Pápai Lapok. 8. évfolyam, 1881

1881-12-11

Az utolsó prológ .1 Őli. AI MÓ RTOI ­A költő is letette a maga áldozatát szín­hazunkra, s Papa ama ritka kitüntetésben része­sült, hogy a művészetnek emelt templomát a művészet és irodalom ily felszentelt papja, Jókai Mor nyitotta meg. A színházra hozott áldozatok kozt, ez a legszebb áldozat, ez nekünk a leg­becsesebb részvény. Igen, mert bar az „utolsó prológ" tul fog is emelkedni kis varosunk hatá­iain, i nem csupán nekünk, de az egész hazának emlékévé lesz is az, mienk mégis a szerencse, hogy az „utolsó prologgal" a pápai szinház nyit­tatott meg. „Bocsássatok meg c merész czimért: Csak én nekem utolsó e prológ. Lantom repedt mar, rég a szegre vágyik, Rozsdás lett, vissza lankadt rajt a hur. A művészet hírneves papja, az érdemekben megőszült koltó szól itt még egyszer hozzánk, meg egyszer ehhez a varoshoz, csakis c város kedvééit, mivel ehhez öt edes emiekek kötik, itt csókolta öt homlokon a múzsa. A hosszú némaság miatt rozsdás lett m.tr a hur, megre­pedt a lant, „Lenyes nagy palotákhoz fényesebb i alos kell" igy sfóll, l miért mégis ugye olva­sóm, bogy nekünk ez a rozsdás lant, ez a „ven muzsikus ' mint inag.it nevezi, kedvesebb annyi újnál? Szívesen hallgatjuk töle amit nekünk ifjú koráról beszel, a mikről írja Te láttad azt az elmúlt szép, dicső kort, Oh I'ápa varos nepe, hajdanán, Oreg művészek most is emlegetnek Mily nap meleggel ébreszted csiráit Mi sarjadó magyar művészetünknek. Nem pihenője, otthona valal. A színművész, miként a napraforgó, Bar merre jart, te hozzad vissza fordult. A két hazában ugy, miként te nálad. Nem volt megértve, nem volt ugy szeretve. S milyen idők voltak azok! Csűr, pajta szolgáltak a vándor színészetnek templomul, deszkákból összetákolt emelvény volt a szinpad, czifra papírossal beaggatolt deszkák a színfalak, de a szincsz ki ezeken az eletet ábrázolta mű­vész volt, s a közönség nem a le lersegnek a művészetnek Örült, nem a kétes erkölcsű szín­darabokat, s kétértelmű kifejezéseket, a kohói alkotást, a művészi játékot becsülte. Mi minden volt e deszka templomokban ! E papirossal foldozott olympon. Szép, edes zengő nyelve nemzetünknek, A koltó almait tolmácsoló! Llü alakká váló gondolatja Egy másik lángész alkotásiban! A bámulat keltő harmónia, Mely bajosabb minden földi zenénél Az élö szo tunder varázslata. Hogy azt hivők: nincs szebb szo a magyarnál. Ma palotákat emelünk a művészetnek, többe nem kénytelen utofl útfelén tengődni a művész, bennünket hat nem „burkom Ol dicséret illet, korunk a felvilágosodás a művé­szet pártolásának kora! Igen, de mi nyert ápo­lást ama régi, rozzant, cs mi nyer tápolást a mai fényes színpadokon ? Akkor 5 „Tanultunk hévvel, mélyen érzeni Lángolva, híven, igazán szeretni. Tanultuk hinni, hogy bun, léhaság, Miként itt latjuk e világban is Porba taposva ostorozva les/. S ma ? ,,Nem szellemet, szép termetet kívánunk : Csiklandozó dalt, nem melódiát : Bohóskodast, szójáték czifrasagát, Routinet — .... Erényt — eleg ha a pap prédikál. — A konnyü erkölcs a színpad tana. Jöjj megtanulni, mily édes a bűn? Milyen bohóság hűnek megmaradni. Épülhet itt, kinek szíve fogékony. Históriát tanít — a szép Helena Mythost — derék »Orpheus a pokolban* Stratégiát — Herzogin von Gerolstein. S az aesthesisböl — leczket ad »Pipacs« Most mar nem is becsületes darab. Hol a menyasszony az oltár elől Meg nem szokik az első felvonásban. Mig végre minden versenytárs elöl Elnyeri a köszörűt szép — Nana. Ne tovább, ne az összehasonlítást a mult és jelen, Thaliának ama szegény de tiszta, s mai fényes de kétes erkölcsű temploma kozott ! Ta­lál , igen sujt mindenik szavad. Pirulás nélkül igy nem nézhetünk vissza ama nyomorult, de nemes időkre, s újonnan épült .színhazunknak Örülni is alig merünk. Szent áhítattal hallgatta romlat law szívű közönségünk az örök igazság arany szavait es a kitoló tapsvihar, melylyel azt kisérte, mutatja, hopy a nagy költővel együtt is érez. — Megértet tűk akaratodat , intésed be lesz írva mindnyájunk szivébe, hogy csak to­lunk függ templommá emelni színházunkat ! Az a közönség, a melyet te nagybecsű müveddel megtiszteltél, nem feledheti el „az utolsó prolo­got" Színhazunk az lesz a mi ve tenni te kívánod: Nemes művész et fészke, a miben Uj nemzedék megihletett sarjadékát llö honszerelem s arany tisztító izlés Méltó utódokká neveli föl. Csak hát te is ments meg fájó gondolattól ; ments meg att rad „az utolsó prológ*' A m. k. belügyminisztérium 53177. sz. a. I Regina kisasszonynyal tartandó cgybek elcsi ün kelt intézményével Hankócxy Ede várpalotai ; ncpélyére. — Ugyancsak e hóban váltott jegyet­gyógyszerésznek egy gyógyszertárnak Pápán le- I a „Beig és Kolm" czég üzlettársa Kohn Dezső endö felállítása iránti kérvényét elutasította, mi I Deutsch Viktória kisasszonnyal Poz.segában. Al­Uidomasul vétetett. A fÖldmivelés-, ipar- cs kereskedelmi m. k. dast cs boldogságot a fiatalokra! Egy valóban remekképet volt alkalmam a minisztérium 20813. sz. a. kelt intézményével tu- \ napokban főispán ur ó excellentiájánál láthatni, datja, hogy Hall gyógyhely területén a gyógy­idény tartamára a házaló kereskedés gyakorlását betiltotta. Kozhirré fog tétetni. A közgyűlés feltétlenül pártolja Pest-Pilis­Kis-Kunmegycnek a képviselő! áz- cs a kormány­hoz intézett felterjesztését, melyben fmme köz­jogi helyzetének végleges szabályozását kéri. Sáros megye, Budapest főváros és Arad sz. k. város feliratait a Lendl-Gotzl ügyben, pártolja a közgyűlés és feliratot határozott a képviselőház­hoz, hogy törvényhozási uton intézkedjék, hogy a katonai büntető törvénykönyv revidealtassék, a magyar alkotmánnyal összhangba hozassék cs magyar szellem fejlesztessék. A közgyűlés egyéb tárgyai közül még csak a gyámpénztárit említem fel. A felekkel való érintkezés, mely eddig a gyámpénztári személy­zet legtöbb idejét elrabolta, korlátozandónak ta­láltatott. Deczember io-ikétöl fogva a felek na­A legfinomabb tollrajz egy pusztai jelenetet ábrázolva, midőn a cákósok