Hammerstein Lajos: Boldogságunk az Egyházban - 63. évfolyam (Budapest, Stephaneum, 1900)
Előszó - Előszó a második kiadáshoz
23 Röviden és velősen jellemzi boldogságát az ismert publicista, Jarcké Ernő Károly, egykor berlini, később bonni jogtanár. «Ha kimúltam az élők sorából — így szólt Stern atyának a halotti szentségek fölvételekor — ha meghaltam, mondja meg mindenkinek, a ki tudni kívánja, hogy legfőbb boldogságomat a katholikus egyházban találtam föl és hogy mindenkor haragra gerjedtem, ha valaki egyházamnak ártani akart.» 1 1857. augusztus 15-én tért meg Blacker György dr., a ki a hesseni Alt-Morschennek volt lelkésze, de szépen jövedelmező lelkészi javadalmáról áttérése után természetesen le kellett mondania. Egy protestáns barátjának ezeket írja: «Ha meggondolom helyzetünk különbözőségét, nem egyszer csodálattal kérdezem, hogyan történt ez így ? Mikor ifjúkorunkban mindketten egy iskolába jártunk és meglehetős egykedvűséggel fogadtuk haragos és szeretetlen tanítónknak dicséretét, csak úgy, mint gáncsolását; mikor az úgynevezett hit- és erkölcstani előadásokat azzal a hideg közönyösséggel hallgattuk, melynek most emlékétől is borzadok : akkor bizony nem igen gondoltam volna, hogy egykor oly drága, oly szent lesz előttem a vallás, mint a milyen most. Benne találtam meg azt az éltető nyugalmat és azt a középpontot, melyet életemben eddig nélkülöztem és hadd bízvást kimondanom : a vallás hiányzik nálatok, de ez a vallás, mely a mint maga egység, úgy minden emberben is egyességet teremt. S ha talán azt akarnád szememre vetni, hogy ismét az egységgel dicsekszem, úgy csak arra kérlek, ne legyen közöttünk se gúnyolódás, se viszály e tárgyra nézve. S mióta a protestáns vallást elhagytam, minthogy senki sem tudta megmondani, mi az és mert öt évi hosszas, nem is ép pártatlan tanulmányozása őseim hitének, kételyeimet folyton csak növelte : belefáradva végre a danaidák és Sisyphus munkájába, hű fia lettem a régi édes anyának. Bármily idős is azonban, se foltot, se ráncot nem vettem észre rajta; megfigyeltem — a mennyire tudtam — arcát és másokkal együtt 1 Rosenthal i. m. I. kötet, I. rész, 431. oldal.
