Dénesi Tamás: Bencések Magyarországon a pártállami diktatúra idején II. - Studia ex Archivo Sancti Martini edita II. (Pannonhalma, 2018)
Boros Zoltán: A rendi vezetés változásai a dispozíciók tükrében (1945–1990)
A RENDI VEZETÉS VÁLTOZÁSAI A DISPOZÍCIÓK TÜKRÉBEN (1945–1990) 15 gédlelkésznek, ketten pedig átmenetileg hazatértek volna szülőfalujukba: Gacs Emílián a Sopron megyei Edve községben, Szentjakabi Lázár pedig Tornaszentjakabon vállalt volna kisegítő feladatokat.26 A tervezet már csak azért sem valósulhatott meg, mert 1950 nyarán a szerzeteseket kitiltották Csepelről,27 azonban jól illusztrálja a helyzetet, hogy a házfőnök ök miként igyekeztek helyet találni a rájuk bízott szerzeteseknek. A püspökök többnyire plébániákon adtak helyet a bencéseknek, de Győrben és Esztergomban a kisszemináriumokban is el tudtak helyezni néhányat az állás nélkül maradt tanárok közül. Így 1948 és 1951 között az esztergomi kisszemináriumba összesen nyolc tanár kapott dispozíciót, és az intézmény utolsó igazgatója is egy bencés, Monsberger Ulrik volt. Ugyanebben az időszakban Győrben további hat szerzetes tanított a kisszemináriumban. 28 A folyamat betetőzése a szerzetesrendek működésének 1950-ben kierőszakolt felfüggesztése volt. A szerzetesek 1950 nyarán végrehajtott tömeges internálása a bencéseket is érintette, de mivel nem az első hullámban29 ke rült sor kitelepítésükr e, fel tudtak készülni a várható eseményekre, többen elhagyták a rendházakat, és plébániákon vagy családokná l h úztá k meg ma gukat. A pápai rendházat június 18-án éjjel ürítették ki az ÁVH emberei Kalocsára hurcolva a bencéseket, a kőszegieket július 11-én internálták Szolnokra, július 31-ről augusztus 1-re virradóra pedig a győri é s esztergomi ta nárokat vitték Tihanyba. 30 A szerzetesek internálásának segítségével a kormány sikeresen gyakorolt nyomást a megegyezéstől mindaddig vonakodó püspöki karra, amelynek tag jai végül augusztus 30-án kényszerűen aláírták a megállapodást az á llam képviselőivel. Ennek következtében a bencések ugyan megtarthatták két iskolájukat, de á llami fizetést a rendkorm á nyzat mellett csak a tan á rok és a diákotthoni nevelők kaphattak. Sárközy Pál szomorúan állapította meg 1950. szeptember 2-án rendtársaihoz írt körlevelében: „A rendelkezésre álló rendi munkakörökön és az egyházmegyékben jelenleg működő rendtársakon kívül 60 munkaképes rendtársat eddig nem tudunk munkához juttatni. Ez a szám némileg megnagyobbodik, mivel az egyes egyházmegyék esetleg nem véglegesítik az összes jelenleg ott működőket.” 31 26 PFL FL FH 727/1948. 27 A székesfehérvári egyházmegyébe került szerzetesek sorsáról részletesen lásd jelen kötet ben: Mózessy Gergely: Szent Benedek fiai a székesfehérvári egyházmegyében. 28 Dénesi T.: Bencés diaszpóra i. m. 136–138. 29 Bánkúti Gábor: Jezsuiták a diktatúrában. A J ézus Társasága Magyarországi Rendtar tomá nya története 1945–1965. Bp. 2011. 38–39. 30 Lásd az érintett szerzetesek adatlapjait a PFL személyi dossziéi között. 31 PFL FL FH 780/1950.
