Pápai Lapok. 19. évfolyam, 1892

1892-08-07

m • Megjelenik 5^ ni i ii d e ii v a sá r it a j>. Közérdekű sürgős közlésekre koronkiut rend kívüli számok is adatnak ki. Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok nem adatnak vissza. papnak szánt közieménvek a lap DADÁT f ADAV /%$m Előfizetési díjali /.^«-'«Egy évre ti írt Fél th ik. ^ vre 3 Irt ^Negyed évre 1 Irt öo krajczár. — - Egy szám ára 1ii kr. Hirdetések rV/Ijjjíyhasábos petitsor tériV-gata után ő kr, j^yilttérben 3< > kr. A dij előre fizetendő. Bé.lyegdij mindig külön szúmitatik. Az előfizetési dijak s hirdeti'^ck a lap kiadó hivatala ha (Kohn Mór fiai r^. ^ hirlapkíizvetitő iroda) küldendők. ^ Pápa város hatóságának es több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye. Védekezés a cholera ellen. A városi egészségügyi szakbizottság alighogy nyári szünetét megkezdte, ismét ujabb munkára gyűlt össze. Az az, hogy csak az egészségügyi collegium, vagy hármas bizottság, mert úgynevezett szakbizottság nálunk esak papíron létezik. Évek óta a pusztító járványok egész sora látogatta meg kelletlen vendégkép városunkat s a város, mint udvarias házigazda tűrte, a hogy birta gonosz vendégeit. Elismerés illeti ily körülmények között a városi egészségügyi collegiumot, — tresfaciunt — értsd a bizottság elnökét: Dr. Makarát, az előadót: Dr. Kövit és harmadiknak a város főorvosát, kik az egészségügyi feladatokkal szemben nálunk minden alkalommal észlelhető, megfoghatatlan közöny daczára, szinte az automata pontosságával hónapok óta már heti értekezletekre gyűltek össze, hogy az évek óta alig szünetelő járványos betegségek ellen szükséges védelmi eszközökről gondoskodjanak. Legújabban a cholera vigyorog felénk a távolból, Oroszország felől és az egészségügyi bizottság csak dicséretes j munkát végzett, midőn a fenyegető veszély ellen védekezendő, már a mult hó 30-án szaktanácskozásra gyűlt össze, hogy a városi tanács elé terjesztendő azon javaslatok fölött tanácskozzék, mikép keilend már most védekezni a cholera ellen? Részünkről éber figyelemmel kisérjük az egészségügy előőrsének fontos munkálatait s kötelességünknek fogjuk ismerni, hogy lapuuk t. olvasó közönségét kellőképen tájékoztassuk a choleraveszély mibenlétéről ós azon óvintézkedésekről, melyek az egészségügyi bizottság előterjesztése alapján a városi tanács által alkalmazásba fognak vétetni. Áz egészségügyi bizottság, mely most már két buzgó taggal, Ivis Gábor lelkész és Szvoboda Venczel városi tanácsossal örvendetesen gyarapodott, mult hó 30-án tartotta meg első szakértekezletét. Czélszerünek látjuk, hogy e tanácskozmány jegyzőkönyvét e helyen egész terjedelmében közöljük: A tanácskozás egyedüli tárgyát, a megyei főorvosnak a megye területén működő összes hivatalos orvosokhoz intézett 401/1892. sz. fölhivása képezi, melyben a megye főorvosa hivatal társainak figyelmébe ajánlja, hogy az Oroszország felöl fenyegető choleraveszély elleni védekezésre szükséges előkészületeket tegyék meg. A megyei főorvos ezen fölhivása a jelenlevő csekély számú bizottsági tagok élénk érdeklődése mellett behatóan tárgyaltatott, s tanácskozásuknak eredményét a következőkben terjesztik a t. városi tanács elé: 1. A köztisztaságra való szigorú felügyelet. A városi rendőrök, számarány szerint maguk közt beosztván a város területét, felkeresik az összes lakóházakat, valamint a középületeket is, ezeket a városi főorvos utasitásai