Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

A paradicsom és a peri

209

„Az egész világ csak Windeck grófhölgyröl beszél,“ mondá Judit hideg kevélységgel. „Igen szép és igen gazdag, ez pedig elég ok arra, hogy a világot felvillanyozza. Anyám tegnapi ebédén sokat beszéltek róla, s néhány uracs igen sajnálni látszott, hogy unokatestvérével jegyben jár. A mi engem illet, én a német grófhölgyekröl mást nem tudok, minthogy mindnyájan unalmasak, érzelgösek, olyan violaszi- nüek, félig vonzók, félig visszataszítók,“

„Fájdalom, sokkal kevesebbet forogtam a német grófnők körül,“ viszonzá Ernő nevetve , „hogysem e jellemrajz pontossága felett ítéletet mondhatnék. Azonban reméllem, miszerint Windeck Regina meg fogja önnek tetszését nyerni. Karácson után beköszönt a társalgási élet, s akkor megismerkedik phö- nixemmel.“

„Fájdalom ! a világ színpadára kell lépnem, miután szüleim úgy kívánják,“ mondá Judit. „S azért igen nagy örömemre lenne, ha a zajos zűrzavarban valakire akadnék, ki tetszésemet megnyerné.“

„No, no ! hisz nem egy kellemes, jó és okos ember találkozik e világon ! csak nem kell oly túlzott eszményképekkel bíbelődni,“ mondá Ernő jószivüen és vidáman.

„On természetesen minden emberrel meg van elégedve, már észrevettem,“ válaszolá Judit.

„Bizonyos pontig — igen ! mivel mindnyájan,— miként én, Isten képmására alkotvák ; a felebaráti szeretet pedig arra tanít, hogy mindnyájokról felte- mária regina. I. köt. 14