Pápai Lapok. 21. évfolyam, 1894

1894-01-28

A Fecyvessy Ferenchez B.-Füredről 1880. július 14-én intézett levélből közöl­jük a pápai közönséget közelebbről ér­deklő következő részeket: Szeretett jó barátom! Azon kedves levelére, melyben engem oealádommal' együtt szives volt meghívni a Pápán rendezendő emléktáblái ünnepélyre, megkísértek kiengesztelő választ adni. Kien­geszteiőt azért, mert ón azon az ünnepélyen jelen nem lehetek. Először is ugy meghűtöttem magamat (ebben a nagy melegben a nyári fejemet viselem s az mingyárt rheumát kap), hogy nem bírom egyik fogamat a másikhoz értetni; s aki most megakar szalajtani, csak azt mondja, hogy menjek valahová bankettre! — De, hogy ha bár olyan föltétlen ura volnék is mind a harminchét fogamnak, mint akkor, mikor még a derék Klára Mariska főzte la­komához voltam mindennap hivatalos, még akkor sem mennék el Pápára azon a napon, a melyen az én nevemre vonatkozó emléktábla lesz ott felavatva. A mik ily emlék örökítő ünnepélyeknél elmondatnak, azok mind olyan dolgok, a miket magának az érdekeltnek már csak a föld alól "szabad végig hallgatni. Még azt is nehéz kiállni, ha az embert szemtül szembe szidják 5 hát még ha szembe feldicsérik : ez csak leköszönt minisztereknek jár ki, mint büntetés súlyosbítás. Azért engedjék meg önök, igaz szeret­teim, hogy a mostani kopasz fejű, őszszakállu „veterán" helyett hadd mutassam be önöknek azt a lombos hajú, sima állu ifjoncot, a ki még akkor csak rekruta volt. Itt azután érdekesen irja le Pápán töltött napjait s azon mozzanatokat, me­lyekből merítette a lelkesedést további nagy munkájához. S midőn a Pápán nyert egy aranyos pályadíjról megemlékezik igy folytatja levelét: Hanem az az egy arany s ez az arany­nál drágább szó, hogy „előbbre törj" egész életemnek irányadójává lett. „Ezt nem felejtettem el: „azt" nem ad­tam ki soha." Pedig volt egyszer egy olyan nap is az életemben, mikor nem volt több pénzem, mint az az egy arany és egész nap éheztem. „Vi­lágos" után' volt; az útfélen maradtam, kenye­ret nem adtak már olyan bankjegyért a milyen nekem volt, az aranyamat pedig nem adtam volna oda, ha éhen halok is. Ekkor talált rám egy jó barátom; a megmentett pályaaranyom most is itt van az ereklyéim között. Forga­lomból kiment „devise"; kalmár nyelven, de nekem útjelző devise. Azt tartják, hogy egy porszemnyi gyöngy­forgács, a gyöngyérkagylóba belopva, azt gyöDgyterméare birja ösztönözni. Ezt hiszem én a pályadíjakról. Az ifjúi kedély felnyilatlan kagylóiban egy gyöngyforgács is alkotó ösz­tönt támaszthat fel. Nem tudom, van-e önöknek most képző­társaságuk? Ha nincs, hát alakítsanak. Én megpróbálom a próba folytatását. A jövő évre és azontúl minden évben, a mig élek, ki tűzök öt aranyat: a mennyit mi elénk kitűztek : ügyi a hogy akkor tették, pályadíjul a pápai tanuló ifjúság köréből versenyre kelni szánt verses és prózai költeményekre; nem jutalom, nem dij; csak emlék gyanánt. Fogadják el tőlem, mint hálám örökségét. Azután — majd nemsokára lesz nekem alkalmam pápai barátaimat élőszóval is forrón üdvözölhetni; nem is egy alkalom, de kettő. Van nekem két hajdani kedves tanárom Pá­pán ; kiknek egyike (Váli Ferenc) vezetett be engem a költészet, rhethorica philosophia csar­nokába, a ki megismertetett a természetrajz örökszépségü regióival, a másika {Tarczy Lajos) pedig, a ki feltárta előttem a természettudo­mány felséges világát; mindkettőjük az „excel­sior!" jelmondásával önismeretre, fölfelé törek­vésre serkentettek, mindkettő, megragadó elő­adásával azt éreztetve, hogy a „tudás munkája" nem a halandók kínzására kitalált büntetés; hanem az olymplátogatók kiváltságos gyönyö­rűsége Ezen régi „barátaimnak" rövid időn ház tagja. Zongorán kiséri Aggházy Ká­roly ur. 5. Holt költő szerelme. Melodráma. Irta Jókai Mór, zenéjét szerzetté Liszt Ferenc. Szavalja Nagy Gabriella úrhölgy, zongorán kiséri Osoknyay Erzsi úrhölgy. 