szerént az egészségre való különös figyelemmel behatóan megvizsgálják. A netán észlelhető egészségi ártalmakat haladéktalanul bejelentik az I. fokú egészségügyi hatóságnak, mely a rendelkezésére álló szakközegei segélyével és ezek meghallgatása után a tapasztalt ártalmak megszüntetéséről saját hatáskörében gondoskodik. A piaci rendőrség kettőzött éberséggel gyakorlandó. A kutak, melyeknek vizét a lakosság inni szokta, vizsgáltassanak meg újból, a kifogásolt kutak jelöltessenek meg, hogy vizök ivóvíznek ne használtassék. 2. A fertőtlenítés általános alkalmazása, A hatóság hivatalból gondoskodjék a fertőtlenítés-erélyes keresztülviteléről. E czélból kívánatos, hogy folyton készletben tartsa a fertőtlenítésre szolgáló anyagokat és azokat a kevésbé jómódú, vagy épen szegényebb lakosságnak díjtalanul adja ki. A fertőtlenítő anyagok beszerzése a városi pénztárból, tehát közköltségen történjék, nehogy egyesek szűkmarkúsága a közveszély elleni védekezést megzavarja. Hol az szükségesnek látszik, a fertőtlenítés már most alkalmazandó. A szegényebb néposztály, vagy zsúfolt lakásban levő cholera betegek számára kórházi helyiségek jelölendök ki és pedig külön-külön az alsó- és a felső városban. TARCZA. HIÁBA MULTAK EL A SZÁZADOK. — A legközelebb megjelenő kötetből. — Bú és harag osztoznak szivemen, Mint prédán éhes karvalyok. És könybe lábad mind a két szemem, Ha multam harczán végig gondolok. Hát mindörökké tart e durva harcz ? Hát vége nem lehet más, — csakkudarcz ? S a semmiből ha egy erős kikelt, Elvonja száz gyengétől a sikert? Oh mig a föld hátán ember terem, Igy küzdenek az egyesek. Ujjongni nem szabad a sikeren, Mivel előttünk száz más elesett. Szánkból kifordul a legjobb falat, Mert millió vár éhen ez alatt: — Boldog, ki a bőséget megszokod, Jusson eszedbe, hogy mástól lopod. gonosz, irigy és igazságtalan, Méltánytalan a földi lót, Jaj annak, a ki nézi komolyan Ez egymást evő sáskák seregét. Hogy engem elnyom, én föl sem veszem, Be hány van, ki kétségbéSstE ezen, Kinek számára korán sirfc nyitott; Hogy titeket megvetni nem tudott. Ez a világ én nékem idegen, S vigasztalan, bús a jövö. Járok a nép közt félénk-hidegen, Mint egy elárult összeesküvő. Saját fájdalmam még leküzdenóm, De millióké, nem csupán az enyém, Már lógiónyi vértanuja volt: Kiket a durva élet kirabolt. En elhiszem, hogy a föld gyönyörű Mint egy mosolygó amorett, Oh csak ne lenne hát oly szük körű, Oly buta harcz, szép birtoka felett. Csak lenne békésebb az osztozás, Kevósbbó undok az iparkodás, Csak lenne hát tekintet és határ S tudnánk a többinek is hagyni már. De látni azt, hogy mennyi saayarog, Kit az ügyes gaz megelőz: Hogy tépi szól, csapkodják viharok, Kit hajlokából kivert az erős: Borzadva látni, mily reménytelen, Mily egyenlőtlen ez a küzdelem, Hogy a tudatlan többség szolga rab : Ezt látni a halálnál gyászosabb! A századok hiába multak el, Testvéreket nem ismerünk. Nagy tábor a föld, hősök hullnak el. Megölte őket gyilkos fegyverünk. Lágy kézzel a jótékony szeretet Magot szivünkbe hasztalan vetett, Kegyetlenek maradtunk ós vakok: Hiába multak el a századok. A szakosztály végül kimondja, hogy a cholera veszély elmultáig hetenkint értekezletre jelenik meg e czélból és pedig minden szombaton d. e. 10 órakor. Pápán, 1892. július 30. mint a szakbizottság elnöke. h. előadó. Ezzel kapcsolatban kivonatosan ismertetjük azon körrendeletet, melyet