Pápai Lapok. 26. évfolyam, 1899

1899-05-07

Huszonhatodik év. 19. szám. 1899. május 7. Pápa város hatóságának ós több papai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 856. Kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskednse, Fötor Felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: ÍSZ évre 6 frt, félévro 8 Frt. nt>£VGdé.vre 1 frt őÜ. !Kfíyt»H HXÍUU úvn 15 lei*. A véradó. (Z.) Hihetetlenül messze vagyunk attól, hogy a minden oroszok cárja által fülkarolt világboldogító eszme, az általános lefegyverzés, testet öltsön. Ez nekünk, sajnos utópia, de só't a jelek azt mutatják, hogy unokáink eló'tt is az lessz, melynek megvalósulását hiába lesi majdan sóvárogva a fohl népe. A nemzetek között való versenygv.-t, az egyenetlenkedést nem lehet egyhamar megszüntetni; az erősnek nem lehet megparancsolni, hogy a gyöngét önjavára le ne gyűrje. Mi is azon iparkodunk, hogy erősek legyünk, só't némi büszkeséggel hangoztathatjuk is, hogy azok vagyunk, a minthogy élő bizonyíték rá hatalmas haderőnk, miniem nívón álló fegyveres készültségünk, a melyet évtizedek óta folytonosan képeznek, pótolnak, hogy a monarkia épségén valahogy csorba ne essék, ha éppen arra kerül a sor, hogy más népek fiaival ki il t-s"tleg összemérni erűnket. A boldogult ex-lex állapotok miatt ••s-ik íutibt, május elején került sor országszt-rh' a sorozásra. Most szedik be ifjainkat, hvry :i hadi tudományok elemi ismereteit beléjük csöpögtessék, hogy a háborúskodás titkaival megismertessék őket, a mi csak azért történik, hogy netaláni baj esetén megvédhessék nemzetünket. Az idei sorozás eredménye eddig még kétséges, vagyis nem tudni: mennyien képesíttetnek majd a katonai szolgálatra. Az bizonyos, hogy az utóbbi évekhez képest a XIX. század utolsó esztendeje is elégséges újoncot fog szolgáltatni s így nem lessz szükség különleges rendszabályokhoz fordulni a fegyveres erő tekintélyének föntartása végett. A mi a tulajdon ifjainkat illeti, már tudniilik azokat, a kik megütik a mértéket s kikre kimondatik a sokak által végzetesnek hitt szó: a «tauglich >, azoknak kebelét töltse be büszkeséggel az a fölemelő tudat, hogy hazájuk érdekében egy, két vagy három esztendőt áldoznak föl életükből, vagyis lefizetik ezáltal a legdrágább adót: a véradót. Legyenek büszkék és gondoljanak arra, hogy nem mindenkinek adatott meg a szerencse: megtanulhatni azt, hogyan védje saját testével, hadi képzettségével édes anyaföldjét. Eltekintve attól, hogy háborúra egyelőre nincs — és Isten adja: jó sokára ne is legyen — kilátásunk, nem lehet mondani, hogy az ifjú nemzedék hiába tölti becses idejét a rideg kaszárnyában s a tágas gyakorló téren. Es éppen ez okból fölösleges aggódni apáknak, anyáknak a katonamagzatjuk sorsa iránt. Köteles szolgálati éveik alatt sok mindent, mondhatjuk, sok hasznosat tanúinak meg Mars fiai, a mire az egyszerű polgári életben bizony rá nem szoknának. Köztudomású tény különben is, hogy katonaviselt ember a legtöbb esetben megállja helyét s ezzel bebizonyul, hogy a fegyver alatt való szolgálat nemcsak a haza javára történik, de egyúttal az egyes emberek jövendő életére is jótékony befolyással van. Mi az oka mégis annak, hogy a szülők némelyike fájdalmas érzéssel veszi tudomásul hogy fia «beimmaradt.) '! — Azt hisszük, nem egyéb, mint az itt-ott szórványosan mutatkozó fölebbvalói brutalitás. Kétségkívül igaz, hogy a szigorúság éppen katonáéknál a leghelyénvalóbb, de ha valaki eme szigorúság tág határát túllépi és kegyetlenségével fokozza alantosaiban az elkeseredést, növeli az életuntságát, ez viszont súlyos beszámítás alá esik s az illető niegmérhetlen kárára van az emberiségnek. Örömünkre esik konstatálni, hogy az efajla basáskodók a katonaságnál csak kivételek. De még ezen kivételeknek is el kéne enyészni. A tiszt urak és