Horváth János: Az ékesszóllás a' koporsóknál (Weszprém, 1816) - 10.178a

mind az Anyaszentegyházra nézve a’ legszebb remények sugárzottak. Ti láttátok , midőn Buda Fő Városának Tabánnyában a’ ragadós nyavalya rémítve pusztít# vala a’ polgárok között, tr.illy rettenhetetlen nagy lelkiséggel szánta ki életét sínlődő Felebarátiért, ’s az Igének hathatósságával, a’ Szentségek’ foganatos erejével, ’s ritka példájú jóságos cselekedetekkel siete vigasztalásokra. Látta Csepel, és Solmár is, hol majd a’ kisdedeknek osztogatá az Isteni bölcsességnek tejét, majd az éllemedetteknek szegdelé az élet’ kenyerét. Látta nem sokára magasbra emelkedő lelkének tökélletességeit a’ Szent Szerzetnek Florencziai Iskolája , a’ hová , úgymint az Isteni tudományok’ nevezetesb pál lyájára küldetve alig érkezék ; ’s azonual magára vonzá mindenek’ szemeit: ’s ezek ékes- szóllását dicsérik , azok fellengzö elméjét magasztallyák , mások derék erkölcseit csu- dállyák vala; a’ kiknek felöle való vélekedéseket nem csak megerősítette , de naponként nevelte is alkalmaztatásával. Mert rövid idő alatt, gyenge korát meghalladván szorgalmával , annyi tudománynak birtokára tett szert,

hogy

— (334) —