6. Szerelmi duett Leoncavallo „Ba­jazzók"-ja c. operából. Énekli Bárdossy Ilona urnö és Beck Vilmos ur, a m. kir. operaház művészei. Zongorán kiséri Agg­házy Károly ur. 7. „ Virág négyes." Betanította és ren­dezi Kemény G-yula tánctanító. Közre­működnek : Antal Irén (cyklamen), Báron Klementin (hóvirág), Barthalos Olga (piros szegfű), Doctorícs Jerta (Szelence), Har­mos Zolna (granat virág), Kisfaludy Iza (ibolya), Lazányi Róza (vadrózsa), Szenté Elza (százszorszép) ós "Wéber Olga (rózsa­királyné) úrhölgyek; továbbá: Antal Iván, Borsos Endre, Kakas Ferenc, Kóczán Aladár, Mohácsi János, Sörös Béla, Ver­mes Lajos ésVikár Jenő urak (lepke jel­mezben). Q Este 10 órakor. A díszelőadás után » „Jókai-kor" \ fővárosi vendégei tiszteletére társasvacsor* t a „Griff" szálloda nagytermében. ötven éves tanári jubileuma fog bekövetkezni. Meg lesznek azok ünnepelve tisztelőik, egy­kori tanítványaik által. Ezen ünnepélyekben hívatlanul is részt fogok venni, mint egyike a legtöbbel tartozó adósoknak. Most pedig, kérem önt, szeretett bará­tom, legyen szives legforróbb hálámat kifejezni mindenkinek, a ki rám megemlékezni kegyes volt. stb. Az ifjúsági képzötársulat részére igért öt arany pályadijat a nagy költő most is rendesen minden évben megküldi, de azon igéretót, hogy Tarczy Lajos ós Váli Ferenc ötven éves tanári jubileu­mára megjelenjék csak részben válthatta be, mert a mily szent lelkesedéssel hall­gattuk a Tarczy jubileumon elmondott áldomását, annál leverőbb volt annak tu­data, hogy másod izben a nagy költővel Váli Ferencnek csak gyász ravatalánál találkozhattunk. A Horváth Laj oshoz irt levólszövege a következő: B-Füred jul. 22. 1880. Szeretett barátom! Önnek különösen meg kell köszönnöm azon atyafiságos megemlékezést, hogy azon ház falába nevemmel egy követ beillesztetett, a melyben az ön családja engem valóban tagjá­nak tekintett, s ugy bánt velem, mint gyer­mekével. Eokoni, baráti szeretet tényének kell azt elfogadnom, mert különben egy emlékkő egy olyan drága kő, a mit élő ember meg nem fizethet. Én ugyan lelkembe tekintve, nyugodt­nak érzem magamat az iránt, hogy a mi nap­jaim még hátravannak, azok sem fognak olyan foltot illeszteni éltem folyására, a miért önnek a ház falát valaha sárral dobálja meg a nem­zet ; de még is ez az emlékkő senkire nézve sem annyira emlékeztető, mint én rám, a ki­nek napról napra ügyelnem kell, hogy abból még csak egy darabka is le ne csorbuljon. Olyanforma kötelezettséggel jár ez, mint a bí­bornoki kalap, a mivel a megtiszteltnek többé nem szabad kilépni az utcára gyalog, nehogy csak a lába hegyét is besározza. Fogadja ön hálás üdvözletemet, egész családjára nézve is. Lakjék azon ház födele alatt mindenkor boldogság és megelégedés! ezt a téli arcképemet pedig legyen ön szives emlékül elfogadni, a haj ugyan hamis rajta, de minden egyéb igaz, s legigazabb ön iránti változhatlan baráti szeretetem. Igaz hive Jókai Mór. Városunk villamos világítása. A »Pápai Lapok« 2-ik számában a város villamos