itatórol vagtatnak Vissza. E képet gr. Almássy Tasziló, a főispán veje készítette, kinek egy kiállított képe mint­egy másfélévvel ezelőtt Munkácsy figyelmét annyira magára vonta, hogy ez a szerző nevét kérdezte cs midőn megtudta, hogy az a gróf Almássy Tasziló, felkiáltott: „Mondjak meg neki hagyja el a grófságot, megélhet ebből is." A rogtonitélö bíróság azon állítólagos rab­iokra nézve, a kiket t. szerkesztő ur is emiitett már két ízben is becses lapjában, összeült. Alig­hanem igaza lesz szerkesztő urnák, hogy annak a nőnek talán nem is volt soha 5 frt 50 krja és igy az egész oly korcsmaszagu ügy, amely nehezen fog a statárium ele tartozónak elismer­tetni. Nagyobb az annál, hogy varosunkban a cserháton decz. 7-én este felé egy asszony fo­konként csak délelőtt 10 - I2-ig érintkezhetnek g a dott kis fiat egy fazék parázszsal a szobába a gyámpénztárral kivéve a pénteki napot, melyen egész nap, tehát délelőtt, délután, ugy mint ed­dig, lehet érintkezhetni. Emiitettem, hogy a megyei közgyűlés dec. 5-én jol benyúlt a délutánba. Ez volt az oka, hogy az az nap délután 3 órára egybehívott megyei állandó népnevelési választmány a tagok csekély száma miatt ülését kénytelen volt egy később kitűzendő napra elhasztani. Ugyanaz nap délutáni 4 orara volt a vesz zarta és hazulról eltávozott, a szobakulcsot a konyhában rejtette el. A kis fiu ruhája melege­dés közben meggyuladt; szivet rázó kiabálással futót, az ajtóhoz azt verte, ütötte. A házi asz­szony meg rákiáltott, viselje magit csendesebben, dc a szegény gyerek csak kiabált. Végre az ude.ir felöli ablakon benéztek, ekkor borzadtak el, a szoba tele volt füsttel. Lótott.ik-futottak, míg végre meglelték a szobakulcsot , de mar akkor a szegény fiu Össze-vissza égve elterült a prémmegyei kor igazgató választmányának ulese | földön. Rögtön orvosi ápolás ala vettek, de az kitűzve, melyen mind a központból, mind a vi- I ^'K^' ***** o! >' erősek voltak, hogy tegnap este dékröl szép számmal voltak jelen a tagok. Fel- ; a szerencsétlen gyermek kiadta lelkei. Valóban olvastatott azon felhívás, melyet a kör rövid idő j büntetendő könnyelműség egy anyától, hogy laza I tűzzel bemeri CHlkni egy szobába éretlen gyer­bennünket egy hogy ez nu­Kit l'.rnő Veszprémből. Megyei közgyűlésünk további tárgyalásairól csak a fontosabb dolgokat fogom kiemelni. Győr sz. kir. varos azon felirata, melyet az 1870. XVIII. t. cz. 8. §-ának, valamint az 1873. XIII. t. cz. szintén 8. j>-anak megváltoztatása vé­gett a képviselőházhoz küldött, megyénk parto­lolag elfogadja és hasonló szellemben fel fog Írni vagyis, hogy a vasuttársulatok állami és községi beszéd, csak pótadójukat ne a központban, hanem az egyes fizessék, a melyekbe űzlettelcppel varosoki »an bírnak. múlva szét fog küldeni. Némileg felvillanyozta Balog Alajos szín­társulata varosunk egyhangú társadalmi életet, de közönségünk csak lassan engeszti fel a közöny jeget, pedig a társulat elkövet mindent, hogy előadásait élvezetdusakka legye. Adatott eddig: ' Kapitány kisasszony. \ szép asszony kocsisa. Fabricitis ui leánya. A piros |> igyelláris. Pokol a háznál, ép ma kei ni színre: Üdvöske. Valóban kívánatos, hogy közönségünk nagyobb pártolás­ban részesítse e derék társulatot. Hymen hírekkel is bővelkedünk. Torma István, a káptalani közalapítványi hivatal derék tisztviselője decz. 8-án vezette oltárhoz a Suly család egyik szép le.