Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914

1914-09-27

Szeptember 19. Az északi harctéren folyik a monarchia se­regeinek elhelyezkedése. Szeptember 20. Az osztrák-magyar csapatuk előrenyomul­nak Szerbiában, elfoglalják Drenovác, Pricsino­vics és Selavice szerb helységeket. Szeptcmaer 21. A nyugati harctéren Bethenyt elfoglalják a németek. Németország tiltakozik az oroszok barbársága ellen. Szeptember 22. 3 angol cirkáló elsiilyedt, J700 ember a tengerbe veszett. A német, birodalmi kancellár kijelenti, hogy egyetlen francia vagy orosz ka­tona sincs német földön. VEGYES HÍREK. — Sebesült katonák Pápán. Nem azok­ról a pápai rokonainkról éa ismerőseinkről aka­runk itt megemlékezni, akikkel most mar, sajnos, lépten-nyomon találkozunk az utcán, hanem ar­ról a 7 hős testvérünkről, akiket a különböző katonai kórházból küldöttek hozzánk és akiket a Vöröskereszt helybeli választmánya vett párt­fogása és gondozása alá. A 7 sebesült vitéz, akik a kollégium tornatermében berendezett ragyogó tisztaságú ós pompásan félszerelt kórházban nyertek elhelyezést, a következők: Holla Sándor 1{I gyalogezred Ki századában szolgáló tartalékos közlegény; Molnár József 83- gyalogezred 11 századbeli tartalékos, egyházaskeszöi lakos; Szabó József 19. gyalogezred (i. századbeli tartalékos, pápai lakos; Szili Lózsef 20. honv. gyalogezred, 12. század; Toldi Jáuos 7- honv. gyalogezred 3. század és Palatiu István 20. honv gyalogez­red 11. század. Valamennyien az északi harctéren sebesültek meg és miudauuyiok sebesülése köuy­nyebb természetű. Legsúlyosabb a baja Szili Józsefnek, akinek a tenyerét fúrta át a golyó és akit még állandóan láz gyötör. A sebesülteket uri hölgyeink részesitik szakszerű gondos ápo­lásban, az orvosi gyógykezelést dr. Fehér Marcel gzolgáltatja Közönségünk minden jóval ellátja a sebesülteket, nemcsak ennivalóval, szivarral, cigarettával, de olvasni valóval is. Bolla Sándor gyógyultan f. hó 24-én már el is hagyta a kór­házat és hazament Kéttornyulakra* A sebesültek látogatása a nagyközönség számára délután 3-5 óra között vau megengedve. F. hó 27-én meg­látogatta a kórházat Gyurátz Ferenc püspök és dr. Antal Géza orsz. képviaelő, akik szivélyesen elbeszélgettek a sebesültekkel és a legteljesebb elismerés hangján nyilatkoztak a felszerelésről és a betegek ellátásáról. Itt emiitjük meg, hogy Győrött a következő pápaiakat ápolják: Dómján Imre, Horváth Géza. Somogyi Imre és Váradi Gyula. — A veszprémi Vöröskeresztfiók ja­vára gróf Zichy Béla 2000 K-t, egy névtelen kanonok 1000 K-t. Balatonalmádi község 100 K-t végül Veszprémvármegye törvényhatósági bizott­*ága -illOO K-t adományozott. — A leányiskoláknak a vallás és köz­oktatásügyi miniszter rendeletileg megengedte, hogy a kézimuukatanitásra szánt órák alatt a leányok a katonaság részére érmelegitöt, haskö­tőt, térdmelegitöt és hósapkát készíthessenek. — Egy másik rendeletében a miniszter a női kézi­munka intenzivebb tanítása érdekében tesz in­tézkedéseket. Eddig ugyanis a kézimunka taní­tása csak másodrendű kérdés volt s rendszerin • • tárgyat magáuképesitésü tanítónő tanította. Most a miniszter a kézimunka tanítónői tanszé­ket összekötötte a rajztauitónöi tanszékkel s e tanszékre való képesítésre az orsz. m. kir. női kézimunka tanítónői vizsgáló bizottságot jelölte ki. — A Vöröskereszt elnöksége hálás kö­szönetét fejezi ki a „Pápai Lapok" szerkesztő­ségének, hogy értesítéseit díjmentesen közzétette. — A hadbavonultak gyámol nélküli C8aládjainak járó törvényes segélyek kifizetése kezdetét vette. Ismételten figyelmeztetnek az összes segélyért jelentkezettek, hogy minden olyan körülményt, amely a segély megszünteté­sét Vagy leszállítását vonná maga után, a ható­ságnak azonnal bejelenteni kötelesek. Igy