Hittudományi Folyóirat 6. (1895)

Kudora János: Az egyházi ékesszólástan elmélete

507

tője tetszeni. Gondolatok miatt kezdi önmagát vádolni, szemre- hányásokat tesz magának szavakért s a bánat könyeivel bünteti gonosz tetteit. Az égiek felé törekedve, lábaival tapossa a földieket... És mivel még nem ért a hazába, amelyre terem- tetett. ezért e földi élet számkivetése, csak lelkének keserűsége miatt kedves. Méltatlannak találja önmagához, hogy rabja legyen a földieknek és epedve vágyódik az örökkévalók után.»1

A képletek, amelyeket használ, keresettek ugyan, azonban hallgatóinak mégis tetszettek. Noé bárkáját szereti az egy- házhoz hasonlítani. «Az egyházban több rossz ember van, mintsem jó; a bárka is alul szélesebb volt, felfelé pedig mindig keskenyebbé vált; az alsó részben voltak az állatok, a felsőben pedig az emberek.» 1 2

Sokkal sikerültebbeknek mondhatók hasonlatai, melyeket a tárgy megvilágítására használt s a rhetorika ezen alakza- taiban oly termékeny volt, hogy helyenkint hasonlat hasonlat után hagyja el ajkait. «Sokan csakis jót cselekesznek, mégis e földön szorongattatás osztályrészök... de mivel a szenve- déseket békével tűrik, a mennyben fogják örök nyugadalmo- kát elnyerni. A szőlőt is tiporni kell, hogy édes bort adjon, az olajbogyót sajtolni kell, hogy habját veszítse s tiszta olajat csurgasson. A rozsot pedig csépelni kell, hogy a szem elválva a polyvától, tisztán kerüljön a csűrbe.» 3 4 «Vándorlás a jelen élet, örök hazánk felé sietünk. A gonosz lelkek rablók mód- jára leskelödnek ütünk körül. Kiraboltatni kíván tehát az, ki kincsét takaratlanul viszi.»1 «Hogy a hívek sokaságát a hitre vezethesse az Isten, csodákkal kellett őket táplálnia. így teszünk mi is, midőn új szőlőt ültetünk, addig öntözzük azt, míg meg nem ered, de mihelyt gyökerei megerősödtek, az öntözést abba hagyjuk.»5

Hasonlatainál még becsesebbek az ellentétek, amelyeket használ: «Mily gyenge, mily félénk volt a Szentlélek eljövetele

1 Hóm 10. n. 43.

2 Hóm. 4. n. 26.

3 Hóm. 15. 4.

4 Horn. 11.

6 Horn. 29.