Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-02-18 / 7. szám

fogatokkal expediálná az állomástól az illető raktárakba, a tisztviselők helyzetén ezen indítvány megvalósítása sokkal hat­hatósabban segítene, mint a 35%-os háborús segély, amely a tényleges drágu­lásnak csak tized részét teszi. A dolgon érdemes gondolkozni és a tisztviselőknek érdekükben állana, hogy Kelemen indítványának elfogadása érde­kében országos mozgalmat indítsanak. v. I. A Pápai Leányegyesület estélyei. A Pápai Leányegyesület f. hó 12-én és 13-án este fél nyolc órai kezdettel a városi színházban jótékonycélu nagy estélyeket ren­dezett. Az első est. A műsor verses prológgal kezdődött, me­lyet a szerző Szép Ernő olvasott föl, kinek si­került magvas gondolataival a közönség figyel­mét lekötni. A függöny másodszori földöcögése után klasszikus zene klasszikus előadásában gyö­nyörködött a közönség. Percikovic M. lengyel művész Chopin As dur Polonaiseét, és Liszt II. Rapsodiáját játszotta, nem, zeneileg átélte és ezt az átélést hallgatóinak szuggerálta. A közönség zajos tapsán még két ráadással kedveskedett. A klasszikust a népies követte. Hajnóczky Margit, Szávay Gyula egy bájos monológját bájo­san adta elő, miközben a népies hangot többször igen sikerülten megütötte. Zajos taps volt meg­érdemelt jutalma. Utána Halminé László Ary és Ambrus Jolán szép táncán felejtette a közönség szemét, akik a Galíciai álom c. zenés játék-táncot lejtették. A tánc után mi következhetnék, mint ének ? Dr. Hoffer Dezső „A fogoly hálája" c. éneket, melyet Szép Ernő szövegére egy orosz fogoly komponált és magyar mtidalokat énekelt. Ha dr. Hoffer oly kitűnő jogász — amiben nem kételkedünk, mint amilyen énekes, akkor igazán kitűnő jogásznak kell lennie. A komoly múzsát felváltotta a lenge kön­tösű pajzán dal, melynek hivatott és hivatás­szerű művelője. Bergmann több tréfás dalával és mókájával vidám hangulatba ringatva hallgatósá­gát, mely hangosan kacagva sehogy akart meg­válni a jeles komikustól, úgy hogy, haő közönség kívánságának enged, még talán most is ott éne­kelne és mókázna a lámpák előtt. Végül Farkas Imre kedves kis operettjében Goldberg Irma, Bácsi László, Weisz Francika és Barbarits Lajos gyönyörködtették a közön­séget. A második est. A második estének előadását Ernőd Tamás dramolettjével: „A két granátossal" nyitották meg. Ebben Wallenstein Elza egyéni, jellemző előadásával belemarkolt szivünkbe. A komoly hangulatba jól belevágott Perci­kovic M. és Weinstock M. lengyel művészek előadása, kik az előző esthez hasonló sikerrel Mascagni Cavalleria Rusticanaból az Intermez­zót és Kubelik-Serenadeját zongorán és hege­dűn interpretálták. Igen kedvesek voltak Goldberg Irma és Weisz Francika a „Találkozás a strandon" c. énekes játékban. A közönség zajos tapssal ki­fejezett kívánságára kénytelenek voltak szép éneküket és táncukat megismételni. Ezután a báj birodalmából a fenségesébe zökkentünk át, midőn Nobel Jozefa megrázó drámai erővel a Határon c. drámai jelenetet adta elő. A testi fájdalom, a nőiségében meg­sértett szeméremérzet, a hazafias fájdalom, két­ségbeesés, majd az ujjongó remény és öröm számára mind találó hangokat hozott elő gaz­dag kedélyvilágának mély forrásából. A közön­ség szűnni nem akaró, egyre megújuló tapssal ünnepelte. Strausz Rózsika diskréten kisérte zon­gorán. A „Szerződésben" Halmi Bódogné és Halász Józsefné önmagukat multák fölül. Utánuk Bergman hozta derült hangulatba a közönséget. Végül az „Édes öregem" c. operette zárta be a tűlgazdag műsort, amelyben Rosenberg Margit, Lázár Klárika, akinek beszédes szemei, minden arcjátéka végtelen gyengédséget, szeretet és édes melancholiát jellemzően kifejezett és Tóth Annuska nyújtottak játékban és énekben kitűnt. Valóban bajos volna megállapítani, mi volt az este fénypontja, mert az egész két este egy nagy fényfoltot alkotott igen kicsike íárnyékkal. A rendezés mintaszerű, a kosztümök és a színpadi miliő korszerű és korhű volt. * Az estélyek összevont műsorát csütörtökön este nagy sikerrel megismételték. v. i. KARCOLAT a mult hétről. A jótékony cél jegyében! Ebben a minő­ségben uralta a lefolyt héten a helyzetet a hely­beli Leányegyesület. El van ösmerve ugyan erről az agilis egyletről, hogy ezen a téren nagy rekordokat ért el, de ezek a rekordok a háború