Hirscher János: Önámítás. Az önismeret megkönnyítésére (Budapest, "Élet" Irodalmi és Ny., 1923)
43 gedetten így szól : »Minden nagyon szép volt/ az emberek oly jók, mindnyájan meg voltak hatva,- örömmel látja az ember azt a tiszteletet, mellyel az általam képviselt egy« házi vagy világi méltóságnak .hódolnak«. Jól esik hinnünk, hogy a kifejtett pompa szívből jövő nagyrabecsülés és szeretetnek megnyil® vánulása volt. Ha azonban köztudomás sze® rint az ünnepelt férfiú hiú és ünneplésre vágyó, akkor az egész nem volt más, mint üres dicsőítés és az emberek legfeljebb mulat® tak azon a csaláson, melyet az előkelő fér® fiúval szemben elkövettek. Miért nem vette az ezt észre? Miért látszott neki minden oly felségesnek ? S amikor környezetének hangoztatta, hogy az emberek becsülik és tisztelik azt a méltó® ságot, melyet képvisel, az csak ravasz for® dulat és ügyes fogás volt, hogy ünnepelteté® séről hosszabb ideig beszélhessen és vele ismételten eldicsekedhessék. Ernő megveti a világot és kicsinylően beszél tetszéséről. Bölcs ember. Legalább annak tartja magát és büszkén tekint le min® den hiúságokra, melyek a nap alatt vannak. 18.
