Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)

A paradicsom és a peri

249

tekig gondolkoznak, beszélgetnek, tanácskoznak, hogy ennek legnagyobb fontosságot tulajdonítanak, és mellette oly nagy buzgalmat fejtenek ki, mintha valamely emberélet megmentésén dolgoznának : ezen nem tudok eléggé csodálkozni, mert három nap múlva ismét más valami adja magát elé, és senki, még csak egy szóval sem említi többé azon ünnepélyt, mely annyi idő, fáradság és pénzbe került.“ Más alkalommal igy irt :

„Édes bácsi, tegnap vig estém volt ! és hol ? egy fényes táncestély vigalmai közt! hiszed-e? Igen, zenéltek és mondhatom, többnyire igen jól. Ilyenkor elnémul a fölületes fecsegés, mely miatt annyira aggódom, mivel Isten előtt egykor számot kell adnunk minden haszontalan szóról, a salon-beszédek pedig igazán nagyon is fölöslegesek. Izabella néni azt mondja, hogy az udvariasság is erény, a felebaráti szeretetnek egy neme, és hogy ilyenkor udvariasságból kell beszélnünk. Azonban, fájdalom ! hogy ily meggyőződésre kell jutnom, a salon-beszélgetésekben minden inkább van, mint felebaráti szeretet. Azért mindig igen örülök, midőn a zene megszólal. Lelkem ekkor oly magányosan és szabadon érzi magát ; — gondolataim szabadon repülnek messze, messze e tarka nyugtalanságból — a csendes Karmel felé. Oda vonzódik az én szivem már természeténél fogva, mint öszszel a fecske dél felé. Tegnap este egy fiatal hölgy énekelt csoda-szép és magasztos hangon elbá- jolá az egész társaságot. Azt mondták hogy páratlan