j előtt érettek el, ezt ha figyelembe vesszük, hogy mily homlokegyenest ellenkező állapotokat te­remtett a mostani háború minden vonalon, konstatálnunk kell, hogy a Leányegyesület által a mult héten rendezett estélyek felülmúlnak minden eddig elért sikereket. Hogy mit jelent egy héten a mostani viszonyok között három estélyt rendezni és minden egyes estély a helyzetnek megfelelőleg nemcsak fényes anyagi és erkölcsi sikert aratott, de ettől eltekintve oly sláger számokkal rendel­kezett, melyek anno dazumal csak a mesében voltak megirva. Értem ezalatt főkép a műsor ösz­szeállítását. A mostani háborús korszakban össze tudni egyeztetni a célszerűt a hasznossal, ez gigászfeladat volt és erre vállalkozott a Leányegyesület és mondhatjuk nagy stílben érte el a kitűzött célját. Eleinte csak két estély­ről volt szó, még pedig mint rendesen két egymás utáni estéken, erre azután következett a „ráadás", mely közkívánatra kéretett, mely harmadik estély az első két estély kombinált műsorából került ki. Jelzem, hogy a műsor összeállítása a helyzethez alkalmazkodott. A legújabb háborús műdalok, énekek, dialógok, katonai álmok, stb. kerültek előadásra minden­féle szinezetben és nüanszokban. És ennek a műsor összeállításnak tudandó is nagyrészt be, hogy a tervezett két estély után a harmadiknak is volt létjogosultsága. A Leányegyesületnek ebben a nagy mun­kájában nagyban segédkezett a csóti fogolytábor parancsnoksága, ki rendelkezésre bocsájtotta a fogolytáborban levő attrakciókat. És mesés attrakciókkal bőven rendel­kezik a csóti fogolytábor. Rendelkezik zongora­és hegedűművészekkel, jóhangu énekesekkel, alkalmi prológok szerzőivel, kabaré művészek­kel és minden ezen a téren nevezendő attrakci­ókkal. Jelzem, hogy a fogolytáborban már több sikerült estélyeket hallottunk emlegetni és ezen tudat vezényelte is a Leányegyesületet, hogy stratégiai szempontból kikérje magának az el­ösmert tartalékerőket és három estén át fényes offenzíváról számolhasson be. Szóval, a Leány­egyesület kihasználta a stratégiai előnyöket és három estélyével fényes győzelmet aratott. Apropos győzelem 1 A harcterekről is szá­mos sikereket hallunk. Ami pedig a tenger­alattiak munkáját illeti, arról el lehet mondani, hogy mesés állapotokat teremtettek. Ha így dol­goznak, mint eddig, akkor mégis csak beválik a jóslásom, hogy: A tavasz meghozza a békét 1 Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a vármegyé­től nem sok jót várhat. Az hirlik, hogy Pápa városa házilag fogja a sertéseket rekvirálni. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. kép­viselőnk nemcsak közbejár, hanem utánjár. Az hirlik, hogy a polgármester a köz­élelmezés biztosítása terén sok próbát kibirt. , Az hirlik, hogy a rendőrök a kávéházi záróra folytán járási pótlékot követelhetnek. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizott­ságnak leszögezett tagjai is vannak. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában a hölgyek vezetnek. Az hirlik, hogy a Leányegyesület esté­lyein a közönség ki lett próbálva. Az hirlik, hogy a Leányegyesület két estélyére azért adott még egy ráadást, hogy három legyén az igazság. Az hirlik, hogy a Leányegyesület és a csóti fogolytábor között művészi érintkezés jött létre. Az hirlik, hogy Pápán a kenyérjegyeket nem eszik meg. Az hirlik, hogy Pápán a hatósági mészár­székekben jó hust is lehet kapni. Az hirlik, hogy Pápán egyes trafikokban előjegyzést vezetnek. Az hirlik, hogy Pápán a Mikwe befagyott. Az hirlik, hogy Pápán a lókórház a régi frontját nem tudja helyreállítani. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházak­ban újonnan felfogadott ápolónők már jól operálnak. Az hirlik, hogy a darutollas legények utóbbi időben széthúznak. Az hirlik, hogy a libatollas legények ott reszketnek, ahol nem látja őket senki. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai himlő ellen be vannak savanyítva. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövész­árkaiban a zord időjárás nagyban befolyásolja a kilövéseket. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban jelen­leg csak állóharcok vannak. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője minden reggel késéssel fekszik le és késéssel ébred. A főiskolai nyomdába egy tanonc • felvétetik. •

Next

/
Oldalképek
Tartalom