Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
A paradicsom és a peri
255 Regina annyira megszokta gondolatairól mindig számot adni, hogy e feltevést nem istartotta különösnek vagy túlzottnak. Azt is tudta, hogy sz. Teréz lelki leányainak fő tulajdona: a valóban apostoli buzgalom, az örök igazságnak megismerésére vezetni az embereket, és hogy a karmelitanök föfeladata e cél elnyeréséért buzgón imádkozni, bármily viszonyok és körülmények között. Hogy e megbizás számára saját- szerű hódolatot is tartalmaz, ezt észre sem vette. Alázatosan és hálás elismeréssel válaszolá : „Mily kegyes ön, Ernő ur, hogy olyasmire figyelmeztet, mit e kábító zsibongásban oly könnyen szem elöl lehetne téveszteni. így legalább egy okos gondolat is vegyül majd az igéző esztelenség közé.“ A képek kiállítását zajos tetszéssel fogadták. Ezek közöl néhány igen festői, néhány meg igen fényes volt, mindegyik gyönyörűen megvilágítva, kellő zene- és ének-kisérettöl körülhullámozva. Azonban valahány csak volt, mind elhalványult a két utolsó előtt, melyben senki sem szerepelt csak Judit és Regina, kiknek mindegyike a maga nemében és szerepében eszményi szépség volt. A peri világoskék, ezüsttel átszőtt fátyolruhát, pávatollas, ezüstös lepkeszárnyakat viselt ; homlokán, hol hajának sötét hűl* lámái ketté váltak, zafir csillag ragyogott; ennek kékes világa a szép arcon honoló búskomolyság fényével olvadt egybe, és oly jól illett azon lényhez, ki előtt zárva maradtak a paradicsom kapui. A világosság
