Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-08-03 / 31. szám

PA JT \l K 0lL Ö \ V Közérdekű tii^g-etlen hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész érre 30 K

t félévre Í5 K, negyedévre 7*50 K. Egyes szám ára 60 fillér. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos utca 2í. szám alatt. dohányszükséglet biztosítása. A dolgozók ellátásánál a munkástanácsok nagy súlyt fektetnek arra, hogy minden munkás dohányszükségletét kielégítsék. A szükséges dohánymennyiség már biztosítva van. A várható dohányterméseredményről, a dohánygyárak munkájáról és a folyamatban levő munkálatokról, valamint a dohányelosztás mai rendjéről a dohányjövedéki üzem vezetői most a következőképpen nyilatkoztak: — Arra való tekintettel, hogy az ország nagyrészét az ellenség tartja megszállva és a megszállott területeken vannak a legjobb dohánytermő földjeink is, a meg nem szállott területen lényegesen kisebb terület van beültetve dohánnyal, mint volt az elmúlt esztendőben a meg nem szállott Magyarországon. A dohánynyal beültetett terület nagysága tízezer katasztrális hold lehet. Ezen a területen elég jó termésre van kilátás. A hazai dohány azonban esak pipadohányra, olcsóbb fajta szivarkákra és esetleg szivarokra alkalmas^ gyártmányainknak nagyobbik részét külföldi dohányból készítjük. A külföldi nyersanyag rendelkezésünkre áll olyan mennyiségben, hogy az üzemben levő hat dohánygyár munkája biztosítottnak tekinthető az esetben, ha a dohánybeváltást az idén zavartalanul bonyolíthatjuk le. — Más eszdendőkben a dohánybeváltás december elején szokott megkezdődni, ez évben azonban már novemberben szeretnők megkezdeni a beváltás munkálatait. Ha száraz ősz és kissé nedves ©któberi időjárás lesz, akkor nem lesz akadálya annak, hogy a beváltás novemberben megkezdődjék. Ebben az esztendőben a beváltási munkálatokba bevonjuk a vidéki direktóriumokat is, mert rendkívül fontos érdekek fűződnek ahhoz, hogy a termelt dohány egész mennyiségében beváltásra kerüljön. Eltekintve a proletáriátus igényeinek kielégítésétől — ami szintén csak ti esetben biztosítható —, fontos érdek, hogy mindenki beváltsa dohányát, azért i$, mert csak így lehet biztosítani a kenyerét annak a nyolcezer dolgos munkásnak, akik a dohánygyárakban dolgoznak. — Ezidőszerint a három budapesti, a pápai, a szentgotthárdi és az egri dohánygyárak vannak tízemben. A gyárak zavartalanul dolgoznak. Közülök öt, úgyszólván kizárólag szivart gyárt és csak az óbudai dohánygyárban készítenek török dohányból szivarkákat és szivarkadohányt. Néhány fajta kivételével, a régebben forgalomban volt gyártmányok majdnem valamennyijét készítik, nem gyártanak azonban Virginia szivart, sport cigarettát, szultán cigarettát és néhány kevésbbé ismert szivarfajtát. — A dohányellátást illetőleg négy kategóriát különböztetünk most meg. A Vörös Hadsereg tagjai és a vörös őrök a központtól kapják ellátmányukat, a munkásság és a közalkalmazottak a Munkás- és Katonatanácsok utján jutnak dohányhoz, a csereakció útján pedig a közellátási népbiztosság juttat dohányt a falvaknak. A fejadag az egész dolgozó munkásságnál egyforma. Minden dolgozó 150 gr. dohányt, vagy 60 szivarkát, vagy 30 szivart kap havonként. Kivételt egyedül és kizárólag a Vörös Hadsereg harcban álló és fegyveres szolgálatot teljesítő derék katonáival teszünk, akik rászolgálnak arra, hogy hogy felemelt fejkvótát kapjanak. Az ő járandóságuk havonta 240 cigaretta, vagy 340 gr. pipadohány, vagy 300 gr. szivarkadohány, vagy 60 szivar. — Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy a mostani redukált fejkvóta csak akkor tartható továbbra fenn, ha a dohánygyárak üzeme csak akkor biztosítható, ha minden termelő tudatában van kötelességének. Tőle telhető módon, egész erejével igyekszik a termelést előmozdítani és minden egyéni érdek kikapcsolásával beváltja földjének dohánytermését. jííagyar és német nyelvben szóban és írásban jártas 60 év köröli férfi könmjebb foglalkozást keres helyben. ZZE Jtfegbizható" jelige alatt ajánlatokat kér « lap kiadóhivatalába. •.,.., „,, Végleg megszűnt a batyuzás, A tanácskormány rendeletileg szabályozta, hogy a vasúton utazóknak mennyi élelmiszert szabad magukkal hozniok s a szabály szerint ez az élelmiszer nem lehet több, mint amennyi az utasnak három napi élelmezésére elegendő. Ezzel a rendelettel végre-valahára megszűnt az a visszaélés, hogy egyesek, akiknek pénzük volt, hasonlíthatatlanul jobban éltek, mint azok, akik sem idővel, sem pénzzel nem rendelkeztek anynyira, hogy vidékre utazhattak volna élelmiszerért. Tudjuk, hogy a batyuzási tilalom sok embert hellemetlenül érint, viszont a tapasztalat azt mutatta, hogy a batyuzók túlnyomó része nem a dolgozók, hanem a burzsoázia sorából kerül ki; nevetséges volt tehát fenntartani egy gyakorlatot, amely a burzsoáziának kivételes helyzetet biztosított. A batyuzó volt az, aki a parasztot megtévesztette a kékpénzzel, a batyuzó volt az, aki mindenfelé, amerre járt, rossz hirét kertette a tanácskormány pénzének, szóval valóságos ellenforradalmi agitációt szervezett, amikor élelmiszerért járt. A paraszt, aki a mai nehéz viszonyok között természetesen nehezebben tudott hozzájutni a városból származó árukhoz, sokszor nem is akarta eladni élelmiszerét; a batyuzó burzsoának tehát olyan összeget kellett ajánlani neki, hogy annak nagysága csábította a parasztot az élelmiszer eladására. Mire vezetett ez ? Semmi másra, mint arra,- hogy az élelmiszerek ára hihetetlen módon felszökött s a paraszt mindenkitől ugyanazt az árat akarta, amelyet a burzsoá elrejtett pénzéből szívesen megfizetett. Ennek a tarthatatlan helyzetnek a következménye volt az is, hogy a termelők egészen leszoktak arról, hogy maguk keressék fel a piacokat. Nem vitték be az élelmiszereket Budapestre, vagy a legközelebbi városokba, mint ahogy előbb szokás volt, hanem megvárták, hogy a vevők maguk jöjjenek azokért a falukba. Mindenki, aki tisztességgel dolgozott s nem tudott napokra elszabadulni csak azért, hogy végigjárja a falvakat, érezte ennek a helyzetnek rettentő igazságtalanságát. Éppen ezért, kérlelhetetlenül véget kellett vetni minden jogtalan élelmiszerbeszerzésnek. A batyuzás megszüntetésével a vidéki direktóriumokra fontos feladat vár. Az ő kötelességük megmagyarázni a termelőknek, hogy a batyuzás megszüntetése mennyire igazságos és minden