Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
A Sibylla prsica
149 mily félelmet kell szüntelen magával hordoznia ! S ime : jön valaki, megszabadítja minden tehertől, meggyógyítja sebeit, lelkünk és a kigyó közé lép, vég- hetetlen szeretet- és jószívűséggel vigasztalja, gyengéd kézzel szárítgatja könyeit, soha el nem hagyja, örökké hű barátja marad. Most tehát, Judit kisasszony, ezt bizonyosan megérti : ha oly emberem van, ki ily nagy és kedves dolgokat tesz érettem, ki fáradhatlan szeretetével halmoz el, akkor nem sokat törődöm a könyekkel, sebekkel ; sőt inkább örülök rajtuk, miu* tán ezekben szeretett barátom vonzalmának újabb bizonyítékait látom ; lehetséges, hogy ebből azután valami szivárványféle dolog keletkezik lelkemben, melyhez ön a szürke felhőket, jó barátom pedig a szeretet napsugarát adja.“ „De ki az ön barátja, Ernő ur!“ kérdé feszülten Judit. „A kinyilatkoztatás emberré lett s keresztre feszített Istene, Judit kisasszony!“ Judit egykedvűen fordítá el szép fejét s jéghideg közönynyel szólt: „Ősz haj s ily szerelmeskedés ! hogy illik az össze, Ernő ur ?“ „Ilyenkor legjobban, Judit kisasszony !“ válaszold ez nyugodtan. „A földi szerelem elhal, midőn az arc rózsái lehervadnak és a holló fürtöket az élet telének hava borítja; ily múlandó dolog után annyira rajongni, valóban nem illik össze az ősz fej tapas ztalt- sága és komolyságával, — mert ha a szív , mely ily szerelemmel telve volt, dobogni megszűnik, — porr