vármegyénk alispáni hivatala a járások főszolgabíróihoz, valamint Veszprém ós Pápa rendezett tanácsú városok polgármestereihez intézett, s melynek fontosabb pontjai következők: 1- ször a levegőnek és talajnak minden fertőzéstől való megóvása czéljából az utezák, terek, vendéglők, lukházak, udvarok, istállók, növelitek, gyárak stb. folytonosan tisztán tartassanak, — hasonlókép éltéiről ittasáéi; az istállók és ólakból a szerves cs rothadó hulladék, — és eltávolittassók még az utezák s udvarokról, a legtöbb helyen nagy mennyiségre felszaporodott szemét. 2- or hogy a községekben, vagy azok közelében levő vizenyős- mocsaras helyek és gödrök, a melyeknek vize megromolván, a levegőt szintén fertőzteti, s a melyek nagyobb szabású intézkedések nélkül levezethetők, — kiszáríttassanak. 3- or, hogy az állati hullák és ezeknek mariulványai azonnal ellakarittassan.uk. 4- szer, hogy a vágóhidak kiváló felügyelet alatt tartassanak, — a vágás csak vágó biztos jelenlétében engedtessék meg, az elárusitásra szánt húskészlet pedig gyakran, és pedig lehetőleg orvos közbejötte mellett megvizsgáltassák. 5- ör, hogy a gyümölcsök, gombák, ós általában az emberi táplálkozásra szánt összes tápszerek, — amennyiben nyilvános elárusitás tárgyát képezik, valamint a tápszerek előállítására, vagy eltartására szolgáló edények gyakran szigorú szemle alá vétessenek s a megromlottak, vagy éretlenek elkoboztassanak, vagy megsemmisíttessenek — szóval a tápszerek, élelmi, élvezeti czikkek felett az egészségügy rendőri felügyelet szigorúan gyakoroltassák. 6- szor, hogy a kutak icitisztitassanak, és ezeknek tisztéin tartása folyton és éberen figyelemmel kísértessék és ellenőriztessék , és hogy nem csak a szérűkön és pusztákon az aratók által használt és rendesen állott viz, hanem általában mindenütt, ahol az ivó viz nem felel meg a közegészségi igényeknek, az lehetőleg megjavittassék és megtisztittasték. 7-er, hogy a lakószobák, minden zsu, falástól menten lehetőleg gyakran szellőztessenek s állandóan tisztán tartassanak. Ezeken az intézkedéseken kivül elrendeli a körrendelet, hogy mindazon utasok, kik egyenesen Oroszország keleti, ragg északkeleti részéből érkeznek, ama helyeken ahol megszállanak, és pedig nem egyedül a szállókban, korcsmárosok szállók'dy

ein, hanem magán lakók is, ahol megszálló helyet nyernek, és tartózkodással bírnak, legalább is öt (')) napig orvosi felügyelet aluli tartassanak. A nagyobb helységek kereskedéseiben, esetleg gyóyyszcrfáruilxin meglevő Jeiiöfh nifö szerek készletének mennyiségét, s a szükséglendő mennyiséget, megközelítő számítás szerint számba vévén, ebből kiszámítandó az, váljon ezen készlet a, szükséghez képest elégséges lessz-e vagy sem Y a hiányzó mennyiség pedig olykép biztosítandó, hogy a fentforgó szükség esetén, az bármikor beszerezhető legyen. Oly községek, melyekben elkülönített kórházi helyiségek nem léteznek, alkalmas ós egyébb helyiségeknek, melyekben a oholerás betegek, különösen az első betegülési esetekben, lehetőleg elkülöníthetők és ápolhatok legyenek — kórszobákká való átalakítására köteleztetnek. Mindazon községek, melyekben vasúti állomás létezik, s orvos is van megtelepedve, kötelesek a vaspályán utazás közben cholerába eső betegeket ápolásvége tt felvenni. Minélfogva utasitandók mindazon községek, hogy az ;oly betegek felvételére alkalmas helyiségeknek lehetőleg a községen kivül, de annak közelében