Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Érdi menyasszonya

Költemények.

297

ÉRDI MENYASSZONYA.

}jri. trencséni várba’

Dörgő zene, lárma :

Szilaj Kánya szőke lánya Esküvőjét várja.

Jár-kel apja, kérdi :

»Hol a fiam Érdi ?«

Szép Elenke sajgó lelke Hallja bár, nem érti.

Széjjel néz a váron,

Való ez, csak álom ? Volna szárnya, messze szállna, Hajh de hogyan szálljon ?

Kürt zajong a kertben,

A menyasszony retten ; Súgva kérdi : »Ő-e Érdi ?« »Udvöz arám, szentem!«

I.

Szemén, ajkán nincsen,

Hol csókot ne hintsen . . .

Lent a völgyben: „készülj hölgyem, Jössz már drága kincsem !«

Lázas öröm, tapsok,

Ká a zene harsog . . .

Szép Ilonka félve-lopva Hagyja el a tapsot.

Szól az apja lágyan :

»Lenkém’ hadd megáldjam 1« Ingóbingó rózsabimbó

Nincs a fényes várban.

Szíve sajgó, kábult . . .

»Hol veszett a csábult?«

Túl a Vágoh, futó Vágón Ernőjével száguld.

A trencséni várban Bús levertség, gyász van ; Kánya vője félre dőlve Elmélkedik gyászban.

II.

»Ringj thalassa, rengj thalassa,- Vidd az ábránd gondoláját !

Súgd habodnak, ne riaszsza A boldogság bűvös álmát —

Jaj mint olvad, hallod édes ? Mily illő a méla éjhez !«

»— És bolyong a puszta romban, S tépi a kis rózsaszálat ;

Egy pillantás — lángra lobban. Egy mosolygás — hozzá fárad ;

És csevegnek néma kéjjel —« »Mint mi akkor csöndes éjjel.«