Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-02-05

A Kerékpáregylet közgyűlése. Ez a gyorsan fejlődő és szép jövőnek elébe néző sportegylet múlt hó 29-én d. u. o órakor tartott évi rendes közgyűlését Hnnmirr Zoltán elnöklete alatt. Elnök megnyitó szavai után Csokni/ay Károly, főjegyző ndta az egylet múlt évi működésének hű képét a következő titkári jelentésben : Tisztelt közgyűlés! Egyletünk 1898. évi működéséről a következőkben vagyok bátor beszámolni: Pápa városában hovatovább kezdik belátni, kogy a kerékpározás nemcsak sport, hanem az ipar és kereskedelemnek is szolgálatában álló oly eszköz, mely az élénk összeköttetést lehetővé teszi. Erről tanúskodik azon örvendetes esemény, hogy a múlt lS97-ik év zártakor az egylet mintegy 14 tagot számlált, jelenleg pedig, vagyis egy év leforgása alatt 50-nél is többet, a mi annál is inkább feltűnőbb, mert itt a tagoknak saját gépükkel kell ellátva lenniök, a mi tetemesen drága, nem úgy, mint a többi sport-egyleteknél. De a fentebb előadottakon kívül az egylet emelkedéséhez azon körülmény is hozzájárult, hogy szervezete úgy a múltban, mint a jelenben demokratikus alapokra lőn rakva. Nem is lehet ez máskép, tekintve, hogy leginkább a közép és alsó osztály életében hódított nagy teret ez a jármű, minthogy ezeknek volt leginkább szükségük oly eszközre, a melynek az évi fen tartása nem nagy áldozatokba kerül és mégis gyorsabb, mint bármely lófogat. Ezt az irányt kell a jövőben is fenntartani, ezen alapon biztosan fejlődik egyletünk, meg lessz a kívánt hatás, melyet egyletünk célul kitűzött, t. i. a testi erő, ügyesség fejlesztése és a könnyű érintkezés. Azonban mégis, hogy ezen célt könnyebben elérkessük, szükséges a múlthoz képest hasonló érdeklődés a kerékpározás iránt jövőben is. Hogy mi adott lökést egyletünknek rohamos fejlődésére, az érdeklődés fokozottabb lekötésére, röviden a következőkben vázolom : 1. A budapesti Gondor kerékpár-egyletnek országúti távversenye Pápára, a mely 1898. május 29-én tartatott meg, noha kedvezőtlen idő volt, mindannak dacára fényesen sikerült. 2. A pápai kerékpár-egyletnek július hó 10-én Kis-Oellből Pápáig rendezett érem-díjkiosztással összekötött háziversenye. 3. Több ízben kisebb-nagyobb csoportokban tartott kirándulása a vidékre. 4. A kerékpár-egylet választmányának a versenyfogadás és rendezés tárgyában több izben az egyleti szellemet fentartó összeillése és élesztése. Végre a vidéki versenyeknek megtekintése. Midőn ezeket felsoroltam, okvetlenül meg kell emlékeznem a többi sport-egyleteknek a versenyMikor az Őszfürtű remegő emberke meglátja ezt az ölelkező két fiatal teremtést, egy próféta szent meggyőződésével mondja: „Boldogok vagytok fiaim, mert ha épen él a szívetek vonzalma egymáshoz, akkor nincs e földön bánat, a mit elviselni ne lehetne." A foglalás munkája kész. A végrehajtó meg a társa felkelnek és elhagyják a házat, követve az egész falu gyűlölködő haragjától. A szomszédok egypár búcsúztató szó után: „hogy az úr Jézus gyámolítsa ke'edet a bajában" eltávoznak. Az asszony meg embere egyedül maradnak. Csendesen üldögélnek az asztalnál egy ideig. Majd a férfi megszólal: — „Ezt is el köll szenvedni" és mikor ez a szó elhagyta az ajkát, oszladozott egy kicsit a keserűség a szívökből. Az a fatalizmus, a mely sajátja a magyarnak, megvigasztalta őket. Az asszony is beszédes lett, odahúzódnak egymáshoz, súgni kezdtek búgni, hogy mikép lehessen azt a „komisz" törvényt kijátszani. fogadás és rendezés körül kifejtett tevékenységéről, mert úgy