történendő felállításáról már most gondoskodjanak. Miután pedig járványos időben, különösen pedig cholera felmerültekor a jégre nagy szükség van, ennélfogva a községek jégkészleteinek a szükségesetére való fentartásu iránt intézkedni kell s arra kiváló figyelem ós gond fordítandó. nyeíre, szereplő alakjaira vonatkozó minden emléktárgy összegyűjtése, hogy a hős elődökre való megemlékezés, buzdító példa gyanánt hasson az utódokra. El nem évülő érdeni'' marad gróf Kreith Bélának, ki nem kímélve semmi fáradságot, páratlan ügybnzgalommal öszszfigyüjtött mindent, a mi esak megszerezhető volt az 184S y-iki diesó szabad- igharczinik emlékeiből, hogy bemutas>a azt. a nemzetnek. Az ország szivében: Budapesten, a vigadó termeiben rendezett kiállítás, nn-ly a szabadságharca emlékeinek lehető teljes gyűjteményét tartalmazza, már is méltó zarándok helye a hazafias közönségnek. Lehet-e bárki előtt, kinek szivében él a kegyelet, méltóbb tárgya az érdeklődésnek, mintha történelmünk eme nagy és dicső napjainak eseményeit szemléltető alakban varázsolja vissza lelki szemei elé ? Pedig most erre megvan adva a mód alkal om; A szabadságharcz emlékeinek kiállításáról. Nagy idők nagy eseményeiről megfeledkezni nem akarhat soha a kegyelet, hiszen ez rút hálátlanság volna. Es vájjon reánk nézve létezik-e fényesebb korszak szabadságharczunknál ? Az önfeláldozó hazafiságnak adta-e valaha nemzet tündöklőbb példáját mint mi? Hős korba való történetek, hősök szerepléséről! Méltó feladat a nagy idők eseinóA szabadságharcz emlékeinek kiállításában mintegy KiOO festmény, csatakép és rajz tükrözi vissza szabadságharezunk kiváló alakjait és eseményeit. Több mint 200 festmény és aijuarel ad számot szemléltetöleg nagy idők nagy alakjairól s első rendű fontosságú eseményekről. Egykorú, hü bizonyságai a történteknek. Kiváló díszeit képezik a kiállításnak a több száz darabból álló egykorú fegyverek és egyél) harczi felszerelési tárgyak, ruhadarabok, zászlók stb. elkezdve a nemzetőrök által használt kaszáktól, a hadvezérek által suhogtatott remek müvü kardokig. A szabadsághareznak alig van szereplő férfia, kinek arezmását a kiállításban nélkiüöznők. Noszlopy Gáspárnak és az erdélyi vértanuknak: Tűrök, Horváth és Grálífynak arczképét óhajtaná még bírni a rendezőség, hogy a gyűjtemény teljes legyen. Kinek ne csordulna ki könny szemeiből, ha végig nézve a kiállítást, s eljut az úgynevezett vértanuk gyászszal bevont termébe? Az aradi tizenhárom mártír és sok más áldozat mindegyikétől maradt ereklyék vannak itt felhalmozva. Szívfacsaró emlékek, melyek e mellett hazaliságra, igaz önfeláldozásra, oktatnak és buzdítanak. A lánglelkü hazafinak, történelmünk nagy alakjának Kossuth Lajosnak egész termet szenteltek a kiállítás derék rendezői, Kossuth szereplése itt van egész teljében megörökítve. A Maros mentén. Márton Pista harmadszor veszi le kaszáját az ajtó melletti szegről, vógigvégig nézi csillogó éles pengéjét, melyen hirtelen átszalad az ablakon beszakadó fényes júliusi napsugár, nézi, azután visszaakasztja ismét, hogy újra — levegye. Meglátszik az arczán, a szemén, hogy bántja, foglalkoztatja valami, a mit szeretne kimondani, de — nagyon nehezére esik. •> Végre is megfordul, oda néz az ablaknál álló menyecskére, a ki a piczi fényes „öntözőből" locsolja a virágokat. — Nacza! A szép gömbölyű vállú menyecske megrázza elébb a „kerek levelű muskátli" szárát, hogy apró, csillogó gyémántcseppkónt hull róla a felesleges víz, azután reáveti sötét, villogó szemeit az urára. — Nekem szólott? — Persze,hog3

