Munkálatok - 46. évfolyam (Budapest, Wilckens és Waidl, 1883)
Énekköltészet a második időszakban
KATII. VALLÁSOS KÖLTÉSZETÜNK A JELÉN SZAZADBAN. 403 irányú törekvéseknek következménye. Ha azokat, kik e szent ügyben fáradoznak, Hol semmi néven nevezendő érdeknek nincs helye, nem csupán egyéni ambiczió, hanem a magasztos czél iránti tekintet is vezérelte volna, Tárkányi Énekktárának érdemszerinti felkarolásával elejét lehetett volna venni a jelen zilált viszonyoknak. Hallomásunk szerint az egyházi énekek re- visiójávaljelenleg Fábián János érsekujvári plébános van megbizva.1 E mozgalmak vázolása után megemlítjük azon férfiakat, kik tehetségűk szerint kisebb-nagyobb számú termékkel gazdagították az énekköltészetet. A sok közül csakis a kiválóbbak elsorolására szorítkozunk:Jáky Ferencz, oslii plébános, a Rómában székelő akadémia tagja. Szül. 1806-ban, fsz. 1830-ban. Évtizedek óta vezérszerepet visz az énekügyi mozgalmak fejlődésében. Mint ilyen több eredeti éneket is szerzett, melyek tartalmasság és énekelhetőség által tűnnek ki. Énekeit köny- nyebb elterjesztés czéljából apró fűzetkékben adta ki. — Garay Alajos, a jeles egyházi költő, több hazafias színezetű, kitűnő hymnus s nagyon sok megható gyászének által segítette elő énekköltészetünk emelkedését. — Sá ntlia Mihály mise- és másnemű énekeiben egy Istent szerető szív hő érzelmei olva- doznak, azonban a kivitel hiányossága s a technikai gyarlóságok énekei becsét a középszerűség fokára szállítják alá. — Illés Elek nagykátai kerületi esperes, tápióbicskei plébános a váczi egyházmegyében. «Fürtök az Úr szőlőjéből (kiállítja maga a vinczellér)» czimű művének «első lugasáéban körülbelül 20 felajánlási éneket közöl. Ezek vagy egyes kitűnő férfiak (IX. Pius, Deák Ferencz halálára) elhunytára vagy emlékünnepekre s egyéb halálesetekre készültek. Az alkalmi versezetek színvonalán nem sokkal állanak felül, sőt némelykoz a búcsúztatók ízléstelenségeire emlékeztető hely is fordul elő (pl. «a Boszniában liarczoló magyar vitézek miséje alatt» czimű ének kezdete: «Lóra pattant sok magyar levente, Masíroznak búsan dél felé.» — Nem templomba való !). Más egyházi énekeiben a száraz okoskodás tani jellegén olykor-olykor áttör a buzgó lé26* 1 Ez állítást azonban fenntartással közöljük.