erkölcsileg, mint anyagilag egyletünket erejükhöz mérten támogatták-. Egyletünk a fent vázolt versenyek ős egyéb kirándulások, továbbá a választmány s a tisztikar megalakítása tárgyában 3 közgyűlést tartott, azonkívül tartott 3 választmányi ülést, melyről felvett jegyzőkönyveket tisztelettel bemutatom. Végre bemutatom a házi versenyünkről felvett jkönyvet is azon célból, hogy az egylet levéltárába helyeztessék el. Ezen rövid vázlatból látjuk, hogy habár egyletünk nem is fejtett ki óriási tevékenységet, mindazáltal, ha ily arányokban fog emelkedni, úgy bizonyára Pápa városának a legéleterősebb egylete lessz, a mely magában fogja hordani annak biztosítékát, hogy mindazokkal a szükséges eszközökkel el lessz látva, mely céljaihoz okvetlenül megkívántatik. Csakhogy ezekhez mindenekfelett szükséges lessz, hogy a közgyűlés megállapítsa a befolyó jövedelmek egy bizonyos %-ban való fordítását a legszükségesebb egyleti eszközökre. így legalább tudja, mennyit fordíthat versenyek és egyéb kirándulásokra s mennyit azon eszközökre évről-évre, melytől sok tekintetben jövőjének biztosítása függ. Meg kell megemlékeznünk dr. Hegedűs Lóránt országgyűlési képviselőnk adományáról, melyet versenyünkre küldött, a miért neki jkönyvi köszönetet szavaztunk, a mit annak idején becses tudomására is hozott az elnökség. Hogy miként működött az egylet tisztikara, annak megítélése nem az én tisztemhez tartozik, felettünk pártatlan biró azon egylet, melynek ügyeit és érdekeit szivünkön hordtuk és a melynek zászlaját anyagi és szellemi erőnkhöz képest fennen lobogtatni igyekeztünk. Az éljenzéssel fogadott jelentés után Ileyuhj Dezső referált a pénztár állásáról. Örömmel vette tudomásul a közgyűlés, hogy bár két versenyt rendeztek, a pénztár mégis 70 frt plust mutat fel. Következett a tisztikar egyhangúlag történt megválasztása, elnök lett: Hanauer Zoltán, alelnök : Piatsek Gyula, titkár: Csoknyay Károly, menetparancsnok: Skq[f Prinmsz, II. kapitány: Siittő Kálmán, háznagy: Palcróc Kálmán. A választmányi tagokat titkos szavazás útján választották meg és pedig a következőket: Irlirsch Vilmos dr., Pethö József, I'ischcr Gyula, Brenner Ferenc, Vártja Rezső, Graf Jakab, Padi István, Reidl József. Kimondta a közgyűlés, hogy az egyesület tagjai egy esztendőn belül kötelesek egyenruhát (zöldesszürke sziuűt) beszerezni. A március 15-kétől április 1-jéig jeleutkezők részére az elnökség kedvezményes áron szerzi be az egyenruhát. Trauner Lipót gépész a gépek javítására vonatkozólag költségvetést terjesztett be; e költségvetés alapján a gépek javítására árlejtést fog hirdetni a választmány. Köszönettel vette tudomásul a közgyűlés, hogy a tagoknak a kerékpározás miatt keletkező esetleges peres ügyeikben Hirsch Vilmos dr. a védelmet ingyeu elvállalja. Végül elhatározták, hogy a vasúti út felszabadítása érdekében a városi tanácshoz feliratot intéznek. A közgyűlés 5 órakor ért véget. Elit-táncestély. _ Pápa, 1899. február 1. — Csúnya, zimankós időjárás kerekedett alkonyat felé; az eső hóval vegyesen csapkodta az ablaküveget, néptelen, csendes volt az utca, itt-ott sietett csak egy-egy cilinderes alak — valami elkésett rendező — a „Griff" felé, felhajtott gallérjába dörmögve a „legjobb" kivánatokat, az időjárásnak ilyetén pocsék változatait illetőleg. Már 8 óra tájban a csaknem teljes számban egybegyűlt rendezők ott drukkoltak a „Griff" hosszú folyosóján, izgatottan jártak ki-be a rendezői szobába, szidták az időt mint a bokrot, de e mellett mégis — reméltek ! Remélték, hogy az