1831-1931 Jubileumi emlékkönyv II. (Budapest, Budapesti Növendékpapság Magyar Egyházirodalmi Iskolája, 1931)
Második rész. Munkálatok
62 JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV. atya pedig a sajtóról.1) Rámutat azokra az üzleti és'politikai okokra, melyek következtében a katolikus sajtó nem fejlődhetett ki s nem tudta elfoglalni azt a magaslatot, ami hivatásánál fogva méltán megilleti. Kiemeli, hogy a tartalom mellett a szép és ügyes formára is törekednünk kell s végül a sajtó felkarolására buzdítja a tagokat. Az iskola lelkes tapssal fejezte ki minden előadó iránt őszinte lelkesedését és háláját. Hála, jótékonyság. À M. E. 1. szeretetét és háláját nemcsak ilyen fényes, nagy ünnepségekkel fejezte ki. A szeretet találékony és a M. E. I. is találékony volt, hogy háláját lerója azok iránt, akik igazi, meleg érdeklődéssel viseltettek az iskola ügyeivel szemben. A kiadványok is egyrészt azt a célt szolgálták, hogy a magas pártfogóknak legalább egy-egy tiszteletpéldánnyal kedveskedjék az iskola. A hála egyik megnyilatkozása volt az is, hogy elhunyt és élő tagjaiért egy-egy szentmisét szolgáltatott az iskola. Az elhunyt tiszteletbeli tagokról megemlékezett minden félévben s ha egy-egy kedvesebb, az iskola szívéhez közelálóbb tb. tag haláláról értesült, már a következő rendes ülésen kifejezte fájdalmát az elnök és elparentáló szavait a megilletődött tagok állva hallgatták végig, hogy így is kifejezésre juttassák tiszteletüket és szeretetüket. Ilyen szomorú ténykedése csaknem minden évben volt a M. E. 1.-nak. Hol egy-egy püspök, vagy szeretett tanár halála, hol esetleg egy tagnak a halála szolgált okul. De nemcsak a megholtak iránt rótta le a hálaadóját az iskola, hanem az élőkkel szemben is. Már a legrégibb időktől fogva szokásban volt, hogy az egyházi és világi élet kitűnőségeit tiszteletbeli tagjaivá választotta meg, hogy ezzel is jelét adja nagyrabecsülésének. A tiszteletbeli tagokat az állandó bizottság tagjai választották és az elnök a következő gyűlésen az iskola elé terjesztette a tiszteletbeli tagok névsorát. Később szokásba jött az, hogy az elnök csak néhány tagot kért fel, i) 1929. április 9.