ínytagját. A család gyászá­nak megfelelöleg a lehető legegyszerűbb volt az ünnepély, menyasszony es vőlegény gyasziuha­ban alltak az oltár elolt. Adja Isten, hogy a gyászt csakhamar a boldogság váltsa lel. Gel­léri Mor, kit varosunk az ipar terén kifejtett ernyedetlen munkásságáról közvetlen közelből ismer, a napokban küldte szét városunkban is többeknek díszesen kiállított meghívóját. Buda­pesten, deczember 18-an d. c '',12-kor Schon Derek nőcgyletüuk a napokban vetetett mértéket több szegény elemi es gymnasiumi tamilénak valláskülönbség nélkul, kiket teli 111­hával szándéka ellátni. Felolvasásaimnak elsejei mull csütörtökön tartottam meg, mely 8 frt 20 krt jövedelmezett a csekély belépti díjból is. Jószívű 1. izön légünk majd lassacskán e felolva­sásokhoz, i., hozzáédesedik es filléreit ez uton is leteszi a jótékonyság oltárára. Holnap Keszthelyi Endre tanár ur fog a felnőtteknek előadást t.utáni a nevetségesről, életben e s m ü v e s z e t b e n. A polgári társaskor ma tbeaestélyt renJcz. Időjárásunk szontyorodott. I.iruy Imre. Bécsi Levél. E peresben midén e sorukat iroin. Bécs izga­loniliaii van. A város leggyönyörűbb, csak az ÍM ént teljesen n -statuált s/.inhaza , Melyben a/, ünnep. Il Sara llernlianli az utolsó lieteklien oly fényes sikert araiott. a lángok martaléka. .Midőn 1- szókat papírra egéwa sereg fekete alak kiis/.ol t fol a hajóra, össy.c­riMMa kiabáltak elássál, húztak reálak beMtiakel ide oda. veszekedtek fölöttünk es malháink fölött, mig \egre »-/.ekel is oiiiiket is leliis/koltak egy bár­kába s kivittek a parira. >.,j;itsago-. bolond kivanesi nep az az olasz kikoioi nepseg. S/H/, meg száz hajót láthatóit már miiidi'ii polai apio gyerek is érkezni meg elmenni s mégis a keso eji oiahau olt fogadóit lo-iinuiikel a parton a váro.s összes e»iik« fogója, nkngatva, uj­jongva, dulakodva és . Igálatait ajánlva. Csekély malhaiiklia. melyet két ember elv ihelelt volna, nem kevesebb, mint ! i zr 11 •> t hordár kapa-zkotloti bele. ki­nek már más nein jutott megfogta iiihánk »seiet és azl elvan tisztelettel ho/.ta illanunk, mini a köxép­koii apród királyi úrnőjének Bssályái. Valami top­pant komikus jelenet voll az mikor mi, negyén voltunk. — hev onullunk a zajgó, ugráló, heimunkrt hadait olas,. nyelv CM gúnyoló es üdvözlő holoinlos tömeg közepén az ..Albeigo Pagain Ihó-ha. melv nem valami eNornngu Imiid, de a/, elsőianguhaii mar min­den s/.nha el voll foglalva. Ide érve a tömeg egy réssé ,s a I.» IIOIIIHI eges/.eu a sáskáinkba lolkiseii hemiüiikri s »s;,k nehany ..liorini ' kinxetese után tudtunk loluk megmeu<-ki dni. Meg azl a vén