Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

A forradalom

301

ment velük; de Levin, Ernő, Regina és Korona kirándultak, örültek a kellemes estnek, mely Isten valódi adományaként néma nyugalommal és szelíd áldással borult a földre s néhány órára ennek minden indulatát, szenvedélyét éji pihenésre nyugasztá. lm alszanak mind, a nyomoru emberek ! Most mind gyámoltalan, leláncolt, néma egyaránt, egyenlő méltóságban, közös tehetetlenségben, eszméletlenül szenderedve át Isten kezébe, mely az üde álom jótékonyságát árasztja rá s új napra ébreszti, mely új kegyelmekkel virad meg számára, de melyet ö viszály, gyűlölet, visszavonás és civódás által megszentségtelenít.

De e békeszeretö lelkek távol voltak a viszálytól ! Ernőnek utazásairól, idegen tartományokban töltött idejéről, a havasok vadregónyes szépségéről és a délszak bűvös bájairól kelle regélnie. Regina azt tudakolá, vájjon van-e a földön oly kies pont, mely képes volna a menny utáni vágyat elfelejtetni. Korona pedig erösíté, hogy nem tudja elképzelni, mikép lehetne valahol szebb táj, mint épen itt a kedves Windeck körül, hol hegyet, völgyet, erdőt, virányi s folyamot együtt lát a szem.

„Víz és begy- völgy igen, még pedig kedves ve- gyületben, “ viszonzá Ernő. „De mind e mellett meg kell vallanom, grófnöcském, hogy dél csillámló tengerének kaktus- aloe- és myrthus-szegélyzette szirt- öblei, a havasok gránit- és jég gúlái pyrenaeies völgyeikkel és svájcias tavaikkal — nagyszerűbb, vál- tozatosb, festöiebb látványt nyújtanak, mint a kis