Pápai Néplap – III. évfolyam – 1947.

1947-08-24 / 34. szám

ft III. évfolyam* 34. azAm^ Ara: 60 fillér. I947 StVfigrVtPSEtllft 24, Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt demokratikus Éetilapja r A köveíkszeíes harc és az épí­tőmunka egyedüii biztosítéka, pe­dig a magyar Kommunista Párt. Aki m i a kommunisták e len lázít az a demokrácia ellen lázít, aki a demokrácia életére tör az pedig hazaáruló. Mert ma a Kommunistá Párt egyet jelent a demokráciával, az egész nemzettel^ Mert addig, amíg ö!< lázítanak, a kommunis ták a választási harcok közepette is építenek. Bizonyítja ezt a falu* járók egész tömege. Az a harc, amitaz-aszálysújtotta ti 1 Szavak helyett tettek j yfj^r A magyar politikai élet széles porondján dú! a választási harc. Népgyűlések százain, a legeldu­gottabb falvakban is, — ahol ed­dig csak a kommunista fáiiijárék jártak, hogy megfoltozzák a rossz fazekakat, felépítsék vagy megja­vítsák a fasiszták és cinkosaik jó­voltából megjavított templomot, iskolát, — ott ma olyan pártok szónokai beszélnek a néphez, akik semmit sem tettek üres ígéretek­nél a népért. Ömlik belőlük a demagógia, az ígéret, de nem fu­karkodnak az aljas rágalmakkal sem a kommunistákkal szemben. Céljuk elriasztani a szavazókat attól a párttól, amelyik egyedül harcol a dolgozó nép, munkások, parasztok, haladó értelmiség sor­sának megjavításáért. A magyar nép tanult a múltból, megtanulta azt, hogy az urak és hű kiszol­gálói — bármennyire demokra­tikus mezbe öltöztek és bármilyen pártigazoíványt hordana^ zsebük­ben, azért szórják a rágalmakata kommunistákra, hogy szolgabírót és ispánt ültessenek a dolgozó parasztság nyakára. A szabad választási vetélkedés ezzel olyan irányt vett fe!, ami ellen minden becsületes magyar­nak tiltakozni kell. De elsősorban tiltakozunk mi kommunisták, kik eddigi munkánkkal bebizonyítot­tuk, hogy leikünkön hordjuk a nép gondját. Azonban a további nyugodt munka feltétele, hogy konkolyhintők, méregkeverők, párt­sovinizmus dühöngőihöz figyel­meztető szavunkat küldjük : a ma­gyar népet eddig már sokszor becsapták, ígértek neki már a múltban, mostmár a tettek ideje következik. Lelki isméi etlen hort­hysta módszerekkel félrevezetni a tömegeket hazaárulás. A haza­árulókkal pedig nem fogunk kí­méletesen bánni még akkor sem, ha fedezékül olyan pártot is hasz­nál, melynek tagjai „demokraták" kellenének, hogy legyenek. A kom< munista ellenes propaganda nem lehet többé választási eszköz, mert a magyar nép igen jelentős há' nyada kommunista, a magyar szel­lemi élet elitje a magyar kommu­nista párt tagjái és a magyar dol­gozó nép pedig tisztán látja, hogy az országépííésben, a háborús nyomok eltüntetésében egyedül a kommunisták azok, akik kiálltak és harcoltak a mult maradványai­nak további rombolása ellen. egységes munkáspárt jobban szolgálná a nemzet felemelését mondotta Rákosi elvtárs Ajkacsingervölgyön — A gyűlés színhelyén, erdőköve­zete tisztáson az ajkai iparvidék bányászai, munkásai és a környező falvak népe — mintegy tízezer ember üdvözli lelkes tapssal; éljen­zéssel, zászlók lengetésével Rákosi elvtársat, aki végigmegy a számára készített lombszőnyegen és az emelvényre lép. Itt üdvözlik Rákosi elvtársat a MKP főtitkárát az Ajka-Csingervöl­gyiek. Az elmúlt két esztendő tapasz­talatai szükségessé tettek olyan új választójogi törvényeket, ame­lyek a szavazásból kizárják a nép ellenségeit. (Éljen!) Az éljenzés mutatja, hogy ez az intézkedés a dolgozó nép általános helyeslésével találkozott. De természetesen není nyerte meg a régi úriiend híveinek tetszését. Ezek mindent megragadnak, egy­részt, hogy rossz hírbe hozzák a mi demokráciánkat, másrészt, bo?y ki ne maradjanak a választójogból. Amikor a választói névjegyzék" összeírása elkezdődött, valóságos hisztéria tört ki Budapesten és a vidéken is. Azt mondotta a reak­ciós hírverés, hogy kizárják a vá­lasztójogból a választóknak több mint a felét. Utána hozzátették, hogy a kizártak elvesztik kenyér­jegyüket meg az állásukat is. Ké­sőbb már azt híresztelték, hogy akinek megvonják a választójogát, azt kiviszik Szibériába. Az ilyen álhírek érthetővé teszik, hogy a kizártak megrohanták a választó­bizottságokat és valóságos közel* harc indult. meg a választójog visszaszerzéséért. Mi szeretnők, — mondotta — ha a szövetség a Szociáldemok­rata Párttal (Munkásegység! Mun­kásegység!), a munkásegység a jövőben még erősödne. Az egy­ségfrontban — éppen a válasz­tásokkal kapcsolatban — kisebb­nagyobb