világításáról irt igény­telen cikkemnek egyik célja az volt, hogy e fontos kérdésben a döntésre hivatott képviselőtestület azon tagjai tájékoz­tatva legyenek, kik a mozgalmat teljeseu vagy közelebbről nem ismerik. E cél azon két, a dolgot más-más oldalról alaposan ós teljesen megvilágító cikk után, mely e lapok 3-ik számábRn Steinberger Lipót és Hanauer Jeuő urak tollából megjelent, el van érve. És hogy ón mégis újból igénybe veszem az olvasók szives türelmét, erre nem csak a kérdés fontossága indit, ha­nem azon körülmény is, hogy cikkemet a válaszolók kisebb-nagyobb mértékben félreértették s válaszukban épen ezért a cikk valódi lényegét nem — vagy csak röviden érintették. Félreértette külö­nösen Hanauer Jenő ur, ki cikkének egy helyén igy kiált föl: »Ha a város vilá­gítása valóban olyan luxus volna, tudnók egy olcsóbb módot ajánlani: hagyjuk el teljesen az utca-világitást s ugy meg­takaríthatjuk a 2200 frtot.« Ha ez a fölkiáltás az ón álláspontom képtelen­ségét akarja föltüntetni: akkor sajnálom, hogy cikkíró ur nem látta meg cikkem­ben ezen sorokat: »A világítás bizonyos mértéken túl nem szükséglet, hanem fény­űzés. Szobáinknak megvilágítása végett szükségünk van egy jóravaló lámpára, de nincs szükségünk csillárra ... A vasúti uton stb. kivüi aligha vau szük­ségünk a petróleummal jól világított ut­cák ' fényesebb világítására, de igenis szükségünk van arra, hogy azon utcák, melyeken most lámpa egyáltalában nincs, vagy csak elvétve van, szintén nyerjenek néhány lámpát.« — Ha pedig a fölkiál­tás nem akart egyébb lenni egy kis hatás­vadászó frázisnál, hát akkor vesszük an­nak, a mi — frázisnak. Steinberger Lipót barátom hivat­kozik a kövezetvám stb. házi kezelésének életbeléptetésekor táplált aggodalmaimra. Azt hiszem, hogy ezen aggodalmakat osztották velem mindazok, a kik a házi kezelésnek őszinte barátjai voltak s nem szerették volna, hogy az első év ered­ménye meghazudtolja állásfoglalásukat. 1 tettosii wwaHa Mhogyitm sygjt hasonlóságot a jelen helyzettel. A házi kezelés életbeléptetése előtt bizonytalan­ságban állottunk, s ón dacára e bizony­talanságnak, föltétlen a házi kezelés mel­lett voltam, annyira, hogy a t. barátom által fölemiitett cikkek egyikében a házi kezelést, még ha veszteséggel járna is, életbeléptetendőnek mondottam, hive vol­tam annyira, hogy akkor is, midőn Stein­berger barátom Weisz Gyula cég aján­latát hajlandó volt elfogadni, — aggodal­mai ugy látszik, neki is voltak — dacára az ő érvelésének, továbbra is a házi kezelés mellett foglaltam állást. A jelen kérdésnek azonban nincs bizonytalan ol­dala. Tisztán látjuk mit kap a város a részvénytársulattól s mit kell azért cse­rébe adnia. S épen ezért, mert előny és hátrány tisztán mérlegelhető — bár e mórlegelés a dolog természetéből kifolyó­lag subjectiv marad — volt nézetem kezdettől fogva az, hogy a váron egyéb magasabb érdekek veszélyeztetése nélkül­az iitca-világiiásra nem fordíthat 4000 frttal többet, mint a mit eddig for­dított. Ez a nézet indított arra, hogy én a villamvilágitás bevezetése iránti moz­galmat ne a városnál, hanem magánosok­nál tartsam meginditandónak s dacára Steinberger Lipót ur ellenkező érvelésé­nek, most is ezen módot tartom prak­tikusabbnak. Illusztrálásul szolgáljon a következő: Steinberger ur a város 6000 írtján kivül 800 lámpa jegyzését mint mini­mumot elégségesnek tartja arra, hogy az üzeni-költsógekeu kivül a részvényesek 8 U | 0 osztalékot