Pápai Lapok. 41. évfolyam, 1914
1914-02-15
Becsülöm a különböző országos egyesületek törekvő munkáttágit, meggyőződésem azouban. hogy partiális törekvéseikkel, legyen az bármily buzgó és tiszteletreméltó, egységes kózszellornet, közösségre vezető hatásokat és általános megnyugvásra kiható eredményeket, nem tudnak biztosítani. Az Országos Szövetségnek meg kell a.Ini az erkölcsi erőt ós anyagi erőt egyaránt. Annak fokozatos kiépítésére, esetleges hiányainak orvoslására el kell követni minden lehetőt, mert csak igy várhatók a sikerek fokozatai. A képezdei hangverseny. — 1914. február 7. — A papai áilanii taiiitóképzöintézet. mely osaknsia kér évtizedes fennállása út a. néhány e-zrendöt kivéve, minden évben rendezett hangversenyt, idei bangversenyévsl egyikét a legnagyobb sikereinek érte el. Szép műsorral, gondos előkészület Után lépett a nyilvánosság elé, az ifjuaág, melytől még azt sem lehet rossz néven Venni, hogy mindig fiatalabb les/., inert ez nem »z ű hibája. Mikor ugyanis egy férfikart Mi—18 éves ifjakból kell összeállítani, legyenek azok az ifjak zeneileg a legképzettebbek, álljon uz élükön a legtehetségesebb zenetanár, mégis csak ifjak é- nem férfiak kara lesz abból. Régente, mikor $00-00 leiül voltak a növendékek s már az alsóbb osztályokba tömül bajuszos, meglett férfiak keiü'.'ek, szinte könuyü volt akár 80, sőt 100 embert férfiakból kiállitani. ma azonban ez hiányzik. Az egész hangversenyen meg is látszott,' hogy a zenekar, mely ugyanis nem a kor szerint re<piira.lja a tagjait, melyben a fiatal erő is erő lehet, sokkal fényesebben állotta meg a helyét, Dint az énekkar, hol a csengő tenor és a telt. •Jbassziishang hiányzott. Méltatni azonban feltétlenül kell azt a nemes igyekezetet, mellyel az idei ifjúság ki akart tenni magáért. Nem akart elmaradni az előző évek sikereitől, \ égeredményébeu hiszen nem is maradt el. A rendezésben szinte páratlan fegyelem nyilvánult meg. A közönség, s külöi ösen azok « hallgatók, kiknek módjukban volt már a rendezésben részt venni, szinte csodálattal nézték azt a zajtalan, rendszeres és mi a fö. gyors felvonulást és elhelyezkedést s elégedetten szemlélték a sűrűen váltakozó csoportok tarka kalei-O~.ÍI, látható a törzsasztalnál. Ks mennyit szidta azelőtt azokat, kik megházasodtak és többé ucm jöttek. Most azonban ő is a felesége tenyeréből eszik. — No, ugylátszik, hogy mégis javulni kezd. Ha már álarcosbálba jár . . . — Csak ne beszéljen még . . . Fejemet teszem rá, bogy az a dominó, aki mellette ül, a felesége. — A felesége? Lehetetlen. — Miért? Ismerek sok hölgyet a legjobb körökből, akik egy évet elengednének életükből, ha egy álarcosbálon résztvehetnének. Nézze, a nők nem is tudjak elképzelni, hogy itt tni történhetik. Nem hiszik el egy világért sem, hogy milyen uualmas egy álarcosbál. Kz érdekelte a bárónőt is és ezért jöttek el ide. — Kz mégis csak furcsa, — szolt csodálkozva Börner. — Furcsa? Hagyjon békét a maga észasnéinet eszejárásával. Kgyáltalán nem furcsa. Hanem tudja milyen? — Milyen? — Huta, nagyon buta. Ha az ember elgoudolja, hogy Salden, akit ugy ismertek az asszonyok, mint egy tarka kutyát, hogy ép ez a Salden hozta el a feleségét az álarcosbálra. No megállj, megtáncoltatjuk. Olyan heoc lesz itt, amilyen még nem volt. doszkopját. Kilogástalau Tolt tehát, a