súrlódások mutatkoznak. És mert mi kommunisták szembe szoktunk nézni a dolgokkal és a tényekkel, ezekre a súrlódásokra azonnal felfigyeltfink. Látjuk, hogy a választási harc kezd helyenként helytelen irányba fejlődni. Ezért szükségesnek tartottuk felhívni rá a figyelmet. Két héttel ezelőtt Csepelen be­széltem erről. Rámutattam, hogy a két munkáspárt versenyez egy­mással és ez a versenyzés, harc, ve­télkedés bizony nem egye* • sít, hanem szétválaszt j Mi azt tartanánk ideálisnak, —­1 mondottam Csepelen — ha a két munkáspárt viszonya olyan szo­| rossá válna, hogy a két párt • egyesülne és egységesen, mint I egy osztálynak egyetlen pártja, i segítené felépíteni és felvirágoz­I tatni a magyar dolgozók hazáját, í Reméljük, hogy eljön az idő, ami­kor ezt a célt el tudjuk érni. (Lel­kes éljenzés.). Ezt a kijelentésemet — mon­dotta Rákosi — szociáldemokrata ba­rátaink rossznéven vették tőlem. Úgy állították be, hogy én azonnali egyesülést követelek. A munkásegység hangoztatása a szociáldemokrata ipari munkások­nak szól, akik nagyon jól tudják és ismerik a munkásegység döntő jelentőségét a magyar demokrá­ciában és akik természetesen nem tudják elképzelni a magyar uemokrácía életet a kommunista párttal való szoros összefogás nélkül. Büszke vagyok pártomra, mely­nek egyik alapitója voltam (per­cekig zúgó éljenzés), melynek önállóságát könnyű szivvel nem adnám fel és százszor is meg­fontolnám, hogy mikor és kikkel egyesüljek. De hozzáteszem, hogy bármennyire szeretem és tisztetem pártomat és bár minden kom­munista büszke pártjának önálló­ságára, egy pillanatra sem felejt­jük el, hogy a párt nem öncél, hanem arra szolgál, hogy vele a nemzetet, a dolgozókat, a magyar demokráciát erő­sítsük. (Óriási taps.) — Nekünk változatlanul az a meggyőződésünk, hogy az egységes munkáspárt jobban szolgálná a nagy célt, a nemzet, a haza fel­emelését, mint két egy­mással versenyző párt. Jugoszláviába dolgozó munkások levele a pápai dolgozókhoz Mi magyar épitőmunkások, akik a baráti Jugoszláviában dolgozunk, arra kérünk benneteket, hogy az országgyűlési választások alkal­mával gondoljátok meg jól, hogy melyik pártra adjátok le szavaza­totokat. Mert a reakció bárány­bőrbe bújt farkas, minden eszközt megragad, hogy tévedésbe ejtsen benneteket, hogy a politikai hatal­mat újból megkaparinthasa magá­nak! Mi magyar építőmunkások, akik ellen a reakció minden hamis jel­szavakat felhasznált, hogy eljöj­jünk ide Jugoszláviába, de ugyan­akkor otthon megragadott minden eszközt, hogy a munkanélküliség szűkös kenyerét együk azzal a számítással, hogy mint nélkülöző és rongyosodó munkások a ma­gyar demokrácia ellen fordulnak. Mi kijöttünk ide Jugoszláviába és ezen-elhatározásunkat nem bántuk meg, mert itt megláttuk, mi is az igazi népidemokrácia és látjuk most indult meg az ötéves terv, amely már előreveti a munkások jólétének árnyékát. Itt minden munkás jól élhet aki dolgozik, munka az van elég és aki akar az dolgozhatik, mert a népi demo­krácia gondoskodott arról, hogy munka legyen. A munkást meg­becsülik és meg is fizetik. A ke­resete után emberi módon élhet, erre legyen * bizonyíték az, hogy hat heti itt tartózkodásunk után fele fizetésünket hazaküldhettük, megéltünk és felruházkodtunk. És ezért arra kérünk benneteket, ma­gyar dolgozók, legyen követendő példa előttetek a Jugoszláv Népi­demokrácia, aki a dolgozók jobb­létét biztosítja. De ezt mi veletek együtt csak úgy érhetjük el, ha a közelgő országgyűlési választásokon, a munkáspártokra szavaztok és így a munkáspártok kerülnek a par­lamentbe győztesen. Éljen a Magyar Népidemokrácia l Éljen a Jugoszláv Népi Köztár­saság ! Zágráb, 1947. VIII. 10. ' 1 Papp József, Hencsel Sándor, ifj. Németh József, Sinkai László, Szűcs János, Farkas Béla, Takó János, Komláti János, Patyi József, Halbik Rezső, ifj. Varga Ferenc, Vidics Sándor, Roskovics István, Villman József, Pakker István Pécs, Balatonyi Dezső Pécs, Szalai Ist­ván Győr, Popovics József Pécs, Kotek János Győr, Bárdi József. vidékekért folytatnak és itt Pápán is a játszóterek építése, amivel a fékevesztett agitáció helyett a dol­gozó nép gyermekeinek szórako­zási lehetőséget biztosítanak, eze­ket a tényeket letagadni, elhazudni nem lehet. A dolgozó nép -Mi­teken keresztül ítéli. nieaf_a í5arto­rWrv TT " ' l\Ü FOI n fa kat és mi annak tudatában, hogy rm harcoltunk a népárt, illúzió nélkül tekintünk a 31-i választá­sok elé. xJ.íi J1 Ju KM I w i Misáy. te <k

Next

/
Oldalképek
Tartalom