Ratzinger György: Az egyházi szegényápolás története. 2. kötet - 50. évfolyam (Budapest, Buschmann Nyomda, 1886, 1887)
Harmadik rész. Újkor. A hitújítástól a jelenkorig
126 III. A hitújítástól a jelenkorig. 2. A jelen és a jövő. tok-jövedelmekkel rendelkeztek. A miért is ezen szerencsétlen parlamenti határozatnak az lett az eredménye, hogy a szegény-biztosok, kiket természetesen a vagyonosabb földbirtokos-osztályból szemeltek ki, semmi más jobbat nem tehettek, mint hogy idegeneknek a községekben való letelepedést megtiltották, a szegényebb letelepedetteket elűzték, hogy ezáltal a vidéki lakosság számát s így a szegényadót is leszállítsák. Ezzel kezdetét vette a kisbirtokos-osztály kiirtása s ettől fogva Anglia története a legborzasztóbb jeleneteket tárja elénk házak lerombolása és lakóik kiűzetése képében. 1) A pórok ingóságait és a munkáslakokat a nagybirtokosok összevásárolták, a lakokat lerombolták, a szép szántóföldeket s mezőségeket legelőkké alakították,-) hogy minél kevesebb munka mellett minél nagyobb jövedelmet nyerjenek. A földművelők száma felényire apadt le s a pórok ezrei, kik előbb mint jómódú gazdák éltek telkeiken, eltűntek, s az angol termőföld néhány család birtokába jutott. Jones Ernő, az angol reformpárt egyik vezére Dublinban, egy beszédében a következő adatokat ‘hozta felszínre : „A hármas királyság területén 77 millió hold földbirtok van, s mindössze csak 33,600 birtokos. A clevelandi herczeg 22 mért- földnyi utat tehet meg saját birtokán keresztül, a devonshire-i herczegnek csak Derby grófságban 96,000 hold birtoka van. A richmonti herczeg 340,000 hold felett rendelkezik s a breadal- bane-i marquis kapujából kiindulva egyenes irányban 100 mért- földnyire vadászhat birtokán. Tehát 30 ezer ember így szólhat 30 millióhoz: Erre járhattok, erre nem, itt szánthattok és kapálhattok, amott ezt tennetek nem szabad. A termőföldből csak 45 millió hold van művelés alatt, 26 milliót eke vagy ásó soha nem is érint s használatlanúl hever, mert pusztán futtató helyül ') A falusi lakosság jelenlegi szomorú helyzetéről nemrégiben a londoni „Times“ a következő elrémítő leirást hozta: „Mezei munkásainkat hajlékból hajlékba, vagy jobban mondva hajlékaikból hajléktalanságba kergetik, épúgy, mint a sertéseket vagy teheneket szokták egyik ólból a másikba átszállítani. Ha hajlékot sehol sem kapnak, a községhez fordulnak, erre aztán beosztják őket, a férjet ide, a feleséget amoda, a gyermekeket ismét más valahova. S földműveseink mindezt törik, vagy ha elviselni nem bírják, belehalnak. A mű be van fejezve, a zsellérek kipusztítvák, a kisbirtokosok megszűntek, a földesúr szava törvény szava, ha valaki nincs megelégedve sorsával, végső menedékhelyül kínálkoznak a munkaházak.“ Ugyanily helyzete van a pórosztálynak Irhonban is, V. ö. Eossbaeh. Industrie und Christenthum 7. old. 2) Azért mondta egyik Erzsébet királynő korabeli iró : ,.yea, those sheepe is the cause of all these mischieves, for they have driven husbandry out of the countrey, by the wich was increased before all kinde of victuals and now altogether sheepe, sheepe, sheepe.“ E d e n 1. c. I, 115.