altisztek tartsák mindenkor szem előtt, hogy embertársukkal van dolguk, valamint ismerjék el TÁ R C A. Üzenet. A «Papai Lapok> eredeti tárcája. Irta: Ilma. • Gondolatim beleszövöm Egy csillagsugárba, llgy küldöm el messze földre Idegen határba. Aranysugár, csillagsugár Megtalál-e Téged ? Gondolatim, üzenetim Elviszi-e néked V» (1 z ó b e 1 M. Ugyebár tudod Édes, hogy a sok száz mértföldnyi távolságból melyik csillag közvetíti a mi gondolatainkat, üzeneteinket egymással ? Nemde emlékszel arra a közösen választott csillagra, melyről egykor régen megbeszéltük, hogy az lessz a mi lelkünk találkozási helye. Mióta ébredezni kezd a természet, a mint a nap bucsúsugárai eltűnnek a temetvényi romok mögött, fölkeresem kedves helyemet, a jávorfa-]ugost. Az évtizedekkel ezelőtt ültetett borostyán valóságos erődképen veszi körül a lugas oldalfalait, csupán a keleti oldalon hagyva szabadon egy kicsike nyílást. Oda ülök a lugas ódon karosszékébe és mint valami tudós asztronómus lesem a csillagok föltünését. Az én obszervatóriumom egy egyszerű faal-_ kotmány, az én teleszkópom a boroslyánfa kicsike nyilasa és mégis belátok a nagy mindenségbe, mégis belátok a Te lelkedbe. Xines a világnak olyan tudományszomjas asztronómusa, a ki lázasabb türelmetlenséggel várná az általa fölfedezett planéta megjelenését, mint a hogyan én várom a mi közös csillagunk föltünését. 2sélia egy-egy sötét felhő szeli át azt a pontot, a hol a hét csillagszem szokott tündökölni. Ilyenkor félénk remegés járja át egész valómat. — Istenem, ha megint nem találkozhatnánk'? Ha megint nem beszélgethetnénk egymással? . . . Egy jótékony szellő tovább űzi a kóválygó felhőket és végre fölragyog a göucöls/.ekér rúdjának utolsó csillaga, a mi közös csillagunk. Ettől a pillanattól fogva eleuyészik körülöttem minden. A csillagok miriádjából sem látok mást, csak azt a csillagszemet, mely a Te üzeneteidet juttatja el hozzám. Megtörténik, hogy szomorúan, sápadt fénnyel rezeg át a zöld levelektől szabadon hagyott nyilason. Ilyenkor tudom, hogy bánat ért, hogy szomorú gondolatok gyötörnek Téged. (Szorongó szívvel gondolok azokra a nehézségekre, melyek küzdelmes pályádon várnak Reád. Csüggedés szállja meg lelkemet annál a gondolatnál, vájjon szeretetem, hűségem ragaszkodásom képes lessz-e elfeledtetni Veled e nehézségeket. Vájjon mosolygó ajkam csókjaival és munkától érdes kezeim simogatásával el tudom-e Lapunk mai száma 10 oldalra terjed. majd távolítani azokat a felhőket, melyeket a munka fáradalmai, a lét küzdelmei vonnak homlokodra? . . . i De hála a jó Istennek a legtöbbször derüli fénnyel jelenik meg a hetcuik csillagszem. Es én ilyenkor boldog érzéssel ügyelem k-í/ij csillagunk útját, melynek szelíd, tis/.ta sugaraiban a ! Te szerető szemeidnek jóságos, biztató tekintetét látom I fölvillaui. Mennyi örömteljes üzenetet juttat el I ilyenkor hozzám az a csillagocska! Mennyi boldogságot tud regélni a jövőről, a mi közös jövőnkről . . . Itt ülök kedves helyemen, a fehér jávorfából készült lugas ódon karosszékében. Köröskörül mély nyugalom és csend, melyet csak néhány pillanatra zavar meg a szomszéd falucska szomorú csengésű lélekharangja. A csillagok miriádjai sziporkázva ragyognak bele a tavaszi éjbe, melynek hűvös levegőjében édes ibolyaillat árad szét. Szemeim égő vággyal tapadnak az egyik csillagszemre. Az erős nézéstől elkáprázik a szemem s könnyeimen keresztül úgy látom, hogy egyre-egyre közelebb jön hozzám az a csillag . . . Csakugyan közeledik . . . Már itt van a zöld levelek között, de . . . ah ... a könnycsepp kezemre hull, s a csillag megint ott ragyog a magas, a véghetetlen nagy messzeségben . . . De bármilyen messze is van tőlem az a fénylő csillag, a lelkem mindig meg fogja találni, mert meg kell találnia a hozzá vezető utat. Pána ^^^^^^ ^U^^^^^kk. I