Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
A Sibylla prsica
145 minden falára tarka szinvegyületben ezer hadi jeleneteket s képeket festettek a köz- és családi életből ; a legbelső s utolsó szobában pedig valamely királyi múmia diszravatalát állították fel, azután iszonyú szikladarabot hengeritve a barlangpalota bemeneté elé, fáradságaikat, munkálataikat s művészetüket elrejtették az emberek szemei elöl, s nem sajnáltak egy királyi tetemnek ily pompát szentelni, sőt azt nagyon is illedelmesnek tartották. Mikép snjná 1- hatnók tehát mi templomaink ékességét, melyekben titokteljes módon maga az Isten lakik ? Egyébiránt Németországnak elég olyan temploma van, melyeket inkább lomtáraknak lehetne nézni, s mit a moly,egér s féreg összerágott, minek az ember már hasznát nem veszi, azt a jó Isten házába s tiszteletére még fölötte szépnek tartják.“ „AhErnőur!“mondátürelmetlenül Judit „engem önnek templomai és egér rágta vagy nem rágta hol- mii egy cseppet sem érdekelnek.“ „Jól van“ viszonzá Ernő egykedvűen ; „most a támlához !" „Nem, az sem !“ tiltakozók Judit „meséljen még valamit a Sibyllákról Ernő ur ! nagyon szeretem ha hires asszonyokról beszélnek—és soha sem jutok hozzá !“ „De hisz a Sibyllák csak az által lettek híresekké , mivel anyaszentegyházunkkal vannak összeköttetésben és azzal, ki az egyházat szerzette.Nagyságuk abban állt, hogy a kinyilatkoztatás terhét már az MÁRIA REGINA I. K. 10