roka aic/.u olas/t is niegkillrll li/elni. ki egyebei sem tett, esak rak iáéra eloltunk jött alázatosan haj­longva a kikötőtől fogva s hol nekiak szavak ber­i/.ii dongón olasz veiseket. lol a tömegnek kiabálta, hogy „IfJMga ai sigii'in illu-lt ÍSSÍMÍ ' (helvét a magas u1.1-.agot.11ak I. Az is mulat agos volt. hogv az al ­lo rgi IMII -/.ol-iil.fiunkia állá pinc/.ei 11 I sehogy sem tudtok oi.igoiii-al esrkilv etasl tudományunkkal steg­t-t tat 111 s vegie egyikünk csupa Irefáhol hami­sítatlan iiMMsiiii lol nyelven key.ili II vele beszélni, amit a/Imi a/, eléggé huta pűu-zci dalmata, leven, luki iiii sin Megérteti a 1« dalmát nyelven úgy meg­felelt. h"g\ nyelvi imlsMáayáaál fogva bátraa beáll­ít.1 In.i di nto-oiak. I'ol.ihiii a/, eghajl.it. dae/.aia annak, hogy l'ol.i sokkal délebbre feksxih mini t'iume. sot jávai dé­|. Iiiir mint Aileiii/'-. Tinin, k • >r •• I be |o I Bavcmával «gy vonalban, nem olvan delies mint a/, emiilelt be­igaben. Ennek oka as, begj Poia nyitva 01 a rút. hnli-g éaaahí sseknrfc, a báráank. BaMBarAaa lajfnsa­ta'tiik ezt a megei ke/.i sunk langyos éjére következő iiMpuii. Bellt •utó, 1 einem li len S/DIIIOIU nap volt ez. KelhoU baritál az eget miinl-nfele, a saét zúgott s mint milliónyi apio nyilat ropitr a jéghideg riöcscp­pehet. Eg> napunk eg) dohos kávéházban veszett cl, hol agyon ének eltek beaaiakcl a vándor trevaterak és tro\atoriuák. Különben meg ez nap is ugy ián­e/.olt alaliam a talaj, mintlia a hajofodel/.etéu lettem volna. Második napunk assnban s/.ep volt. I'olahan nagyon érdekes a/, hogy három kfilün korsy.akot latunk heiuie egyszerre. A romaiak alatt e város volt a hatalmai* l'icatas Julia. I, diésa kor emieke gyanánt all meg a nagyszerű amfiteátrum, melynek három emeletéről ;.'{ ablak ne/, a kes­ken\ tenger Öbölre. K kor emieke a kél antik tem­plom. Melyek egyike ez vslásxinbleg Dianáié volt — majdnem egeszén ep • oszlopsoros propvleuma elha­joló. K kor diesosegH hirdeti meg a pmta auvr ; a. a diadalkapu. iiielyen tgykar g> u/rdi Inn •> priH*ou>*w!i»fc vonultak be Itooia iv .nleka.iiak 0100111 joiiga.-.a közt. VaM valami iiiegdolilientó abban, n.ikor az einliei iá tekint e s/.épen. isléssrl epilelt. egvkm hatalmas, most már mmlatlo/ó falak 1 a s elgondolja, hogy ahhoz 1« kohó/, egv kor eg\ els/.ánt gladiátor vere feeesent, e/.eu a lepeso/.elen egv tisatea romai matróna küldött kamt as égben a ennek a kapunak aárkáayxatáaax egy­ket hájos romai nok k.ipas/.kodl.tk. uiikor aa örömittas tömegből ..salve-­-( intetlek a gv o/.edelines ve/.ernek. V eivili/.ill ol.isz ko/.epkor emléke gyanánt oll áM a s/.ep iárasbás .1 palaazs della eifta asabsaaa, liollives liyiloll eliiesninokav.il. V.l. épület erkélyén lui/./a ki az eloljaiosag a várwsi ioielmla alkalmával a naámskat, Mig a leien es mellékntexskbs 11 a xajgá tömeg erőse• rakja a várssl MzMnányssaktst kap­ható aaámjegyex lábiákat. A lakóházak uagv résae n neh.inv lemplnin ssintén an.i .1 kenn emlel.e/.let iiiikui l'nl.i meg a liitaioia- velcucxei krreskedők kedvelt rakwdá balye vuh. Ma mar keie.keilelme Colának alig van. A Ill­ik s/.