hala­déktalanul be kell jelenteni, ha a hadbavonult hazaérkezik vagy ha olyan ellátáshoz, vagyon­hoz vagy keresethez jut a család vagy annak valamely segélyt élvező tagja amelyből magát fentartani képes. Ugyancsak azonnal be kell je­lenteni, ha valamely családtag meghal vagy ha valamely családtag a családból házasság vagy más körülmény folytán kilép s igy eltartásáról más módon történik gondoskodás, — továbbá ha a családi időközben saját lakóházhoz vagy ingyenes lakáshoz jut. Aki a segély összegére befolyással biró körülményekre nézve tudva va­lótlan adatokat mond be vagy adatokat, elhall­gat, ugysziutén aki a megállapított segély ösz­szegének leszállítását vagy a segélynek beszün­tetését maga után vonó körülményeket a ható­ságnak haladéktalanul be nem jelenti, kihágást követ el és i5 napig terjedhető elzárással és. JOU K-ig terjedhető pénzbüntetéssel büntettetik. | — A vöröskereszt coljaira adakoztak: I Perutz gyár önképző köre 100 K, Harmos Zol­tán 20 K, Uri kaszinó alsós társasága 10 K, Visi [niréné 20 K. X. X. ur 10 K, Fóris Sándor te­metkezési vállalkozó 25 K, Lippert Sáudorné 20 K, Kovács Zsótika 4 K. Természetbeni adományok: bVhér Katuska 11 hó sapka 1 test melegítő, Wohlráb Ilus 1 pár csukló védő, özv. Fischer Adolfné 09 fehérnemű. Mészáros Gyuláné egy :'ej vánkos 2 huzattal, özv. Nagy Károlyné 21 fe­íérnemü. özv. Kohu Fülüpné 1 fej vánkos 2 ha­tattál, Horváth Istvánué Tapolcafö 1 fejvánkos • huzattal, 5 fehérnemű, Horváth Dáuielué egy ankos huzattal, 3 fehérnemű, M. A. 14 tehér­leinü, Wilich Aranka tépés, Kluge Károlyné 04 irb. 3 szögű kendő, Balogh és Székely Mihály gyűjtése 14 doboz cigaretta, 27 szivar, 200 drb. dgaretta, 4'75 korona. A vöröskereszt részére l—1 uapra teljes ellátást adtak: Kutrovác ven­lóglös, Kluge Károly, Strausz Kornélnó, Galamb lózsefné, Bülitz Ferenc, Bolla Ferencnó, Havas firnöné szept. 23-tól naponta 2 '/s liter tejet. — A hadbavonultak segélyezésére izervezett járási bizottság folyó hó 22-éu Pápán i városháza nagytermében megalakult, eluöke •vili József kir. tauaesos, elnökhelyettese Stein­jerger Lipót, jegyzője dr. Fehér Dezső ügyvéd lettek. A bizottság a hadbavonultak félbemaradt igyeinek ingyenes ellátását szolgálja, és a had­javonultak jelentkező családtagjai a bizottság elnökeinél vagy jegyzőjénél készséges támoga­tásra találnak. — Halálozás. F. hó 24-én nagy részvét mellett tették örök' nyugalomra özv. szentkirály­szabadjai Véghely Dezsönét, Véghely Dezső vesz­prémvármegye volt alispánjának özvegyét. — Köszönetnyilvánítás. A városi nép­konyha javára a Perutz-gyári alkalmazottak 100 koronát, Blau Sándor ur pedig 21 koronát, Bück Alajos műépítész (Budapest) 50 koronát és dr. Rechuitz Ede 12 koronát voltak szívesek ado­mányozni, melyért hálás köszönetét nyilvánítja Mészáros Károly polgármester. — A pápai Leányegyesülethez katonák ás sebesültek részéjre a következő hölgyek ada­koztak vánkost, fehérneműt, hósapkát és külön­féle meleg ruhát. Adorján Miksáné Vincefö, Spie­gel Jakabné, Ungár Mihályné, Schvarc Vilmosné, Takács Fereucné, Kerpel Gusztávné, Boseuberg Jakabné, Schreiber Antalné, Braun Dezsöné, dr. Kórodi Simonné, Krausz Irén, özv. Weiaafeld Jakabné, dr. Györké Sáudorné, Kohn Adolfné, Újhegyi Mihályné, dr. Fürst Sándorné, Schlesin­ger Malvin, Goldner Ödönné, Goldner Benjá­miniié, Eisler Mórné, Gutstein Lipótné, Breuer Miksáné, Fleischer Getane, dr. Scheiber Jenöné, Klein Janka, Schönfeld Károlyné, Osstreicher Mórné, Szusz Olga, Grüuwald Dávidné, Witt­nann Ignácné, dr. Lővy Lászlóné, Breuer La­zámé, özv. Fischer Adolfné, Fischer Gyuláné, Koth Anniimé, Pollák Kudolfné, özv. Veisz Sá­muelné, Kosenfeld Lipótné, Benedek Oszkarnó, liosenberg Lázárné, Eisler Mórné, Koréin Vil­mosné, Lázár Józsefné, Guttiiiaiiu