szereplök külső képe is. A közönség bár a termet utóbb teljesen megtöltötte, lassan gyülekezett. A kitűzött 8 óra helyett csak fél 0 órakor kezdődhetett meg a hangverseny, melynek első pontja az intézet nagyzenekarának a fellépése volt. Strausz örökszép Cigánybárójának a nyitányát vezényelte Lengyel Gyula, képezdei zenetanár. Hatalmas, 40-.10 tagt] zenekar, melyben erősen voltak képviselve a la és rézfuvók, flóták. sipok, tárogatók, szárnykürtök, trombiták, sőt puzon is. a zenekarba nem illő zongora nélkül| erős vouósszeksztettel, 1 mint I. II. 111. hegedűk, brácsák, cellók és nagybőgőkkel, káprázatos hangszinpompat nyújtva, szó,alt meg a dirigáló pálca intésére. Csodás precizitással pergették le az operett dallamaiból alkotott nyitány szebbnélszebb részleteit. Óriási tapsvihar támadt az utolsó akkord Után. A közönség őszinte elismerésének megszokott, de közvetlen zálogjoga. Az üjusági énekkar ezután Zoltaiuak egy nehéz, szóval a kiforrott hanganyagot is erősen próbéM tevő niüdalát, Dal az édes anyámról c. szép szerzeményét adta elő. A viszonyokkal ismerős hallgató eltekintett a hanganyag hiányaitól s elfogulatlan birálattal hamarosan megállapította, hogy adott körülmények között szebben és kiválóbban ezt a müdalt előadni nem lehetett. Ráadásul Hauszer tanítójelölt vezetésével a „Sznmorufüzfának . . kezdetű szép népdalt énekelte al B kar, melyet a közönség szinte percekig taps dt. Baabe Kde tanítójelölt, az intézetnek ezidöiserínt legkiválóbb szavalója Szász Károlynak agy hosszú, de mindvégig ragyogóan szép költeményét. Hanti Dénes csókját adta elő mesteri llöadáabau. Szabó, ki közönségünknek régi. kedves ismerőse, ásatta] meghatványosta eddigi' sikereit. Feledhetetlen eniKkeket. hagyott a következő pont: Michaelisnek Kovács az erdőijén o. dlegorikns zeneképe, melynek előadásával a vonós «enekar valósággal brillírozott. Kgy faállványokra fektetett vassínen nevesen imitálták a kovács kalapálását, az üllő Cte ligetét, de a megtévesztésig hü volt az eido madarainak az ébredése, » ka kuk. pacsirta szava is. Mindezekhez finoman illeszkedett a zeuekóp motívuma, a dallam és gyönyörködtető volt a szép, a preciz előadás. Ráadásul cigányzenekarrá alakultak at az ifjak la Szomiuer. tanító)jelölt mint cigányprímás ve•stásával a Cserebogár... és Nyisd ki babám... kezdetű népdalokkal arattak szép sikert,. Hoppe Daloljatok c. nehéz versenykarát énekelte ezután a válogatott énekkar. Kröben, hanganyagban gyenge, de előadásban, fiuoni Vizsgálódva nézte végig az előtte sétáló embereket. Végre megtalálta, amit keresett. Odaszólt egy dominóhoz. — Te. Hetty. — Isten hozott kis feketém — nevetett a leány és kezet nyújtott neki. Bcttynek nem volt épen jó alája, kissé gömbölyű vall és nem volt elragadó bájjal öltözve, világoskékben és fehérben volt, inatrózgallérral, a német fllottát, vagy valami evezősolubot jelképezett. De at álaro alatt uagyon pajkosan csillogtak a szemei és kedves, üde ajka és vakító fehér fogai voltak. — Et a Hetty — szólt Westermann bemutatva őt. — Rendkívül örvendek, — mormogott Börner. — Nagysád, ugyebár a német jövő, amely a tengeren vau. — Ojjé, micsoda bestéd, — nevetett Betty. — Hanem tudja mit? Müncheni vagyok és ha tudni akarja, hát . . . — Igen — sióit Westermann — már tudom, a schwanthali kerületbeu