Hahn-Hahn, Ida : Mária Regina I. kötet (Pest, Emich Gusztáv Magyar Akad. Nyomdász, 1863)
A paradicsom és a peri
246 gyermekkorának emlékei ébrednek föl benne és elvesztett lélek nyugalma miatt oly iszonyú fájdalommal rohanják meg, hogy a különben annyira merev szemeken keserű könycsepp fénylik. A peri a töredelmes bűnös szempilláiról leveszi a könyüt és átnyújtja a világosság angyalának. A paradicsom fényes kapui most föltárulnak a peri előtt. Bánat- köny a föld legdrágább kincse, ennek még az ég sem állhat ellen. — Nem gyönyörű költemény ez, Ernő ur?“ Ernő eközben gyönyörködve szemlélte a képeket, s most Judit kérdésére igy felelt : ,,Tulajdonképen a perinek, hogy a mennyországba juthasson, magának kellett volna e könyüt sírnia is, nem csupán átnyújtania ! Különben ily szellem- vagy tündérnél nem kell a dolgot oly szorosan vennünk, a képek pedig pompás látványt nyújthatnak. Kegyed, Judit kisasszony a perit fogja képviselni és Windeck Regina grófnő — a világosság angyalát. A többi majd magától is megjön.“ Miranes asszonyság nagyon megörült Ernő készséges beleegyezésének valamint annak, hogy ily válogatott gyönyörű képletet fog rendezhetni. „Hívjuk meg tüstént a közreműködő hölgyeket“ — szólt leányához. — „Az urakat, azt tartom, legjobb volna ebédre híni ; ily alkalommal sokkal szívesebben fogadják el indítványunkat.“ „Miért kellene szegény fejüket indiai madárfészkekkel csalogatni körünkbe?“ mondá Ernő nevetve.
