Communio, 2001 (9. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 4. szám - Emlékezés és megbékélés - Vocke, Harald - Papp Tibor (ford.): Négy pápa és Palesztina
NÉGY PAPA ES PALESZTINA 27 propaganda következményeként hagyták el hazájukat, hanem többségüket az izraeli hadsereg űzte ki.”13 Ehhez a téves felfogáshoz a szerzőnő idéz egy 1994-ben Oxfordban megjelent írást és egy arab szerző könyvét. Viszont itt izraeli forrásokat is fel kellett volna használni. Az arabok többségének Palesztinából való kiűzése, amit a fiatal izraeli hadsereg hajtott végre, az első arab-izraeli háborúban, 1948- 1949-ben történt meg. Ezt a tudósító már az ötvenes évek közepén egy hiteles szemtanútól hallotta, aki 1948-ban arab oldalon az éppen akkor alapított zsidó állam ellen harcolt. Abdul Hamid Richternek, a Szaúd-Arábiai német nagykövetség német házmesterének azt kellett megélnie, hogy nem csak a Jordán nyugati részén lévő arab falvakban élő földművesek, hanem a besorozott arab hadsereg is, melyet a zsidó állam a megsemmisítéssel fenyegetett, az első ütközetek után sűrű rajokban naphosszat menekült kelet felé. Az arabok sorsa a menekülttáborokban iszonyatos. Viszont Európában a mai újságolvasó vagy televíziónéző már semmit sem tud arról, hogyan kezdődött a menekülőknek ez a nyomora. Nagy-Britannia 1947 májusában közölte, hogy a Népszövetségtől kapott, Palesztina közigazgatását illető mandátumáról lemond. A Jordán keleti partján fekvő területeket, melyek a Balfour-megegyezés idején még Palesztinához tartoztak, az angolok egyébként is leválasztották régen az eredeti mandátum-területről. Ezeknek a területeknek Transzjordánia államként nemsokára önállóvá kellet volna válniuk a brit gyarmattartó hatalomtól. Az Egyesült Nemzetek Palesztina felosztási tervezetében a Jordántól nyugatra csak egy keskeny sivatagi szakaszt szánt volna a jövendő zsidó államnak. A Jordán nyugati részén egy nagyobb territóri13 Koltermann, 46.o.
