciusaik kiképzésére5. A tanulásra sokkal több alkalmat nyújtottak a domonkosok. Kolostoraikban a lektor képezte ki a noviciusokat. Iskoláik magas színvonalúak6. Erdély nagy városaiban, főleg a szász városokban tevékenykedtek igen szép eredménnyel. Igen híres a kolozsvári óvári iskolájuk. Városi iskola lehetett, ahol papi és világi mesterek tanítottak. Az iskola a szászok kezében volt. 1526-ban sikerült a magyaroknak „per tumultum" magyar iskolamestert fogadni, Thordai Jánost, kinek utóda Károly Sebestyén. Az iskola 1545-ig „katolikus". 1544-ben jön haza Wittenbergből Caspar Helth (Heltai Gáspár), aki Luther elveit kezdte hirdetni. Ezzel megkezdődött Kolozsvárott a reformáció, s az iskola is protestánssá vált7. 1 Jakó: i.m.117.0. 2 Csóka: i.m.II.kt. 674.0. 3 Jakó: i.m. 131.0. 4 Zovány: i.m. 447.0. E.O.E.II.kt. 65. 81. és 89.o. 5 Mályusz: i.m. 283.0. 6 Mályusz: i.m. 280.o. 7 Gál Kelemen: A kolozsvári unitárius kollégium története. Minerval 935. 8.o. 35