Miksáné, Wal­lenstein Dánielné. Blum Izidomé. Steiner Ignácné, Sági Sománé, liechnitzer Nátháimé, Lendler Izi­domé, Kohn Mihályné, Preisach Jánosné, Gold­schmied Ödönné. Ueimanu Miksáné, Guth Ja­kabné, Klein Vilmosné, Tausz Ilona, liévész Arnoldné, özv. Blau Adolfné, Kohn Józsefné, Gottlieb Jenöné, Zollner izidorné, Haas ltóza, Schvarc líóza, Weltner Mauóné, Strausz Arnoldné, dr. Hass Ernöné, dr. Gross Lajosné, Sternfeld Mórné, Krausz Mórné, Pápai Miksáné, Török Jakabné, özv. Weiszné, özv. liuzicsek Sámuelné, Lunzer Mórné, Szalay Ignácné, Liohtenfeld nő­vérek, dr. Kreisler Károlyné, Nuszbaum Józsefné, Singer Dávidné, özv. Stern Ignácné, Weisz Jó­zsefné, Klein Vilmosné. Heck Zsigmondné, Amb­rus Jolán, dr. llechnitz Edéné, dr. Kende Adámnó, Ír. «llercog Mauóné, dr. Fehér Dezsöné, Weisz Hermanne, (Folyt. köv. i — Froreich-Szabó Ernő es Barczay András, A 12. számú hivatalos veszteségi ki­mutatás hitelesen megerősíti azt a hozzánk már korábban elérkezett hirt, hogy Froreich-Szabó Kmö cs. és kir. altábornagy, a ni. kir. 5. honv. lovas hadosztály parancsnoka az északi harctéren hősi halált halt. Froreich-Szabó Ernőt városunk­ban nagyon sokan ismerték, hisz több. mint 7 évig élt Pápán, mint a 7. honvédhuszár ezred parancsnoka és előzékeny modorával széles körök rokonszenvét ós becsülését vívta ki magának. Az elesett hős ős régi családból származott, amely i XV. század elején Liolandból ós Kurlnndból Pomerániába vándorolt, ahol régi feljegyzések szerint bárói címet viselt. A családnak csaknem minden tagja katonaember volt s'sokan közülök igen magas rangot értek el. Froreich-Szabó h.rnő is a katonai pályára lépett, a vvienerneustadti katonai akadémiában nyert kiképeztetést s először a hadseregnél, 1888- óta pedig a m. kir. honv. jzolgált. A 10., 3. és 7- honvédhuszárezredek iötelókébe tartozott, 1900-ben a 2. honvéd-lovas­iandár parancsnoka, 1913-ban pedig az újonnan Felállított budapesti 5. honvéd lovasdandár pa­rancsnoka lett. Fenn az északi harctéren egy fontos megbízatást fényesen megoldott és Sata­(íovuál halt hősi halált, egy ellenséges golyó okozta halálát. Srymarovbau helyezték örök nyu­galomra. — A 10. veszteségi lajstrom közli, hogy bárcai Bárczay András 7. honvédhuszár ezredbeli írnagy. aki hosszabb ideig volt a papai huszár­ezred zalaegerszegi osztályának parancsnoka, megsebesülve orosz fogságba került és jelenleg .iz odesszai kórházban ápolják. — Koller Sándor alispán nyugdíjaz­tatása. Lapunk más helyén jeleztük, hogy a iiétföi megyegyülés teljesítette Koller Sándor udvari tanácsos alispánnak 1915. január 1-töl leendő nyugdíjaztatása iránti kérelmét. A kér­vényt először a vármegyei nyugdijválasztmáuy tárgyalta le, ahol Kránitz Kálmán felszentelt püspök szólalt fel először az ügyhöz és ékes szavakban emlékezett meg Koller Sándornak a vármegye és közjó érdekében négy évtizeden át kitejtett örökbecsű munkálkodásáról, hivatali és táreadalmi téren szerzett elévülhetetlen érdemei­ről és e működéshez fűződő alkotásokról. Épen ezért a nyugalomba vonulni készülő alispán el­határozása alkalmából mély sajnálatát fejezte ki s egyben indítványozta, hogy a választmány kérje fel az alispánt a háború teremtette különös és kivételes viszonyokra tekintettel kérvényének visszavonására és az alispáni széknek legalább is a mostani nehéz időkben való megtartására. A nyugdijválasztmáuy kérelmét küldöttség tolmá­csolta az alispán előtt, aki azonban kijelentette, hogy szándéka megmásíthatatlan. A választmány ennek dacára azzal a javaslattal járult a várme­gyei közgyűlés elé, hogy as alispánt maradásra kérje fel, hogy egyrészt a megye vezetése a mai viszontagságos időkben továbbra is az ő kipró­bált kezeiben maradjon, másrészt, hogy a vár*

Next

/
Oldalképek
Tartalom