Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
M ózessy Gergely: Szent Benedek fiai a székesfehérvári egyházmegyében
Mózessy Gergely Szent Benedek fiai a székesfehérvári egyházmegyében Az 1777-ben a veszprémi egyházmegyéből kihasítva a Dunántúl északkeleti részén megalapított székesfehérvári egyházmegyében csak viszonylag későn jelentek meg a bencések. Megtelepedésük nem is bizonyult tartósnak. Az 1945-ben Csepelen megnyitott iskolát három évvel később államosították, s hamarosan a helyi hatalom nemkívánatosnak minősítette a szerzetesek jelenlétét. Többen ekkor egyházmegyei beosztást vállaltak. A rövid múlt következménye az is, hogy 1950 után csak kevesek kaptak közülük lehetősé get arra, hogy az egyházmegye keretében folytathassák papi működésüket. Összesen öten, az 1951-ben bekövetkezett redukció után már csak hárman. Mielőtt történetükkel megismerkednénk, villantsuk fel az egyházmegye és a rend kapcsolatának más aspektusait is. A rend és az egyházmegye közti mozgásnak ugyanis volt múltja, volt előzménye. A két egy házi szervezet kapcsolata mélyebb, és talán bensőségesebb is volt annál, mint amit a fenti, gyorsan megtehető megállapítások sugallnak. Korai személyi kapcsolatok A rend és az egyházmegye közötti „emberáramlás” nem a szerzetesrendek működésének kommunista korlátozása idején kezdődött. Korábban is voltak az egyházmegyébe inkardinált ex-bencések. Bagyary Simon Béla bencésként lett pappá, de elhagyta a rendi közösséget 1909-ben.1 A Szerzetesi Kongregáció engedélyével 1911-ben csatlakozott a fehérvári egyházmegyéhez. Átvételének hírét Prohászka Ottokár püspök 1 A pannonhalmi Szent Benedek-rend névtára 1802–1986. Összeáll. Berkó Pál – Legányi Norbert. Győr 1987. 147.
