Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Judea
148 hák adatnak a most győzőnek zsákmányul és különféle ékszer gyűjtetik össze nyakékeségűl, hogy diadalmenetét emeljék. így vesszenek el Uram ! minden ellenségeid ; a kik pedig téged szeretnek, mint fölkelésében fénylik a nap, úgy tündököljenek.“ x) A tartomány évek hosszú során át nyugalomban volt. Izrael fiai azonban újólag bűnt követtek el az Úr színe előtt, ki őket hét évre a madianíták hatalmába adá, és elnyomatás alatt nyögtenek. Ha az Izraeliták vetettek, madianíták, amalekíták és más népek jövének keletről és Pales- tina közepén felállítván sátoraikat, egész Gázáig elpusztították az aratást és minden élelmi szert magukkal vittek. A zsidók kénytelenek voltak a barlangokba és a hegyek odúiba menekülni. A madianíták előtt oly mélyen lealázva, megbánták gonosz tettöket, és az Úrhoz kiáltottak segélyéért könyörögvén. És eljőve az Úr angvala s Efratában egy tölgy alá ült, a hol Gédeon atyjának búzáját csépelte, hogy azt az ellenség elől elrejtse; és monda neki: „Az Úr van teveled.“ És Gédeon feleié neki: „Ha az Úr velünk van, miért e bajok és ez elhagyottság ?“ Az angyal pedig viszonzá : Menj el ezen ■ rősségedben és megszabadítod Izraelt Madián kezéből ; én veled leszek és megvered Madiánt, mint egy férfiút. Gédeon, miután e helyen oltárt emelt, melyet az Úr békéjének nevezett el, sereget gyűjtött. Az angyal azonban így szólt hozzá : „Sok a nép veled és nem adatik Madián az ő kezébe, nehogy dicsekedjék Izrael én ellenem és mondja : Magam erejével szabadultam meg.“ Gedeon csak háromszáz embert tartott meg, kikkel éjjel az ellenség táborába nyomult és ott oly rémülést okozott, hogy azok egymást ölték. Azután fölhívta Efraim nemzetségét, szálljanak le hegyeikről üldözésére ; és lábaival tapodta ellenségeit s azoknak pártfeleit mint a szedercserjét és tüskebokrot; fogságba ejté vezéreiket Óreb- és Zebet és királyaikat Zebeét és Szalmanát és megtöré a madianíták és amalekíták hatalmát. Azután, midőn harcosai még véresek ') Bírák könyve 5, 12. skk.
