Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
A Sibylla prsica
159 trum vagy is középpont nélkül csapongni.“ Válaszolt Ernő. „Itt csak a körül forog a kérdés, mit tekintsünk az ember élete s lényege középpontjául. A világ Ítélete szerint saját törvényei és rendszabályai képeznék a középpontot, mely körül mindyájunk- nak mozogni kellene. Minthogy pedig én ezt nem teszem ,bátran nevezhet excentrikusnak — túlcsapongó- nak, Judit kisasszony ! mert én meg vagyok győződve , hogy nekem szilárd, rendíthetlen középpontom van — Istenben.“ „Ha oly szépnek tartja, hogy nővére apáca lett, mért nem lett ön szerzetes?“ Ernő hangos kacajra fakadt. „Mivel két különböző dolog, valamit szépnek tartani és szépnek lenni. Hogyan lehetnék én — a szabad gondolkozásu vándorlélek — szerzetes, kinek engedelmességben és a rend szabályai szerint kell élnie ! nem, erre nem is gondoltam. A szentélybe nem szabad betolakodni, abba csak az léphet be, kit az isteni kegyelem meghí.“ 0 F „Es kit hí meg az isteni kegyelem?“ „Azokat, kik az Istent szeretik, vagy úgy akarják szeretni, hogy a világgal és ennek csalfa tüneményeivel meg ne barátkozzanak.“ „Arra való volnék én,“ mondá Judit, „ha volna Istenem, kit szeretni tudnék. Hanem ily ábrándos dolgokba én nem bocsátkozhatom.“ A ház előtt kocsi állt meg ; ajtók nyiltak. Díszes perzsa shawlba takaródzva,hosszú köpenyben, coboly