kapjanak. Tegyük föl, hogy a magánosok által jegyzendő lám­pák száma nem 800, hanem 1000 lesz, tehát kétszázzal több, akkor a részvény­társulat bevétele körölbelül 3000 frttal emelkedik vagyis a részvényeseknek 11 °( 0 osztalékot adhatna. Ha azonban a rész­vényesek, illetve a mozgalom megindítói, 8°| 0-ot is elégségesnek tartanak oszta­lékul: a 200 lámpa többlet azon hely­zetbe juttatja őket, hogy a város vilá­gítását a tervezetnél évi 3000 írtért olcsóbban vagyis 3000 frtért rendezhetik be. Yagy tegyük föl — mert azt is meg­eshetik, — hogy a magánosok 800 he­lyett csak 300 lámpát jegyeznek; ez 7500 frttal kevesebb bevételt jelent, vagyis 300 lámpa jegyzésével magánosok részéről a rószvónytársulat nem alakulhat meg. Szükség van-e ilyenkor egy városi határozat hozatalára, a város hozzájáru­lására egy meg sem alakuló vállalathoz? Ha azonban a magánosok jegyzése előre tudva van, a bizottság 300 lámpa jegy­zése mellett bizonyára eláll attól, hogy a városnak ajánlatot tegyen. Szóval a lámpák jegyzése szabályozván a városhoz teendő ajánlat nagyságát s illetve azt, hogy ajánlat tétessók-e? — ezzel, nem pedig egy előre fölvett — s a város hely­zetére való tekintettel magasan fölvett — ajánlattal kellett volna a dolgot kezdeni. Addig is, mig azok a, Steinberger Li­pót ur által emiitett, ujabb tervek beérkez­nek, s mig ezek alapján a városnak ujabb részletes ajánlat lesz tehető: cél­szerű volna legalább általánosságban tu­dakozódni a magánosoknál, hogy igy meglegyen nyerve az alap. Hanauer Jenő ur nem tartja soknak a 6000 frtot, vagy ha talán kissé sok­nak tartja is, azon meggyőződéstől van áthatva, hogy »a ki a célt akarja, akar­nia kell az eszközöket is.« És tökélete­sen igaza van; • csak az a kórdós, hogy a cél olyan-e, hogy azért az eszközöket — 4000 írt kiadási többlet, más szavakkal 4°| 0 pótadó emelés — akarnunk kelljen ? Azt hiszem nem én vagyok az egyedüli, a ki erre nem-mel válaszol. Pápa lakosságának nagy általános­ságban szólva a | 3-e földmives, '| 5-e ipa­ros, '/ 5-e kereskedő és az értelmiségi osztályhoz tartozó. Esti és éjjeli utcai ós vasúti forgalma, a mely az utcáknak fényes kivilágítását igényelhetné, mini­mális. A világítás tehát nem tartozik az elsőrendű szükségletekhez s ^bizonyos mértéken tuh csakugyan fényűzés. Épen ezért mindaddig, mig elsőrendű szükség­letek várnak kielégítésre, a világítás javítására a város nem fordíthat annyit, hogy az évi költségvetését ezután több mint négyezer frt ujabb kiadással meg­Az 1890-iki népszámlálásnak egy igen fontos tanúsága van: a lakosság száma 10 év alatt több mint 400 lélek­kel apadt. S mivel ugyanezen 10 évben a születések száma valószínűleg (adatok nem állnak rendelkezésemre) 400-500-zal meghaladta a halálozások számát — ki­költözés utján elvesztett a város 800— 900 lelket, minden évben mintegy 20 családot. Hogy ez a tünet a városnak mint orgauizmusnak betegségére vall, az kétségtelen, mint szintén az is, hogy ezen segíteni kell s hogy villamos világítással nem segítünk rajta. A haj kihullását a fodroztatás és sütögetós nem akadályozza meg, sőt elősegíti; - alakosok apadását sem fogja a villamos világítás megakadályozni, hanem inkább előmozdítja azt, ha a megélhetés föltóteleiről, tehát imprjductiv vállatat helyett vagy mellett productiv vállalatokról nem gondoskodunk. Elsőrendű szükségletünk a viz; ha e kérdést szerencsésen megoldjuk, a vá­rosnak évi kiadása emelkedhetik 8— 10,000 frttal. Nem hiszem, hogy