idő most már csak nem fog senkit visszatartani a mulatságtól, bár mikor ez kérdés felmerült, mindegyik rendezőnek olyan volt az ábrázatja, mint egy nagy — kérdőjel. No de a kérdőjelre csakhamar megjött a felelet is. A plébánia templom toronyórája írtózatosaan restelte a dolgot, hogy nem üthette el a fél kilencet, mikor az első kocsi begördült a „Griff" kapuja alá, a mire azután lett sürgés-forgás oda fent az emeleten. A klakkos-fvnkkos tábor megmozdult s rohant a lépcsőnek, csakhogy nem úgy gurultak le az első érkező elé. Az elsőt csakhamar követte a második, harmadik s a jó Eg tudja hányadik érkező, s az érkező szép szemek csillogásától s a rendezők mindinkább derülő ábrázatjától szinte kivilágosodott még a — sötét folyosó is. A „borúra-derű" közmondás beteljesedett s míg ott künn a hideg téli szél üvöltve csapkodta a havat, oda bent a Griff nagytermében a tavasz langyos melege áradott szét s Pápa város és vidéke szépségei, mint egy rózsás kert virágai, kedves bólintgat ásókkal üdvözölték egymást s kedves megjelenésükkel már a tánc.kezdete előtti izgatott várakozás közepette megteremtették — u hangulatot. Hogy is ne ! Annyi szép leány, annyi hájas asszony egy csoportban, nem csoda azután, hogy megjött a kedv, pláne mikor a főrendezők is teljes auimóval áldoztak Terpschihorenak Karnevál herceg legnagyobb gyönyörűségére. Hallottam is, mikor az egyik rendező a folyosóról becitálla a táncosokat, azt az ékes székely biztatást alkalmazva, a mit a legigazabb jókedv, a legkitűnőbb hangulat ad az ember szájára, s a minek aztán mindig — de itt is — meg lett a foganatja. Igazán sajnálhatják, a kik el nem jöttek, mert még az én riporteri szemeim is konstatálták, hogy ilyen kedélyes, ilyen fesztelen mulatság még alig akadt Pápán. Ugy s

>AO óra lehetett, mikor megadták a jeh't a táncra, nosza nem kellett több a fiataloknak, kitört a jókedv s keringtek tűzzel, hévvel, hogy szinte örülni látszoltak még a nagyterem ódon falai is. Közbevetve legyen szabad megjegyeznem, hogy a rendezőség a hölgyeknek csinos táncrendekkel is kedveskedett, de a táncrendnek csaknem minien egyes számát megtoldották egy másfajta tánccal, a mi nemcsak hogy nem rontotta, de sőt legjobban dokumentálta az igazán üde hangulatot, a feszt-len jókedvet. A kis fehér csokros jelvényű rendezőség (pszt • azt is elárulom, hogy ezeket a jelvényeket két kis aranyos kéz csinálta a rendezőknek) ugyancsak jó példával járt elöl s a petrezselyem rásárlók nem igen akadtak araiakra ! Ez pedig nagy szó Pápán, a melynek meg van az a rossz hire, hogy : kevés a táncos.' Ezen a táncestélyen azonban bebizonyosodott, hogy igenis van Pápán most egy ,új gárda," amely elutasítja magától ezt a rá fogfist s a szép szemek hálás pillantásaiért kész a tűzvonalba állni, a mi aztán már egyenlő a — teljes diadallal ! A jókedv, a hangulat úgy 11 óra felé tetőpontját érte el, a mi gyönyörűségére volt a nézőknek is, a kiknek díszes soraiban ott láttuk vármegyénk szeretett főispánját, Fenyvessij Ferencet, körülötte pedig Pápa város notabilitásait csaknem teljes számban. Az első négyesre 32 pár sorakozott, a másodikat pedig 28 pár táncolta. Óh ! ez a négyes I Kedves szerkesztő úr, csak erről ne kívánjon referádát, mert a részletekre igazán nem emlékezem ! Még a végső figurákat csak végigcsináltam valahogy, de a csárdásnál már elhagyott a megfigyelő talentumom, mert már akkor magam is megfigyelni való médium voltam. Az a szilaj csárdás most is a fülemben cseng, s szinte látom most is magam előtt azt a bájos ké-