á/ad imlii.ii i/niusa a/, os/.liak-magvar nionar­rbia tengeri hatalmai keacxentrálj)s itt a ad a v.ros­11.ik egv haioiadik ellentétes jetlewvanást. int mered a pailoii a/, eg fi le a lengéies/eli ar/.enal sy.az ke­menve. Ea aráénál egv egésaea kMáa város. Hatal­mas fülkéiilesen tolói kutoii-kulon epuletekhen van­nak a kiilunfele vas- és lá-folilolgoy.o múhelvek es oiitodek. Az árboc/.fai agában l.ithalo a l.issauál e|­siillyesz.lett o|,i-.y, admiialis ha|o a .."te do Itália­' foáihoezn. K hajó viti z legénysége, mikor észrevette, hog) siifveilnek le a Mélységes hullámsírba, fegyve­rével lisy.lelkedv e az ellenséges os/trák bajának, so­rakozott a lodel/.i len s a hajokoielzelen • s férfiasan veszett oda. Az ar/.enal egv es műhelyei között vas­út közlekedik. - Az f-ródit<l( l.íkololi.ii ott himbál­nak a nű keserves millioitik vaspánezclus fregat­tokká vállo/.va. A ..Piiuz Engen*' aevl pompás ba­dihajót volt alkalmain loviiiil hegyire megtekinteni, de emeleteinek, kajüt jeinek. termeinek li prso/.etei­nek utvesy.tóit csak ugv veinek képes pontosan le­inti, ha legalábbis nebaii) napot töltöttéin volna rajta. Agv úleimebol nvolez is/.onv al-is Krupp-ág'vu táto­gatja torkai ki az ablakokon. Mutatnak egy arasz, vastagságú hajnpánc/.elt , melyei egy Krupp féle lö­veg úgy körössMH ütött, mint a papirost. Eltűnődtem rajta, hogv minek is költenek annyi pén/t ezekre a gyönyöre* hajokra, ka egy kél sikerült lövés is úgy tönkre tes/.i, n.inl valami MIUIIX bárkát. Az uj km­s/ak dicsőségéi hirdeti meg a város fölötti parkíro­zott <lottilii.il . a dia da lata* tengeruagj Tegetthaff gyönyörű allegsrikaa alakokkal tliaxitctl márványta­lap/.nloii alio sikerült ere/.sy.obi a. Ion- ez Pala kepe: egv inas mellett lat haló a régi Ráma, a középkori Velence s aa újkori Ausztria. Poláb.in mint nemim olasy. varosban az estét a/. . ... emberek az operában tuliik. Palának van egy regi és egy uj sy.inhá/a. Mikor olt voltunk az uj s/.iu­ba/.ban nielvnek belseje jóval nagv obb és szebb mini a budapesti nemzeti színházé - játszott eg) vele ae sei slaggienc. Az ala** sxinhás valami spe­e/.ialitás. érdemes lesa tán róla beszelni. Meglettem volna mát akkor, mikoi fiumei ni irtani, de biz en az. igazat megvallva olt az eges/, előadást álaludlam. Az. olas/, s/inba/iia előlegesen Csak belépti jegyet válthatni, ülő, vagv állá helyet ott benn kell venni a s/.iiibázban, miután már a belépést megfizet­tük. Voltaképe 11 ez két böriiyúsáa egy rókáiul, de az előadás kezdete utan az brexeH Maradi h: Ivekre alkudni lehel. Ml.iiulii olas/ szintálsalat nines, esak staggione-k (egy evadid összeáll! vándor truppok) vannak. \z ilven slaggioiienak azután van rendesen egv disxe, fénye, a lobbi tagja Csak ép auuviia éne­kes, mini egyáltalán Minden olas/. 