Circulares literae dioecesanae anno 1899. ad clerum archidioecesis strigoniensis a Claudio Francisco Cardinale Vaszary principe primate regni Hungariae et archiepiscopo dimissae
I.
4 szintén csatolt rovatos kimutatás februarius hó végéig a főtiszt, egyházi főhatóságnak megküldessék. Az igy beérkezett statisztikai anyagot tisztelettel kérem ide fölterjeszteni. Budapest, 1898. évi november 25. A miniszter meghagyásából: Dr. Axaméthy Lajos miniszteri tanácsos. Felhívom ennélfogva a jelzett iskolák igazgatóit, hogy a mellékelten küldött kimutatást az alábbi szabályzat értelmében elkészíttetni és továbbítás czéljából február 15-ig föegyházmegyei irodánkhoz okvetlenül beterjeszteni el ne mulasszák. Utasítás a beszédhibák mikénti megnevezésére. 1. Dadogás az oly beszédhiba, a midőn valaki a szóhangokat (betűket) egyenként jól kitudja ejteni (így pl. jól ejti ki a magában álló á-t, ó-t, m-t, p-t, s-t), de a szótag, szó vagy mondat elején nem tudja a mássalhangzóhoz az utána következő magánhangzót könnyedén, simán hozzákapcsolni, hanem ilyenkor mindig akadozik. így pl. a dadogó e tulajdonnevet: „Károly“ így ejti ki: „K . . . . K . . . . Károly“, vagy „Ká . . . . Ká . . . . Károly.“ — „Tíz éves vagyok“, ezt ilyformán mondja: „T . . . t . . . . ti—z év ... . v . . . . vés vagyok“, vagy pedig így: Ti—ti—tíz éves vagyok.“ E helyett: „Éhes vagyok“ így szól: „É . . . . é ... . éhes vagyok.“ Néha a dadogó egyáltalában nem tudja megkezdeni a beszédet, és minél jobban erőlködik, annál jobban mutatkoznak arczán, szemöldöke körül görcsös rángások, vagy esetleg homlokát ránczolja, kezével hadonász, felső testét ide-oda himbálja, fogait vicsorgatja, ajka mozog anélkül, hogy szólásra tudná kinyitni stb. Ezek a görcsös rángások, úgynevezett együttmozgások, éppen úgy jellemzik a dadogást, mint az akadozás. A legtöbb dadogónál azt látjuk továbbá, hogy ha már egyszer megkezdte a beszédet, egy ideig baj nélkül beszél tovább, míg aztán ismét fennakad. Némely dadogó csak beszédközben akadozik, ellenben olvasásnál nem, másik éppen megfordítva, csak olvasás közben dadog, de a beszédnél nem, míg más beszédközben is dadog, olvasás közben is. Vannak dadogók, a kik egy jól betanult költeményt folyékonyan el tudnak mondani, de beszédközben vagy olvasásközben dadognak. Ismét mások a szülei házban vagy tanulótársaik között, játékközben, vagy ha karban olvasnak vagy felelnek, nem dadognak, de ha az osztályban felelniük vagy beszélniük kell, nem tudnak dadogás nélkül beszélni vagy olvasni. Az is gyakori eset, hogy a dadogó folyékonyan olvas és beszél, ha egyedül van a szobában, de más előtt nem tud dadogás nélkül beszélni vagy olvasni. Majdnem minden dadogó fél a beszédtől és ezért a dadogók beszédközben félénkeknek látszanak, szemeiket lesütik vagy mereven egy tárgyra néznek. Némelyek jól tudnak beszélni, ha nem kell nekik másra nézni és hiba nélkül olvasnak, ha a könyvből nem kell feltekinteniük. Olyan dadogók is vannak, a kik ha hangosan kiáltoznak, vagy nagyon halkan beszélnek, nem dadognak,