legyen képviselő, a ki sajnálná érte, s föltét­lenül megszavazza. Azután jön a, csator­názás ügye; alapos megoldása a városra ráró ujabb 8—10,000 frtot; ezt sem szabad sajnálnunk, ezt is meg kell sza­vaznunk. De aligha fogja minden kép­viselő a két megvalósítandó tervre szük­séges 18—20°/ 0 pótadó mellé megszavazni villamos világításra a tervezet szerint szükségelt 4 ü / 0-ot s erre a célra 6500 frtot; mert e két elsőrendű szükséglet mellett vannak még olyan igények — esetleg ipartelepek gyámolitása — melyek elől épen a lakosság kiköltözésének meg­akadályozása végett nem fogunk elzár­kózhatni. Igen érdekes számítással bizo­nyítja be Hanauer Jenő ur, hogy a tervezet szerinti villamos világítás, tíz­szer auuyi világosságot ad, mint a je­lenlegi, hogy tehát négyszerte olcsóbb mint a mostani hiányos világítás. A szá­mítás alaposságához szó nem fér, de — ne beszéljünk a vagyontalan betegnek arról, hogy reconvalescenseknek legjobb a fogoly pecsenye; ne beszéljünk annak a szegény iparosnak, ki csak egypár csiz-' mára való bőrt tud megvenui, arról, hogy a bőr nagy mennyiségben hozatva tete­mesen olcsóbb; ue beszéljünk annak, ki 5 krórt vesz kávét arról, hogy a kávé Hamburgból nagy mennyiségben impor­tálva felényibe kerül — s végül ne be­széljünk Pápa városának arról, hogy a 6000 frtba kerülő világítás négyszerte olcsóbb a 2200 frtba kerülőnél. Ezek mind olyan tételek, melyek megdönthet­lenül igazak, de a melyek mégis nem mindenütt valósithatók meg, mert meg­valósításukat a helyi körülmények meg­akadályozzák. Ha a mozgalom vezetőinek sikerül olyan ajánlatot nyújtani be a városhoz, mely jelenlegi kiadásainkat az utca-vilá­gitásra nem ily tetemesen haladja fölül, bármily sajátszerűnek tűnjék is föl előt­tem a kontraszt, mely pl. a Kis-utcának alig gázolható pocsolyái ós villamos meg­világítása közt fogna fennállani,— szívesen hozzájárul a képviselőtestület bizonyára villamos világítás bevezetéséhez; de ha ez nagyobb áldozattal volna csak elér­hető: akkor nézetem szerint 'várnunk kell, várnunk addig, mig el tudjuk érni, hogy meg nem élhetés miatt 15—20 csa­lád ne hagyja el évenként városunkat. I 1 Igaz ugyan, hogy Hanauer Jenő ur ennek ellenében az alkalom' kedvező vol­tára hivatkozik, melyet ón is elismertem s hangoztattam is; hivatkozik arra, hogy a város a villamos világítást soha ilyen olcsón be nem vezetheti; de mérlegelve a körülményeket, erre a hivatkozásra kénytelen vagyok a praktikus angolnak egy közmondásával felelni: »never buy what you do not want, becáuse it is cheap« — >ne végy olyast, a mire nincs szükséged (tegyük zárjelbe: elsőrangú szükséged) csak azért mert olcsó. < Ez városokra csak ugy áll, mint egyesekre, Dr. Antal Géza. KÜLÖNFÉLÉK. Jókai napok. Pápa város jnár tegnap ünnepi díszt öltött a koszorús iró, városunk díszpol­gárának tiszteletére. Utcaszerte leng a tricolor a köz- ós magán épületeken. S örömérzet fog el és gyönyörködtet mind­nyájunkat, hogy egy szívvel és lélekkel ünnepelhetjük a nagy költőt,, a dicső fér­fiút, városunk, nemzetünk büszkeségét. Komócsy József Pápán. A Jókai-kör által rendezett Jókai­ünnep első díszelőadására már tegnap dél­után megérkezett a fővárosból Komócsy József, a Petőfi társaság alelnöke, dr. Fenyvessy Ferenc, a Jókai-kör elnökének kíséretében. A város és a Jókai-kör tiszt­viselői fogadták a vasútnál az illustris vendéget és Néger Ágoston apát lakába kisérték. Az első estély. Ünnepi hangulattól áthatott