Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Imáink magyarításához

313

a prágai hídról levettettél s a folyóvizén, ahol tested elmerült, éjszaka megjelenő fényesség által, úgymint a te ártatlansá- god és nagy szentséged bizonyos jele által kijelentettél, s az egész egyházi rendtől és néptől nagy tisztelettel a prágai főtémplomba vitettél és eltemettettél, téged, ki a szent gyónás titkainak megtartásáról ily csudálatos és örökkévaló emlé- kezetet magad után hagytál . . . stb.«

Ehhez nem kell kommentár.

A megfontolt és a lényeget csak megtisztelő újítás- sál szemben a régi iskola hívei azon nehézség nevében tiltakoznak, hogy az élet vérkeringése alig szívná föl a javí- tott alakot, s viszont a megcsontosodott formát alig adná föl. Ily okoskodás a hibás maradiságot még nem igazolja; hisz minden átzökkenés súlyos, ám e jelenség nem fojthatja el a fejlődés elemi erejű törvényét, mely mindent felölel s min- denkit kötelez. Az üdvös másítás részére egyetlen iskolai nem- zedék megtöri a jeget. Avagy az ósdi, de tősgyökeres, zama- tos szólásmódot dédelgetik ? Dehogy! A perelt kitételekből nem Pázmány, Iváldi nyelvének szelleme sóhajt felénk.

Most a tárgyra.

I.

Miatyánk.

így vélném:

Mi atyánk, ki lakozol a mennyben. Szenteljük meg nevedet. Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod mint a mennyben, úgy a földön is. Add meg mindennapi kenyerünket. És bocsásd meg vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek. Me ejts minket kisér- tésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.

Meg okolás: 1. »Ki vagy« helyett: ki lakozol. A vagy a latin »es«nek szolgai fordítása. Azután Istennek mintegy a mennyben való tulajdonképeni tai'tózkodását inkább kifejezi a lakozik ige, mely szerint a mindenütt jelenlévő Isten érdem- legesen mégis a mennyben vagyon.

2. »Szenteltessék meg« helyett: szenteljük meg. A művel-