Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Huttkay Lipót: A Fiú istenségének hitcikkelyéről
ERTEKEZESEK. A FIÚ ISTENSÉGÉNEK HITCIKKELYÉRŐL. ) inden életrevaló elmélet- s rendszernek alappal kell bírnia, bizonyos vezéreszmével, mely a méhéből előpattanó s láncszemekként egybefonódó egyéb igazságokat szerves egészszé fűzi össze. Szemléld a keresztény katholikus anyaszentegyház bitigazságainak fönséges épüle- tét, a rendszerek rendszerét: szikla alapokon nyugszik az, melyek egyike: Jézus Krisztusnak istensége. Az ő istensége igaz egyházunknak ereje, büszkesége, mindene! Igen, Jézus Krisztus valóságos Isten. Ő az az Ige, ki׳# öröktől való s az idő teljében testté lön. Ö az Atya egy- szülött Fia, még pedig nem csupán erkölcsi értelemben, melynél fogva a hivő igazak is az Isten fiainak hivatnak, még kevésbbó politikai értelemben, amint földi helytartói neveztetnek; hanem igenis Isten Fia ő a szó legszorosabb értelmében, hogy úgy mondjam: természetes fizikai értei- mében. Ugyanazon egy, osztatlan isteni lényeg második személye, egytermészetü, egylényegü (»consubstantialis«) az Atyával. íme a fönséges tan, mindössze pár egyszerű szóban 1 íme édes Üdvözítőnk igaz egyházának egyetemes, múltban; jelen- s jövőben egyazon hite, mely Simon Péternek meg-í ״Hittudományi Folyóirat.“ 1896. 23