előkelő közönség töltötte meg zsúfolásig a vá­rosi színházat a Jókai-kör tegnap esti első díszelőadásán, melyen jelenvoltak a Jókai család tagjai közül; Petiné Váli Mária, Ihász Lajos és neje Jókai Etelka. A „Hunyady nyitány" kellemes akkordjai elhangzása után Komócsy József lépett a színpadra és szavalta el rendkívüli hatás­sal „Jókai ll-hoz irt s lapunk első lapján közölt ódáját, később „ujabb verseiből" mu­tatott be egy pár szépet nagy tetszés mellett. A Jókai-kör díszes babérkoszorú­val, a közönség szűnni nem akaró éljen­zés és tapsviharral tüntette ki a költőt. Kis József preciz zongorázásáról, Harmos Zoltán „Nősülő férj 11 czimü vígjátékáról, kedves műkedvelőink élvezetes plőadásá­ról bővebben jövőre. A díszelőadás után Komócsy Józsefnek a Jókai kör illustris vendégének tiszteletére nagyobb társaság jött össze társasvacsorára ' a Griff terem­ben, hol éjfélig időzött kedves vendégünk a legderültebb kedélyhangulatban, midőn is az 1 órai vonattal visszautazott Buda­pestre, elvive magával szives közreműkö­déséért legmélyebb hálánkat és köszöne­tünket, de itt hagyva nálunk felejthetlea emlékét. A második nap. Ma délután 1 órakor érkezend meg Budapestről Szilágyiné Bárdossy Ilona urnő férjével, Beck Vilmos, az operaház művészei és Aggházy Károly zenedei ta­nár. A vasútnál ünnepélyes fogadtatás lesz. A Jókai Mór utca ünnepélyes fel­avatása és a Jókai-kör 2-ik díszelőadásá­nak sorrendjét lapunk más helyén közöljük. — Városi közgyűlés lesz f. hó 31-ón d. u. 3 órakor a városháza nagy­termében a következő tárgysorozattal 1. József főherceg Ő cs. ós kir. Fensé­gének köszönőlevele a hozzá intézett üd­vözlő feliratra. 2. Frauendienst Viktor borbély kérvénye az u. n. cédulaház bér­letének meghosszabitá8a iránt. 3. Dr. Fenyvessy Ferenc ós társai kérvénye, melylyel a város utcáinak villamos áram­lattal való világítását elvileg kimondatni kérik. 4. Kis celli országút mellett levő faiskola területnek laktanyai célokra való átengedése kérdésében való határozás. 5. A város pusztájának és felső telki tagbirtokának árverés utján leendő bérbe­adására vonatkozó előterjesztése a ta­nácsnak, I' — Gyászhír. Pereszlényi János gyön ev. ref. lelkész, a dunántúli ev. ref. egy­házkerület jegyzője élte 63-ik, lelkészsége 34-ik óvóben f. hó 22-én rövid szenvedés után elhunyt. A megboldogult hü mun­kása volt a hírlapirodalomnak is, ós la­punknak, a „Pápai Lapok a-n»k a 70­80-as években egyik legbuzgóbb munka­társa. Temetése nagy részvét mellett e hó 24-én ment végbe Győrött. A gyászbe­szédet Őzike Lajos ó-szönyi- és a sirbe­szódet Antal Grábor ácsi lelkészek tar­tották s a pápai főisk. énekkar (Gáthy Zoltán zenetanár Vezetése alatt) kisórte gyász énekeivel örök nyugvó helyére a megboldogultat. Áldás és béke poraira! — Pál fordulása. Számosan fejez­ték ki csütörtökön jó kivánataikat Mat­kovich Pálnál névnapja alkalmából. A gra­tulálok persze dúsan teritett asztalra ta­láltak ós a szives háziaszony még ebéd­del is szolgált az ott maradt vendégek­nek, kik annyira kitartottak, hogy majd ott hagyta őket már a házi gazda is, mint szent Pál az oláhokat. A tisztelgők­höz csatlakozva, üdvözöljük őt mi is. —• A „Nemzeti kaszinó," Vesz­prémben folyó hó 14-én tartott közgyű­lésén elnöknek egyhangú lelkesedéssel EsterMzy Móric gróf cs. és kir. kama­rást, vármegyénk főispánját választotta meg újból, a kit felkórt a kaszinó, hogy az elnöki tis^et toyíhb^ is e>áUalnj

Next

/
Oldalképek
Tartalom