Munkálatok - 51. évfolyam (Budapest, Buschmann F., 1888)

Vallás és szinpad, vagyis a dráma valláserkölcsi szempontból tekintve

emberi élet javára származnak; sőt azt tartja, hogy a tudományok és művészetek Istent, a tudományok urát bírván forrásul, ha helyes irányt követnek, szükségkép Istenhez vezetnek az ő kegyelme segélyével; az egyház épen nem tiltja, hogy minden tudomány a maga körében saját elveit és s a j á t r é s z 1 e t e s m ó d s z éré alkalmazza; de míg egyfelől elismeri e szabadságot, másrészt éberen őrködik, megakadályozandó,hogy a tudomány ellentétbe ne helyezze magát az isteni tanítással, tévelyeket fogadva el vagy átlépve az illető határokat, hogy betörjön a hit uralmi körébe és zavarokat okozzon ottan.“ *)

S nem indokolt-e az egyház ezen ébersége s elővigyá- zata különösen napjainkban ; mikor a neki vadult álszabad- elvűség tetszés szerint tágítható erkölcsi elveivel a művészetek szentélyének mystikus légkörét is megfertőztette ; mikor a szín. házak legnagyobb része inkább nevezhető nyilvános bordélyháznak, honnan az ember lelke szennyesen s piszkosan kerül ki, mint a nyájas művészetek templomának ; mikor az illetékes hatóságok bosszantó egykedvűséggel nézik a színházak erkölcstelenítő működését s kis ujjokat sem mozdítják a pusztító áramlat megfékezésére ?

Igazán szomorú jelenség ! a vidor ugyan de mindazáltal szemérmes Thalia rossz útra tévedt s nagyon sok esetben arczátlan kéjhölgy módjára kicsapongva tombol, csábít és ront.

Hogy a színköltészet mai sülyedtségét teljes nagyságában felfoghassuk, vegyük szemügyre, mi képezi a színpad természetszerű czelját.

Lewes egyszerű és találó megjegyzése szerint a drámának kettős feladata van : kielégíteni a közönséget, mely mulatni akar, s eleget tenni a művészetnek, mely a mulatságnál magasabb követelményekkel lép fel.

*) Cantu. Az utolsó harmin.cz év története. 134. 1.