Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Judea
150 főnökeit és vezéreit megsemmisíté, megrendítvén a templom oszlopait, melyben összegyűlve voltak. így büntette a Magasságbeli a Judea körül lakó pogányokat, a mint viszont általuk fenyítette a vétkes zsidókat, szomszédjaik hatalmába adván őket. De valahányszor Izrael bűnbánólag leveté igáját, mindannyiszor több hatalom- és dicsőséggel emelkedett fel s a nemzet hatalma mindig nőtt. *) Sámuelnek, a Magasságbeli prófétájának idejében, a filisteusok akkor támadták meg Izrael népét, midőn ez ünnepélyes áldozatra összegyűlt, hogy ezáltal az Urat könyö- rületre indítsa. De a csaták Ura mennydörgőtt a filisteusok serege felett s rémülésbe ejté s szétszórta azt. Sámuel a megszabadulás emlékére Masfát mellett a Segély oszlopát emelte. Egész életén át Izrael bírája lévén, mint ilyen minden évben meglátogatta Bétel, Galgala és Masfát lakóit és ott az Úrnak oltárt állított. Az Égnek parancsára Sámuel szentelt olajjal kéné meg Saul fejét mondván: „íme az Űr fejedelemmé kent föl örökségén; és a népet kiszabadítod ellenségei kezéből, kik körűié vannak.“ Erre megváltoztatta Isten Saul szivét, kire azonnal leszállt az Úr szelleme. Sámuel összehívta a népet s eléje állította a főnököt, kit az Isten jelölt ki nekik, és az egész nép fölkiálta: Éljen a király! A próféta azután nyilvánosan fölolvasta a királyságnak törvényét, mire mindenkit haza bocsátott. Béliálnak néhány fia visszafordult mondván: Megszabadíthat-e ez minket? 1 2) Ezután nemsokára az ammoníták királya Jábes betört Gálaádba. Követek jöttek nagy sietve Gábaába, hol a zsidók új főnöke lakott. Saul épen ökreit terelte haza a mezőről, midőn a nép könnyei tudtára adák a Judeát fenyegető veszélyt. Rögtön egész Izraelt fegyver alá szólította ; és háromszázharminc ezernyi sereg élén, melyet három csoportra osztott, megverte az ammonítákat, a halálból kimenekült néhá1) Bírák k. 13-18 ff. 2) Kir. 1 könyve 7—11. ff.