11 1 jo a tenor (Puliban jo volt), akkor bisoayesaa vtkozotl rasa a baivtoii. a hass, a primadonna, - „hisxca," azt mondjak az el lincs impiessái iók, ,,el-g elveze­tet nvuji annak axezynek éneke." liendaserint olyas darabol ad a staggioee, a melvikben disx énekesének vagv eiiekesiiöjének foree-s/.eiepe van. Kg\ darabal legalább tixsxer adnak egymásután. • igy azután természetes ax, hogv a társaság disxe egy-két ev alatt hangját teljesen agyeaéuekli, meg az is, hogy az ötödik előadás után az opeia fülbe inas/ubb áriáit a szülészekkel együtt énekli a közönség is. A cha­msak jok, de a chóiistanöknél nem igen keresik a Hzépsegét és ifjuságol, — Pulábau ep úgy mint Fiu- > meb.iu Csupa Matliu/.salenűua volt. A sugolyuk az olas/. operában is nagy sy.ere.pet játs/.ik. de nein KII­gábódé. Ez egyáltalában ismeretlen a derek pata­iak előtt A siigolv tikban ul a fekete frakkos siigii. deréktál fogva szabadna, ugy hogv a publikum 6 benne es v esy.ódsegeben egyfm mán gyönyörködhetik. Az ö kezében is mint a karmesterében ve/.énvlö bot van s ezzel int annak kin a szereplés sora van. A mi sxinháxainkban Csak hallani a sugot, de nein látni. Az olasz játekinoilor azt hiszem eléggé ismeretes. Festői esopni tozatokbati. Óriási lelki uv ugalnminal áll­nak a s/.ereplok a színpad háttéré bea, a/.t az egv el vagy többet kivéve a kin a jutók es beszed sora van. \o meit ax ott hámlik a síigó előtt, att Meregeti ke­sét, lábát, szemet égnek pokolnak, ott liezanűlja derekát, ott vicsorgatja fogat. IIa azonban mnadáká­jáiiak vege van, s/.epeii, nvuginilan v iss/auiegy a festői esoportaxatokba a ugv áll olt, mintlia az eges/, bolondságban semmi köze se volna. A kinek azonban a síign ini, az vadul előrohan s ép oly kétségbeejtő tolok III V.l festve és teslgv akorl. ttokat visz végbe, mint as előbbi gv hölgy. A ilis/.lelek igen s/,é|ien vannak de esak a regi inodi luggoii) díszletek diva­tosak. Torony, lépcső, oszlop, szobor — minden esak egj lapra van festve és semmi sincs kasírozva. Miután a polai s-ziiihá/bau végig 11-/.luk llimi­zelli operájának a „Polinlo ed i mai liii-nak előa­dását és megtettük megjegyzéseinket, elmehetünk aludni, hogy másnap friss egészségben ülhessünk föl a lassú isztriai vasútra, mely elvisz heiinünkel a ko­pár félszigeten, s Divaeeiabaa a déli vasút világvo­iialáuak ad ál. Canfouáio magaslatáról utoljára vil­lant s/.euieinhe a tenger a maga fölséges végtelen­ségében. Ott kóvályogtak fölötte a váiuloimadarak mentek ung délebbre. Hja, ók tehetik, olcsón utaz­nak. A leáldozó nap tüzes golyója belebukott a len­géibe s hirtelen kialudt. Kgyik útitársam meg a sis­tergés t is rétté hallani. Vonatunk vonszolt bennün­ket cszak felé. Uivaceiaban másnap reggel az egész környék hóval volt boriira. Itt már kezdődnek a jiili alpere­sek. Meg egyszer érintettük a bájos Fiumét. Kgy órányira tőle a Karsztben ismét huhaii mászott a vonat. Istéa veletek s/.ep déli vidékek! Még egyet hájos olvasóiioimuek: Azokon a s/.ep adriai vidékeken korán sincsenek a magyar nőkhöz fogható szépségek. Ez békit ki a visszatérés gondolatával. l/Mby.

Next

/
Oldalképek
Tartalom