születtél. — Kikérem magamnak, te csacsi! A Perusautcában születtem, ha tudni akarod. Ks mint henszülött müncheni, nem szeretem a vitet. — Nagysád, részesiti előnyben ? — kérdette Bemer. nüanszirozásban mesteri volt ez a szám, melyre ráadásul Hauszer vezetésével még elénekelték ezt a népdalt, mely így kezdődik, hogy „Nem szeretem én a uyiló virágot." Loósz János ügyesen adta elő ezután Szávayuak egy humoros költeményét, melynek cime Buisu a szalmaözvegységtöl. A költemény szatirikus, komikus részekben bővelkedik s a jó előadás révén igen mulattató ia volt. Végezetül a teljes zenekar Kuleiiberg Pótot vári szánkázás .úinü galoppját játszotta el. Az ostorpattogás, csörgő és csengő hangjai között játszó élénk zeneszám frenetikus hatást keltett. Ezzel azután vége is volt a hangversenynek. Hamarosan kezdetét vette a tánc, mely szakadatlanul folyt a kora hajnali órákig. Pompás, fesztelen táncmulatság volt ez, melyben a rendezők féltő gonddaj őrködtek afelett, hogy a megjelent táncosnők valahogy petrezselymet ne áruljanak. Az iljtiság vigaImából kivette a részét a tanári kar is, mely élén az uj igazgatóval családostul jelent meg a mulatságon. Legnagyobb elismerést érdemel azonban Lengyel Gyula zenetanár, a kiváló zenepedagógus, rutinos dirigens, kinek eme ujabb sikeréhez őszintén gratulálunk. L>e elismerés jár Juháss Imre. Kraft József és Durkó Antal tanároknak, kik a rendezés nehéz munkájából vették ki részüket. Végül gratulálnunk kell az ifjaknak is, mert ók is sokat fáradtak ós pedig nem hiába. KieresMeln forpliDt A központi statisztikai hivatal most tette közzé hazánk 1 ( J1,>. évi december havi külkereskedelmi forgalmáról a sola közleméuyét, amely egyúttal a inult év külkereskedelmi forgalmáról tartalmaz egyes adatokat. Kz adatokból kitűnik, hogy a textilipar gyártmányaiból 420. 1 ulillió korona értékű árut fogyasztunk, amivel Ausztria lat el bennünket, viszont mi J> _'. 5 milliós lisztkiviteltiukböl 230 millió értékűt Ausztriába szálttunk. Behozatalunk első Sorban a textilipar gyártmányait 477. 3 millió koronával, amiből 486. 1 millió korona illeti Ausztriát. Már ruhákká leidolgozott árukból is behoztunk 118. 4 millió koronát. Jelentékeny behozatalunk volt még bőr cs bőrárukból, vas és vasárukból, gépek és készülékekből és jelentékeny összeggel 77. Ü millió koronával szerepel még behozatalunkban a szón is nagy összeget: '27. 1 millió koronát képvisel az importált kukorica értéke. Amit olyan nagy garral hirdettünk folyton, támogassuk a hazai ipart, ne keressünk idegen — Azt igen! Fiacskám, fizess egy üveg pezsgőt I — Nekem mindegy — azólt a főhadnagy. — Nekünk van! Nálunk vau, nem ugy, mint a szegény embereknél, — koutrátott Börner. — Ez okoa dolog, mehetünk I — Megállj, — stólt Wesierruana — Előszói 1 meg kell szolgálni a pezsgőt. — Maga rossz, — szólt Betty pajkos pillantással. — Na, nézi oda, a páholyba. Átkarolta Bettyt és a páholy felé mutatott. — Abbau a páholyban, ahol at a stőke ur ül? Au, ne esipjeu, att nem szeretem. — Ismered, azt at urat ? — Nem, nem ismerem. — Te, Betty, azt at urat kitűnően megtréfálhatnád. Te annyi tréfát szoktál csinálni. — Jó, mondja cl. De utáua megkapom a petsgőt. — Ferste, hogy megkapod. De most vigyázz! Ks Westermann halk haugon megadta Bcttynek a szükséges utasi(ásókat. * * * (Folyt, k.i