r neked szóltam! Tedd le egy kicsit azt az öntözőt, egy pár szót szeretnék veled váltani. A menyecske gömbölyű, barna arczán pirosság lobban ki, kedvetlenül teszi le a kis öntőt a barna puhafa asztalra, aztán szemébe néz az urának, erős, bátor tekintettel. — Velem akar szót váltani? Ugyan már meg min akadt meg a szeme ? Hiszen egy hót óta a „háskót" sem léptein át! Meg aztán, ha voltam is valahovaj nem elvittem a gyereket magammal, ugy amint a kelmed kívánta!? Márton Pista felüti a fejét, szemeiben egy pillanatra haragvó fedés villan meg, de csakhamar szelídség váltja fel, oda lép a feleségéhez, s csaknem simogatja a tekintetével. — Nem haragot akarok Nacza! De azt se ám, hogy alsó, fölső szomszéd kiálljon a csodánkra, hanem azt az egyet tedd meg, a mire kórtelek, emlékezz csak vissza, milyen hosszú ideig szerettelek, mennyit jártam, bolyongtam utánnad, hideg sötét éjszakákban, télen, nyáron, egyaránt, édes szülém máig is haragot tart velem, a miért elvettelek, ós te-te bizony már nem igen törődsz velem Nacza 1 — Ej! Ne mondd, hogy nem igaz, mikor ugy is tudom! Mióta a Bíró Sándor hazajött a katonaságtól, olyan lettél épen, mint mikor a fa meghallatja a virágát, rád sem lehet ismerni mióta azzal a legónynyel beszólsz! — Hiszen ha valamiképen bele tudnók kötni! . . Piczit meghalaványult erre a szóra a menyecskének az arcza. Megtörülte homlokát csipkés kötényével, aztán egyszeriben megváltozott, nem állt már olyan nagyon egyenesen, kihívón az ura előtt, lekönyökölt gömbölyű piros husu karjaival az asztalra, aztán mosolygott, mosolygott oly édesen, hogy újra kipirult az arcza, s ki-ki villantak apró fehér fogai. Enyelgő kötődós csengett a hangjában, mikor megszólalt. — Az kellene csak! Nem tudom miért kötne bele!? Hogy lenne a faluban miről beszélni, rám akasztaná az egész falu vén, asszonyát, csak nem gondolja tán kelmed, hogy nekem kellene az a pózna forma legény?! Márton Pista megsodoritja az erős növésű szőke bajuszát kérges ujjaival, egy piczit mosolyog is, meglátszik rajta, hogy jól esik neki ez a beszéd, s uly örömest hisz benne, még mint ha egy pillanatra befutná arczát a kétely árnya, de aztán vége . . . egészen vége! Oda nyújtja napsütötte, kemény tenyerét a feleségének. — Jól van Nacza! Nem is azért mondtam én, minthogyha biztosan hinném, hanem tudor] az embernek sokféle esze van! Majd egyet gondol, majd mást! Nekem pedig át meg átjárja minden porczikámat, ha azzal a Sándorral „évődsz" ! Azért megtehetnéd, a mire kérlek! — Mire kór hát kelmed, — türelmetlenkedik a menyecske s tekintete lopva-lopva ki-kiszökik a fehér tilángifüggönyös ablakon, a széles, poros utczára, melyen. nyikorogva haladnak az arany-kalászos gabonával megrakott szekerek. — Hogy mire ? Tudod, hogy holnap szállítjuk az eklézsia fáját a vasúttól, ugy-e? — Persze, hogy tudom! — Nohát mire én onnét hazavetődöm, azt hiszem, nemhogy este lesz, de meg is virrad, egyedül leszel a kis Janival, egészen egyedül! . . . A szép menyecske szemei megvillantak, de nyomban reáborulnak a sötétárnyu pillák és rendkivül szemórmetessé teszik egész arczát. —- Magam leszek... ne izéljen! Hiszen annyi a dolgom, hogy se hossza, se vége, ki tépi ki azt a sok kendert a Maros mellett! Innen onnan tilolni kellene, aztán még a lábán, .áll!